Juno Temple Rajongói Oldal

Az első magyar Juno Temple rajongói oldal! A Minden ami Juno menüpont alatt minden fontos dolgot megtudhattok róla, az Interjúkban vele készült eredeti nyelvű, általam magyarra fordított beszélgetéseket olvashattok, a Hírek-rovatban pedig a vele történő, éppen leginkább aktuális eseményekről tájékozódhattok. Folyamatosan töltöm fel az új anyagokat, úgyhogy figyeljétek az oldalt!

Rovatok

Friss topikok

22. interjú: Sundance Fesztivál, Vörös Szőnyeg

2013.01.28. 15:20 Tévésámán

Lassan átmegyek a külföldi Juno rajongói oldal magyar fordításába, de ez nem baj, mert végülis ők mindig nagyon jó cuccokat tesznek ki, és amíg én aktívan keresgéltem mindent, ami Juno (mostanában sajnos nincs időm rá), addig ők passzívak voltak, most meg fordítva van. Ebben az esetben több kis videót szedtek össze a youtube-ról, amik mind a Sundance-en készültek. 

 

1.

/Az első kérdés hiányzik, de a Maleficentről érdeklődik a riporter, konkrétan, hogy milyen volt együtt dolgozni Angelina Jolie-val./

J: „Egy hatalmas műanyag másolatával találkoztam csak, mert az összes felvételem motion capture-rel készült.” (animációs eljárás, egy valós személy mozgását rögzíti a számítógép, amire később rárajzolhatnak egy digitális alakot, így készült például a Vasember) „De együtt dolgozhattam Imelda Stauntonnal és Lesley Manville-lel, akik a legjobb brit színésznők közé tartoznak és ez nagyszerű volt.”

Az utolsó kérdésem: Mit csinálsz itt a Sundance-en, ha éppen nem vagy elfoglalt? 

J: „Alszom. Ez tuti.” 

/Ez különben egy elég hülye videó, mert a kamerás úgy látszik, hogy nem a kérdezőkkel együtt van, valamivel hátrébb áll és csak veszi fel, amit lát. De az érdekes, hogy Ms. Temple beszéde teljesen érthető, nyilván be van mikrofonozva, de a második riportert már nem lehet hallani…/ 

J: „Hello srácok! Hogy vagytok?” 

/A kérdést nem hallatszik, de úgy hiszem, az amerikai életről faggatják./ 

J: „Amióta itt élek, otthon érzem magam, de ez jó, mert Amerikában lehetsz (ezt a szót nem lehet kivenni).” 

/Ismét egy érthetetlen kérdés./ 

J: „Nem. A munka jó, mert hát Los Angeles az a hely, ahol a filmek készülnek, rengeteg lehetőség van, rengeteg (?). Minden sarkon filmet forgatnak és emiatt hasznos színészként, ha itt vagy.” (valami ilyesmit mond, akkora háttérzaj van, hogy az valami elképesztő). 

/?/ 

J: „Istenem… Tavaly nagyon jó Valetin-napom volt, (?)-ban voltam valakivel, akit nagyon szeretek.” 

/Itt, ha jól sejtem, a filmjeiben található szexualitásról érdeklődnek./ 

J: „A szex nem valami rémisztő dolog számomra, és ha egy filmben fontos szerepe van, akkor eljátszom, de ha nem, akkor nem csinálom meg. És hát a szex az élet része, a filmek pedig az életről mesélnek, néha igazat, néha nem, és ez (a szex) egy olyan dolog, amitől nem félek, ha szükséges. Eddig csupa megbízható rendezővel dolgoztam, így biztos lehetettem abban, hogy nem használnak ki, amikor arra kérnek, hogy csináljam meg.” 

Nemrég együtt dolgoztál az édesapáddal. Milyen érzés volt? 

J: „Fantasztikus volt.” 

Nagy hatással volt az ő munkája rád a pályád során? 

J: „Igen, ő volt az egyik legnagyobb hatással rám, és nem csak szakmai tekintetben.” 

Mit gondolsz a munkádról? 

J: „Soha ne csinálj meg semmit, amihez nem tudsz szenvedéllyel hozzáállni. Tényleg ne. És ez mindenre igaz, ez a kulcs az élethez.” 

