Ez a rövidke beszélgetés az Afternoon Delightról szól.
Három filmmel is szerepelsz a Sundance-en. Az egyik az Afternoon Delight, amit láttam és egy elbűvölő, remek film, nagyon tetszett, azért is, mert Los Angeles-ben játszódik és az életem nagy részét ott éltem le. Először beszéljünk erről a fura fiatal lányról. Hogy is hívják? McKenzie?
J: „McKenna.”
Szóval ő… egy… szexmunkás. Amikor először találkozunk veled, éppen egy sztriptízbárban vagy és táncolsz, aztán összebarátkozol ezzel a nővel, akit Kathryn Hahn játszik nagyszerűen.
J: „Valóban nagyon jól alakít. Igazából inkább ő barátkozik össze velem, és ez igazán érdekes a karakterem szempontjából, hiszen abban a környezetben dolgozik, és aztán egy olyan ember, mint Rachel (Hahn figurája) bejön, és a lány elvarázsolja. De úgy, ahogy azt hiszem, azt a sztriptízbárokban szokás. Csakhogy aztán Rachel visszajön és ez egyrészt szokatlan, másrészt kellemes érzés McKennának. Ezek után megkezdődik ez a különös barátság és mindketten belépnek a másik világába. Ez egy hosszú tanulási folyamat, aminek vannak jó és rossz részei is, de a film végére rengeteg tapasztalattal és szeretettel lesznek gazdagabbak.”
Miért éppen ez a karakter? Miért választottad őt?
J: „Amikor találkoztam Jillel (Soloway, a rendezőnő), elolvastam a forgatókönyvet és imádtam, mert meg is nevettetett, de el is sírtam magam rajta. Szerintem óriási dolog, ha egy történet el tud vinni két ennyire különböző érzelmi véglet felé. Az is magával ragadott, hogy ez a fiatal nő ebben a világban él és vetkőzik, szexmunkás, de mégis szereti, amit csinál. Pedig a legtöbben csak annyit tudunk arról az életformáról, hogy néha rendkívül ijesztő, sötét és szomorú… Ez a lány viszont ezt az utat választotta és ténylegesen tetszik neki, erőt merít belőle; aztán megtapasztal egy átlagos életet és az is tetszik neki, de nem tud igazán kibújni a korábbi bőréből, mert abban érzi biztosnak magát. Rachel azt hiszi, hogy ki kell őt onnan menteni, de igazából nem így van…”
Nincs szüksége megmentésre. Én is erre gondoltam, miközben néztem.
J: „Ugye? És ettől annyira jó az egész, mert ez olyan szokatlan! Jill megírta ezt a forgatókönyvet, ami nagyon bátor történetet a nőkről, a szexualitásról, a szexualitás hiányáról, meg arról, hogy egy nő mit akar az élettől annak különböző szakaszaiban.”
Nagyon meggyőzően játszottad a szriptíztáncosnőt. Van is egy olyan jelenet, ahol az idősebb hölgyeket tanítod, hogy hogyan mozogjanak. Alámerültél ebben a világban, hogy megismerd?
J: „Igen, mert volt egy fantasztikus tanárnőm, (most se értem a nevét), aki benne is van a filmben, mikor először járunk a bárban, ő az a gyönyörű lány a rúdon, aki fejjel lefelé spárgázik. Valami elképesztő csaj. Megtanított táncolni és azt gondolom, hogy ez nagyon jó fiatal nőknek, mert hiszen nősz fel, próbálod kiismerni a tested és ő rendkívül érzékeny a női testre és azt mondta, hogy akárhányszor egy ilyen szexi pózt csinálsz, az olyan, mintha csak nyújtózkodnál. Nagy élmény volt megtanulni ezt, sosem hittem volna, hogy ilyesmikre képes lennék kamerák előtt, de ő rengeteget segített és így meg tudtam csinálni.”
Gratulálok hozzá!
J: „Köszönöm.” (ezt nagyon édesen mondja:))
Mindig örülök, ha látlak egy filmben, mert mindig olyan különböző figurákat játszol, és annyira máshogy nézel ki.
J: „Köszönöm.”
Bla bla bla, sob sob sob. Itt a végén már csak udvariaskodás van. Az tetszett, hogy megint egy picit a gondolatairól beszélt (igaz, hogy most csak egy konkrét szereppel kapcsolatban), és hogy kicsit a végére zavarba jött attól, hogy a riporter hölgy körbeudvarolja:D Mindenesetre minden egyes újabb interjú után úgy érzem, hogy ez az Afternoon Delight mégiscsak érdekes lesz!
Az eredeti interjút itt lehet megnézni:
Sajnos már levették...
