Juno Temple Rajongói Oldal

Az első magyar Juno Temple rajongói oldal! A Minden ami Juno menüpont alatt minden fontos dolgot megtudhattok róla, az Interjúkban vele készült eredeti nyelvű, általam magyarra fordított beszélgetéseket olvashattok, a Hírek-rovatban pedig a vele történő, éppen leginkább aktuális eseményekről tájékozódhattok. Angol nyelvű anyaoldal: junotemple.us

Rovatok

Friss topikok

19. interjú: HelloGiggles

2012.09.01. 00:35 Tévésámán

Juno dínó.jpg

Megint itt vagyok. Sajnálom, hogy a kutya se látogatja ezt az oldalt, rajtam kívül mindössze 2-3 ember van, aki rendszeresen idenéz, de gondolom őket is maximum képek keresése miatt dobja ki ide a google… Mindegy, én továbbra is kitartok, mert előbb-utóbb valamelyik olyan film is eljut majd hozzánk, amiben Juno főszerepet játszik, és sikeres lesz, akkor meg majd hogy fogtok örülni ennek a blognak:) 

Először is, megjelent az ASOS Magazin októberi száma, aminek címoldalán Juno látható, az újságban pedig több oldalas írást szentelnek neki, sok képpel. (Az indítókép is ezek közül való.) Sajnos itt Székesfehérváron nem lehet szerezni ebből az újságból, de nagyon örülnék neki! 

Másodszor, a „hivatalos” rajongói oldalra kikerült egy nem túl hosszú interjú, amit a HelloGiggles weboldal megbízásából készítettek Junoval és Little Birds-beli kolleginájával, Kay Panabakerrel. Szerencsére itt tulajdonképpen nem is a filmről beszélnek, hanem inkább pár egyszerű kérdésen keresztül kicsit jobban megismerhetjük őket. Vágjunk is bele, elöljáróban még annyit, hogy az említett mű trailerje szétvagdosva benne van a videóban. (A HelloGiggles-nél készült portrékat megtalálhatjátok a képtárban és a születésnapi bejegyzésben is!)

Ők itt Juno Temple és Kay Panabaker a Little Birds-ből! Üdv a HelloGiggles-nél! 

J: „Köszi!” 

K: „Köszönjük!” 

Mikor elolvastátok Lily és Alison karaktereit, akkor komplett személyeknek éreztétek őket? 

K: „Igen!” 

Talán bután hangzik, de azt mondják, ez nagyon ritka. 

K: „Igen! Amikor… Ez egyike volt azoknak a forgatókönyveknek, amiket elolvastam és egyből azt gondoltam, hogy nagyon szeretném megcsinálni!” 

J: „El kellett volna olvasnod az eredeti forgatókönyvet, eldobtad volna tőle az agyadat! Fiatal színésznőként csak elindulsz és…” 

K: „Ehhez hasonló forgatókönyvek elérhetetlenek. Egyszerűen elérhetetlenek! Főleg a mi korosztályunk számára.” 

J: „Nagyon szeretném, ha az emberek megnéznék ezt a filmet. Szeretnék... valamiféle érzelmet kelteni vele a nézőkben… Nem érdekel, mit, de szeretném, ha éreznék ezt és elgondolkoznának, miután látták a filmet. Nagyon izgatott vagyok emiatt, mert manapság annyi mozi van, ami nem akarja, hogy ezt tedd.” 

Azt hiszem a legtöbb általatok játszott karakter kiprovokál egyfajta reakciót, így vagy úgy. Szeretitek ezt, vagy jobban tetszik, ha csak azt mondják: ez nem volt rossz? 

J: „Mi?! Szórakozol velem? Naná, hogy szeretem! Sokkal jobb azt hallani, hogy…. Borzalmas voltál vagy, hogy briliáns módon játszottál, mint hogy aha, igen, egész jó volt, ja, nem volt rossz… (vágás) Ha megnézek egy filmet, akkor utána azt gondolom, hogy: jujj, de utáltam ezt! Vagy, hogy: ez volt minden idők legjobb filmje, elszállt tőle az agyam, érzelmileg felvillanyozott! (vágás) De ha csak ülnek ott és olyasmiken gondolkoznak, hogy istenem, be kell fizetnem a telefonszámlát… Szóval érted, ez fontos dolog.” 

Nagyon féltek, mielőtt eljátszotok egy-egy szerepet? 

J: „Igen. Igen, én nagyon, már-már fájóan ideges leszek, és ugyanez van a meghallgatások előtt is. Mikor erre a filmre sor került… az ijesztő volt, megrémített és néhanapján nagyon erőteljesen hatott rám, de… Olyanok lettünk, mint egy nagy család.” 

K: „Igen! Juno meg én remekül szórakoztunk a Saltoni-tengernél.” 

