Juno Temple Rajongói Oldal

Ebben a hónapban még egyetlen poszt sem született, de most jön egy nagy bejelentés! Évek kitartó munkájának köszönhetően elnyertem azt a privilégiumot, hogy admin lettem a nemzetközi Juno Temple rajongói oldalon! Az oldal eredeti tulajdonosa fokozatosan tanít be és hamarosan én fogom irányítani az egész weblapot! Emiatt innentől kezdve itt már csak a születésnapi ünnepség keretén belül lesznek új bejegyzések, illetve a heti tévés filmajánló frissül továbbra is, a többi energiámat a rajongásból viszont oda fordítom majd. (Ezt az oldalt amúgy se olvassa senki...)

Az interjút az említett nemzetközi oldal tette közzé:

Juno Temple életrajzi filmben játszana + szerepet kapott az Electric Dreams-ben

A 27 éves színésznő - aki olyan filmekben szerepelt, mint a Szarvak vagy a Demóna - elmondta, hogy szívesen játszaná el egy életrajzi film főszerepét, mert így "átváltozhatna valakivé, akit az egész világ ismer." Saját szavaival: "Sok dologba kóstoltam már bele, de az, hogy belekóstolsz valamibe, nem ugyanaz, mintha végigennél egy teljes menüt." [Itt valójában egy angol metaforát használ, ami szó szerint azt jelenti, hogy beledugtam a lábujjamat - teljesen lemerültem, de magyarul ezt nem használjuk. Örülök, hogy a Szarvakat választották példának, mert abban tényleg ő a női főhős és remekül alakít.] "Tök jó lenne egy Judd Apatow-vígjátékban szerepelni. Vagy eljátszani egy életrajzi film főszerepét, és közben átalakulni valakivé, akit az egész világ ismer. Mindig szerettem volna eljátszani Marilyn Monroe-t, de azt már Michelle Williams bezsákolta." [A Drunk History-ban mégis megadatott neki ez a lehetőség, és az említett Michelle Williams-féle moziról úgy tudom, hogy megbukott.] 

És miközben a színésznő arra vár, hogy beteljesüljenek szerepálmai, mesélt nekünk a jövőbeli tévés és filmes munkáiról, köztük az Abszurd alakot rendező Woody Allennel közös filmjéről. [Fura, hogy Allennél miért ezt említették.] A The Guardiannek ezt nyilatkozta: "Várom, hogy bemutassák pár filmemet. Az egyiket Woody Allen rendezte és lenyűgöző élmény volt. Lesz egy tévés munkám is, a címe Electric Dreams [Philip K. Dick's Electric Dreams], ami Philip K. Dick történetein alapul. Olyan, mint a Black Mirror, amiben minden epizód egy-egy önálló kis bizarr film." [Az utóbbi jó hír, mert amúgy nem lennék kíváncsi rá.] 

A szőke szépség még arról is beszélt, hogy frusztrálja, amiért elérte a hollywoodi "köztes kort": [És itt megismétlik azt, amit ebben az interjúban mondott.] 

Eredeti forrás itt, angolul. Az információ benne volt, rövid és gyorsan olvasható, viszont látszik, hogy nem az adott weboldal saját munkája ez, hanem más helyekről ollózták össze. A választás az elején a filmográfiájából lehet a szerencsés véletlen műve is...

Végül egy újabb videoklip, immár a harmadik, amiben Juno szerepel (elvileg régebben volt még egy "nulladik" is, de azt sose láttam). Az előadó zenekar (most legalább egyértelmű, hogy ez egy zenekar) a The Shelters neve nekem semmit se mond, és a személyes véleményem az, hogy az énekes hangja elviselhetetlen, de a Juno-tartalom nagyon jó. Kár, hogy az egész videónak semmi értelme, meg hogy sose vállal munkát valami legalább majdnem jónak nevezhető muzsika mellé készülő klipben...

Az alábbi interjút az amerikai partneroldal tette közzé, a fordítás a saját munkám. 