Mit csinálnál, ha nem színésznő lennél?

J: „Fehérneműt terveznék. Bizony. Van egy komplett szürreális kollekciótervem, amit szeretnék megcsinálni és van egy ötletem, amit nem mondok el, mert félek, hogy valaki ellopja, de zseniális. Egy nap majd talán valósággá válhat…” 

/Azt hiszem, az Afternoon Delightra való felkészülésről kérdezik. Abban a szerepe szerint sztriptíztáncosnő és most arra kíváncsiak, hogy készült a szerepére./ 

J: „Volt egy csodálatos tánctanárnőm, aki az összes mozdulatomat betanította, és egy fantasztikus nő, mert nem sztriptíztáncosnő és sosem volt az, de mégis ő tanítja be őket. A segítségével rendkívül magabiztosnak éreztem magam, miközben táncoltam. Óriási élmény volt számomra.”

 

2.

/Juno 1.56-tól 2.58-ig van jelen. A kamera nem is mindig az interjúpartnert veszi, a kép homályos, a hang borzasztó. A kérdésekből semmit, a válaszokból sok dolgot nem lehet kivenni, így most nagyrészt improvizáltam a fordítással. A köszöntéseknél kiderül, hogy ismerik egymást a riporterrel, korábban is beszélgettek már, tavaly pedig Juno a Little Birds kapcsán jár itt – lehet, hogy akkor találkoztak./ 

J: „Ez egy kész őrültek háza, de persze megtiszteltetés itt lenni. (…) Ez a film (az Afternoon Delight) a kapcsolatokról szól. Érdekes bepillantás abba, hogy hogyan látják egymást az emberek, hogyan alakítják ki a kapcsolataikat és hogyan formálják azok őket. Varázslatos élmény volt a forgatás, szinte el is feledkeztünk a minket körbevevő kamerákról, ami nagyon ritka dolog.”

 

3.

/Juno 0.35-től 0.57-ig van. Az előtte beszélő rendezőnő szavaiból ítélve az Afternoon Delight vígjáték. Végre itt már minden érthető./ 

Szóval egy sztriptíztáncosnőt alakítasz? 

J. „Így igaz, de ő nem csak ennyi, hanem egyben egy fantasztikus nő is. Ez az, ami tök jó ebben a filmben: az én karakterem Kathryn (Hahn) figurájától kap valamit, Kathryné pedig az enyémtől. Ez egy érdekes történet arról, hogy ahogy egy nő idősödik, mi az, amit elveszít, mi az, amit megkap, és hogy fiatal nőként mi az, amit meg akarsz kapni és mi az, amid már megvan.” 

/Meghallgattam a többieket is, most, hogy tudom, hogy ez egy vicces film, már egy picit jobban érdekel./

 

4.

/Az Afternoon Delightról most áttérünk a Lovelace-re. Az első 50 másodpercben azt láthatjuk, ahogy Junot fotózzák, majd 0.50-től kezdődik a beszélgetés./ 

Melyik a másik film, amivel most itt vagy? 

J: „Afternoon Delight.” 

Óh! De ez egy egészen másmilyen film, mint az, ugyebár. 

J: „Igen. De az az igazság, hogy még nem is láttam, úgyhogy nagyon izgatott vagyok, hogy itt lehetek a premierjén. Ez egy fantasztikus, bensőséges történet, egy üzenet, mert akik megnézik és aztán esetleg ilyen helyzetbe kerülnek, azok felismerik majd, hogy mibe keveredtek és tudni fogják, hogyan másszanak ki belőle. Amanda (Seyfried) karakterének legjobb barátnőjét, Patsy-t játszom és érdekes, hogy alapvetően az én figurám a romlottabb. „Gyerünk, dobd le a ruháid, mutasd meg magad!” Aztán megváltoznak és eltávolodnak, de később aztán visszatalálnak egymáshoz.” 

Lett-e bármiféle negatív hatása rád, hogy egy pornográfiáról szóló alkotásban szerepeltél? 

J: „Ááá, nem. Semmi ilyesmi. Különben is sokkal többről szól.” 