J: „Aha. Ott aludtunk egymásnál…” 

K: „Rossz filmeket néztünk…” 

J: „Gyorséttermi kaját ettünk…” 

K: „Óh, azok a gyorséttermi kaják…” (:D) 

Kay, imádom a történeted! Te búcsúztattad a végzősöket a középiskoládban, mindössze 13 évesen. 

J: „Szóval, én 18 voltam, amikor te 13, ugye?” 

K: „Igen. 17 voltam, amikor elvégeztem a főiskolát, amit általában csak 22 évesen fejeznek be az emberek.” 

J: „Vagyis…” 

Ez elképesztő! Őrület! 

J: „Őrület!” 

És ha valaki azt mondja, hogy ez lehetetlen, mit felelsz? 

J: „Nem is tudtam, hogy ez volt az! Tudtam, hogy olyan 17 évesen már főiskolára jártál, de ezt nem is sejtettem… Wow!” 

K: „Bocs, hogy eddig nem mondtam el!” 

Te aztán szuper-okos lehetsz!

J: „Az tuti!” 

K: „Nem arról van szó, hogy ez lehetetlen, csak éppen fel kell állítanod egy fontossági sorrendet. Nagy támogatója vagyok a főiskolai tanulásnak! Nem való mindenkinek, de… Ha egyszer csinálsz valamit az életben, akkor azt teljes szívvel csináld! Ő (Junora mutat) agyondolgozza magát és… 

J: „De te is! Te is színészkedtél már korábban!”

K: „De én, én csak azt mondom…” 

J: „Én aztán nem voltam jó tanuló!” 

K: „Nem, nem erre gondoltam! Csak érted, vannak emberek, akik semmit nem csinálnak és csak elvannak az életben. Azt mondom… Ha valamit akarsz, ha el akarsz érni valamit, akkor tegyél érte, mert magától nem fog megtörténni!” 

Befejezésül néhány gyors filmes kérdéssel készültünk nektek! Melyik moziból tudtok a legtöbbet idézni? 

J: „Spinédzserek.” 

K: „Semelyikből. Nagyon béna vagyok idézetekben.” 

Ki az a női karakter, akivel szívesen utaznátok együtt? 

J: „Alabama Whitman a Tiszta románcból.” 

K: „Óh, istenem! Szégyenbe hozol, mert fogalmam sincs!” 

Oké, akkor jöjjön egy könnyebb! Melyik filmet néztétek utoljára a mozikban, amiben nem szerepeltetek? 

J: „Ted.” 

K: „A Sötét Lovag: Felemelkedés.”

Kik azok a színésznők, akikre felnéztek? 

J: „Michelle Williams és Marilyn Monroe.” 

K: „Kate Winslet és Cate Blanchett.” 

J: „Ők lettek volna a következők nálam is!” (Érdekesség, hogy a VOX Magazin szerint Juno lesz az új Kate Winslet….)

Melyik az a film vagy az a jelenet, amit láttatok és még mindig kísért benneteket? 

J: „Mit értesz az alatt, hogy kísért?” 

Emlékezetes vagy ijesztő dologra gondolok. 

J: „A szabadság útjai. Az a film egészen mélyen hatott rám, akárhányszor megnézem, végigbőgöm.” 

Nekem a Blue Valentine. Nem tudtam kétszer végignézni. 

K: „Az nekem is!” 

J: „Nekem is. Én sem bírtam még egyszer megnézni!” 

K: „Én megnéztem kétszer és mindkét alkalommal harminc perc után azt mondtam, hogy nem hiszem el, ez borzalmas és….” 

J: „Nem! De közben olyan, hogy… Ja, én is megbocsátottam magamnak, hogy (érthetetlen, annyira hadar), de mikor adta a tv, akkor megnéztem újra az első húsz percet és olyan lettem tőle…” 

K: „Mint egy roncs.” 

J: „Ja! Totál letaglózott.” (fogalmam sincs, mit mond, de kb. ezt jelenti:D) 

Az első olyan film, ami rádöbbentett benneteket arra, hogy a mozgókép több, mint egyszerű szórakozás? 

J: „A szépség és a szörny. Jean Cocteau-tól.” 

K: „Egy makulátlan elme örök ragyogása.” 

Panabaker kisasszonyhoz eddig nem volt szerencsém, de annak ellenére, hogy mennyire okos (?), a villámkérdésekből csak háromra tudott válaszolni, szóval engem nem győzött meg:D Viszont érdekes volt ez a videó, tele van kis pluszinformációkkal, amiket eddig még nem hallottam. 

Itt megtekinthető az eredeti nyelvű beszélgetés:

Szólj hozzá!

Címkék: interjú adatok

A bejegyzés trackback címe:

https://junotemple.blog.hu/api/trackback/id/tr604745034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.