A brit színésznő gyermekként került a rivaldafénybe az Egy botrány feljegyzései, a St. Trinian’s és a Vágy és vezeklés révén, de most, 27 évesen, már túl idősnek érzi magát a tini-szerepekhez, viszont túl fiatalnak a harmincas figurákhoz: ’Egy csomó szerep vár olyanokra, akik fiatalabbak és van egy csomó azoknak is, akik kicsit idősebbek és a harmincas éveikben járnak.’ – mesélte a Standardnek. – ’Én valahol a kettő között vagyok. Talán egy jó napomon még mindig el tudnék játszani egy 18 évest, de már egyáltalán nem vagyok annyi. Ez elég elkeserítő volt ebben az évben.’  

Temple szerint fontosak a húszas éveikben járó nőkről szóló történetek, hiszen ’ez az, amikor rádöbbensz, ki vagy, erről olyan sokat lehetne írni. A helyzet, amiről beszéltem, változó, némelyik évben csupa csodás szerepet kapok, néha meg egy ilyen se jön’ – mondta. Dacára ennek a nehéz életkornak, Temple karrierje egyre csak erősödik, mióta Londonból Los Angeles-be költözött. Timothy Spallal játszik együtt David Blair legújabb Blackpoolban játszódó drámájában, az Away-ben, valamint nemrég fejezte be a munkát Woody Allen Wonder Wheeljén. Temple hozzászokott a rivaldafényhez, hiszen a rock-dokumentum-rendező Julien Temple lánya, első szerepét pedig nyolc évesen játszotta a Vigo: Passion for Life-ban. [A jelenete végül kimaradt a filmből.] 

Kis híján húszévnyi tapasztalattal a háta mögött saját elmondása szerint már jobban tűri a kudarcokat, de még mindig ’úgy bőg, mint egy csecsemő’, ha mégsem kap meg egy szerepet. ’Nem hiszem, hogy ez el fog múlni egyszer, de ha mégis, akkor abba kell hagynom, amit csinálok, mert ez mutatja, hogy még mindig nagyon érdekel, és ez fontos. Próbálom nem személyes sértésnek venni, ha mégse bújhatok bele ennek a karakternek a bőrébe, és megengedem magamnak, hogy jól kisírjam magamból ezt az érzést.” 

Temple saját hétköznapi természetét annak tudja be, hogy őszinte és elfogadja, hogy senki sem tökéletes: ’Nagyon fontos, hogy önmagad lehess, őszinte lehess, és olyan emberekkel lóghass együtt, akiket szeretsz. [A következő mondat jelentésében nem vagyok 100%-ig biztos.] Nem lehetsz tökéletes és ezt üzenem minden fiatal lánynak, aki színésznő akar lenni.’ 

Az Away jelenleg látható a mozikban és megjelent DVD-n is.

Eredeti szöveg: http://junotemple.us/?p=1288 és ez itt a forrása: http://www.standard.co.uk/showbiz/celebrity-news/juno-temple-we-need-more-roles-for-women-in-their-mid20s-it-s-an-important-time-a3542521.html

Pár hónapja (?) az itthoni Comedy Central elkezdte sugározni a magyarul tényleg elmésen lefordított Tömény történelem (Drunk History) című amerikai sorozatot, csak éppen kis hazánk híres múltbéli személyeivel. Fogalmam sincs, hogy a széria él-e még, mivel sosem nézem ezt a csatornát, régen is csak akkor ültem le elé, amikor Hofit adtak.

A Drunk History egy érdekes koncepción alapul: Van egy beszélgetőtárs, egy kamera és egy illető, aki részegre issza magát, majd ezek után az a feladata, hogy a kamera előtt elmondja egy előre kiválasztott történelmi személyről azt, amit megtanult. A mesélők mindig alaposan felkészülnek az említett illetőből, ám az elfogyasztott alkohol hatására az adatok és a mai világ meg a régi bizony összekeverednek, szóval a készítők szándéka szerint a históriák nevettető formában kelnek újra életre. És a lényeg az, hogy amit és ahogyan az illuminált állapotban lévő beszélő elmond, azt később korhű öltözéket viselő színészek korhű díszletek között úgy és aképpen adják elő, ahogy ezt ez a személy tolmácsolta. A végeredmény pedig annyi, hogy miközben a beszélgetőtárs a kamera mellett ülve hallgatja a vele szemben lévő elbeszélőt, annak szavai megelevenednek előttünk. Elvileg lehetséges ebben a formában tanítani, információt átadni, megismertetni egy-két olyan momentumot/embert a régmúltból a nézőkkel, akikről addig talán nem hallottak, de a végeredmény sajnos általában (legalábbis az én szememben) inkább szánalmasan nevetséges, mint vicces és szórakoztató lenne... Juno korábban már benne volt ebben a szériában, akkor egy polgárháborús hősnőt alakított, most pedig nemrégiben Marilyn Monroe bőrébe bújt!

Azt még nem mondtam, hogy egy-egy epizód általában két-három szegmensből áll, az első Juno-rész kettő, ez pedig három darabos. Itt először az egyik első "daredevilt" ismerhetjük meg (fogalmam sincs, hogy hívják ezt magyarul, olyan személy, aki például kötélen átsétál a World Trade Center tornyai közt vagy nagyon magasból leugrik, átugrat 50 helikopter felett motorral, stb.), akinek a specialitása a vízesésekről történő leugrás volt. Ez a fele számomra a legirritálóbb, mert a pasas, aki előadja, egyáltalán nem vicces, és a műsor csak akkor működik, ha az elbeszélő jó humorú, vagy humorosra issza magát. Ennek a pofának ez nem jött össze...

A második részben van Ms. Temple, és ez az éppen nemrég születésnapos Ella Fitzgerald és Marilyn Monroe barátságát tárja elénk. Itt a mesélő attól válik nevettetővé, hogy párszor alig bír beszélni, olyan részeg, erre a készítők is ráépítettek (az egyetlen alkalom volt, mikor ténylegesen meg tudtak nevettetni), a sztori pedig érdekes, hiszen ismerjük a fekete énekesnőt és a fehér színésznőt, de a kapcsolatukról én legalábbis sosem hallottam még. Azt, hogy ennek mennyi a valóságalapja, nem ellenőriztem, de elhiszem nekik, hogy tényleg megtörtént. Szegény Gabourey Sidibére rossz ránézni, bár valószínűleg önhibáján kívül néz ki úgy, ahogy, de az tény, hogy irtó jól alakította Ellát. Juno a legkevésbé se hasonlít Marilynre, viszont megoldotta a díva-karakter életre keltését. Ez a részlet mindenben klappol, jó a mesélő, érdekes a sztori és jók a színészek is.

A harmadik végül egy igazán filmes téma, hiszen Buster Keatonről szól. Ez a fele az ismeretterjesztés kapcsán tetszett, az elbeszélő azonban tesz róla, hogy nehogy politika nélkül maradjunk, hiszen a Uniter Artists-os részben hosszasan gúnyolódik a hírhedt eredeti The Birth of a Nation rendezőjén... Szóval itt látszik (meg picit az első szegmensben is), hogy mi a baj a Comedy Centrallal, és most teljesen mindegy, hogy melyik politikai oldalon állok, ez és az ehhez hasonló kiszólások nem kellenének egy szórakoztató műsorba. 

Minden tekintetben a korábbi Juno-epizód viszi a pálmát ezzel szemben, ennek az eleje unalmas, a közepe jó, a vége teli van propagandával... Nekem összesítésben nem tetszett.

Néhány friss információ:

- A Safelight kapott magyar címet, innentől Jelzőfénynek hívják, első bemutatója tegnap (2017.04.29.) volt, a Cinemax 2-n. Ez utóbbi elég fura, mert ami nem fér be a 3 db HBO-ba, az kerül be a Cinemaxra, a Cinemax 2 viszont általában csak azt ismétli, amit az első. Most viszont azzal, hogy a lehető legeldugottabb csatornájukra teszik ezt a premiert, elég rossz képet festenek róla. De legalább majdnem minden nap lesz jövő héten.

Utólagos szerkesztés: Kiderült, hogy a műsorpolitika az, hogy a Cinemax az HBO-ról kifutott filmeket adja, a Cinemax 2 pedig a művészfilmeket.

- Ugyanígy a Cinemaxon, csak most már a fő adón debütál ma (2017.04.30.) a Len and Company, amit itthon Egyszer Lennek hívnak mostantól. Szar dolog, hogy az ehhez hasonló remek alkotások kimaradnak az HBO programjából, mert nincs hely benne a rengeteg propaganda-szemét meg a csilli-villi látványizék közt... Mindenesetre ezt is majdnem minden nap sugározzák jövő héten.

- Woody Allen következő mozija, amelynek egyik női főszereplője Juno, megkapta a hivatalos címét, ami így hangzik: Wonder Wheel (Csodakerék). A történetről viszont még mindig semmit sem lehet tudni.

- Az Away május 15-én jelenik meg dvdn külföldön. 

- Teljesen váratlanul, gyakorlatilag a semmiből tűnt fel a pár hónappal ezelőtt még ismeretlen Pretenders című alkotás, amely már az utómunkálati fázisban jár. A történet egy szerelmi háromszögről szól, melynek tagjai egy rendező, egy színésznő és egy fotós. A fotós egy néger pasi, a rendező (valószínűleg a szereplő és a tényleges is) James "nagyon tudok videoklipet csinálni" Franco, a női főhős pedig vagy Jane Levy vagy Juno. Azt hiszem, valószínűbb, hogy az előbbi lesz az; de Juno tutira szerepelni fog így is - talán kapunk egy második Lovelace-t, ahol ő a hősnő barátnője? Elképzelhető...

Várható írások: Drunk History 4. évad 2. részének bemutatója. 

A húgom hívta fel a figyelmemet az Origo mai főoldalára.

Az említett cikkben egy csomó sorozatból szedtek össze általuk csinosnak ítélt fiatal lányokat. Junoról az alábbiakat írják:

A moziban már viszonylag ismert volt a neve, benne volt többek között A sötét lovag: Felemelkedés-ben, a Demóná-ban, a Fekete misé-ben is, első tévés szerepét azonban csak idén kapta – más kérdés, hogy amiben megjelent, az év egyik legnagyobb bukása lett, ő alakította ugyanis a lemezcégnél dolgozó egyik csajt a Bakelit-ben. Ezzel együtt szívesen látnánk másban is, Woody Allen is számít rá jövőre tervezett filmjében.

Annak ellenére, hogy az itthoni tévéadókon sugározzák a karrierje szempontjából ezeknél sokkal nagyobb jelentőséggel bíró Gyilkos Joe-t és a Merüléseket; meg a Sin City-t, amiben jóval többet szerepel, mint a Felemelkedésben meg a Fekete misében, ezekről újfent egy betűt se szólnak... Ezen kívül az is tény, hogy 2016-ban már másodszor szerepelt a Drunk History című sorozatban is, ami viszont korántsem nevezhető bukásnak. Jó, persze, az origósok nyilván a Bakelit miatt tették fel erre a listára Junot, és azt hiszik, a jónép csak azokat a mozijait látta, amiket felsoroltak. De akkor még mindig ott a St. Trinian's 1-2, A három testőr meg a Távol a világ zajától... Érdekes egyébként, hogy Jack & Diane-beli partnernője, Riley Keough pont a következő a listán.

A cikk végén van egy szavazás, hogy kit szeretnének az olvasók a tévében látni a felsoroltak közül, itt Juno toronymagasan veri a mezőnyt:

Persze ebben nagy szerepe van a képnek, amit betettek róla:1

Végül néhány disznó, de pozitív komment, csak a poén kedvéért:

2017 ígéretesnek tűnik, ha Ms. Temple már az első héten ilyen hazai visszhangot kap:P

Szerkesztés: A szavazás miatt írtak róla egy cikket. Ez már valamiképp korrektebb, de itt is a meztelenkedésére mentek rá. Szerintem nem ezzel kellene kedvet csinálni hozzá, bár a kérdés végülis nem arról szólt, ki a legtehetségesebb vagy a legtöbbet dolgozó színésznő közülük... (Beszálltam a kommentelésbe, lássuk, mi sül ki belőle!)

Nemrég volt a Kék bársony bemutatójának 30 éves évfordulójára rendezett díszvetítés, ahová Junot is meghívták, az első 3 kép ott készült. A következő kettő pedig a már említett Woody Allen-film forgatásáról származik. (Forrás: junotemple.us)

Allen bácsi minden évben kijön valami új mozival, amit általában sosem nézek meg, pedig bírom a humorát és azt, hogy mindig jó érzékkel választja ki az éppen fellelhető legszebb, tehetséges fiatal színésznőket a főbb szerepekre; mégis úgy érzem, mintha már csak önmagának gyártaná ezeket a régmúltban játszódó romantikus alkotásokat. Hamarosan jön például a Café Society, amiben Kristen Stewart a főszereplő, és már emiatt is azt mondják, hogy "ejj, ez a Kristen de jó színésznő lett, ki emlékszik már az Alkonyatra?". 

Na, szóval, pár napja éjjel beugrott, hogy ez most tényleg Juno nagy kiugrása lehet, hiszen Woody Allen filmjeit mindig megnézik az emberek és a kritikusok, és ha jól sejtem, most valamivel nagyobb szerep jut majd neki, mint a korábbi nagy hollywoodi alkotásokban, amikbe beválogatták - legalábbis remélem. Annyiban mindenképpen jó neki, hogy együtt játszhat Kate Winslettel, aki az egyik példaképe - anno a VOX Magazin azt írta a Gyilkos Joe idején, hogy Juno lesz az új Kate Winslet... Még ha mellékes alakot kelt életre, akkor is ez és az Away biztosan jó ugródeszka számára egy esetleges nagyobb mozi központi alakításához; illetve újabb remek, színvonalas független filmekhez, mint amilyen a Len and Company volt legutóbb. 

De miről is van szó konkrétan? Nos, úgy tűnik a híres rendező fokozatosan halad előre a történelemben, a két évvel ezelőtti Emma Stone-os munkája az 1920-as években játszódott, a Café Society a '30-asokban, ez a most még cím nélküli darab pedig az '50-es évtizedben. Ezen felül csak annyi bizonyos, hogy a helyszín Coney Island, ami New York városának része és híres a strandjairól meg a vidámparkjairól. Ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy lesz benne valami olyasmi, mint a Saoirse Ronan-féle Brooklynban, a betelepülésről... Majd meglátjuk. 

A forgatás jelenleg is folyik, a férfi főszereplő Justin Timberlake (színésznek jobb, mint énekesnek), a női a már említett Winslet, mellettük felbukkan még James Belushi (aki úgy tűnik, Jim Belushira változtatta a nevét?) és a Bakelitben Junoval együtt játszó Max Casella (ő volt Julie, Ms. Temple karakterének közvetlen főnöke). Allen az író meg a rendező, a projekt elvileg 25 millió dolláros költségvetéssel készül. 

Egyelőre a képeket látva annyit tudok mondani, hogy Juno megint nagyon csinos és vonzó, ahogy szinte mindig. Mivel a történetről semmi se szivárgott még ki és az utóbbi évek hasonló alkotásai mellett simán elmentem, így ehhez se fűzök nagy reményeket, pláne mivel Kate Winslet sose volt szimpatikus számomra. Ettől függetlenül, ha nem előbb, de 2018 júliusában biztosan megnézem majd ezt, de egyelőre még mindig jobban izgat az Away.