Konkrétan miről? 

J: „Egy nőről, akinek szembe kell szállnia a férjével, aki nem bánik vele rendesen. Ez komoly, durva téma és remélem, hogy a film felhívja a figyelmet azokra a nőkre, akik a való életben is ezzel kénytelenek szembesülni.”

 

5. 

/Jöhet az általam nagyon várt Magic Magic. Ismét minden hallható, érthető. Érdemes nézni a ruháját, ez valami elképesztő…/ 

Te aztán egy szupermód elfoglalt leányzó vagy itt a Fesztiválon. Hogy telik egy átlagos napod? 

J: „Hááát… Vasárnap óta itt vagyok és csak hét órát aludtam, úgyhogy el tudod képzelni. Sok ez így egyben, de olyan filmekkel vagyok itt, amikre nagyon büszke vagyok, szóval majd pihenek a sírban.” 

Hogyan jellemeznéd a karakteredet a Magic Magic-ben? 

J: „Fúú… Egy lány, aki elveszti a személyiségét.” 

És milyen volt Michael Cerával együtt dolgozni? Melyik a legkedvesebb emléked vele a forgatásról? /Úgy látszik a riporter nincs tisztában azzal, hogy Juno és Michael már játszottak együtt A kezdet kezdetében…/ 

J: „Ez a második alkalom, amikor együtt dolgoztunk, az első A kezdet kezdete volt. A forgatás remek volt, mert igazi megmérettetés volt mindannyiunknak. Van egy olyan jelenet, ahol orrba kellett rúgnom őt és ennek a koreografálása elég izgalmas volt.” 

Hogy sikerült ezt végülis összehozni? 

J: „Jól! Remekül! Majd meglátod a filmben! Teljesen olyan, mintha pofán rúgnám. De igazából imádom Michaelt, nagyon segítőkész volt velem, nagyszerűen éreztük magunkat és mindenki nagyon elkötelezett volt a filmmel kapcsolatban. És ő hitt bennem, ami számomra a világot jelenti.”

Milyen volt Chilében forgatni?

J: „Ez volt számomra az első olyan hely, ahol az időjárás teljes mértékben meghatározza az adott napot. Dél-Chilében voltunk, egy La Garanco nevű helyen, ami egy tó közepén fekszik, és gyönyörű hegyek veszik körbe. A világos napokon, amikor felébredsz és kinézel az ablakodon, akkor ezeket a hatalmas hegyeket és vulkánokat láthatod, meg azt, ahogy a fény visszatükröződik a tóról és úgy érzed magad, mintha az Édenkertben lennél. A sötét napokon meg olyan, mintha éppen világvége lenne. Mintha… /itt történik valami érdekes a háttérben, azt nézik/ … szóval, mintha eljött volna a világvége. Egy fantasztikus hely, ami rengeteg különböző hangulatot, atmoszférát képes megteremteni.” 

Milyen szerepe volt a környezetnek a karakter-építésben?

J: „Nagyon fontos volt, mert a környezet az egyik oka annak, amiért a figurám pánikol és emiatt kezd megőrülni, mert a körülötte lévő világ annyira idegen számára. És még a számára megszokott állatok, mondjuk a lovak vagy a kutyák is olyanok lesznek neki, mintha a legnagyobb ellenségei lennének.” 

Ebből az egész fesztiválból mi a számodra leginkább izgalmas dolog?

J: „Az, hogy itt lehetek ezekkel a filmekkel, amikről nem tudhatom, hogy sikeresek lesznek-e, de a Sundance kiválasztotta őket és lehetőséget adott nekik. Ez annyira jó és ezekre a filmekre nagyon-nagyon büszke vagyok és nagy megtiszteltetés, hogy bemutathatom itt őket az embereknek. Köszi, Sundance!” 

/Az eddigiek közül mind tartalom, mind minőség tekintetében ez a legjobb. És éljen a bulvár-cím („Juno Temple arról, hogy hogyan törte el Michael Cera orrát a Magic Magic-ben”)/

 

6.

/A felvezetőben a riporterhölgy azt mondja: „Juno Temple a Magic Magic-ben egy alváshiánnyal küszködő lányt játszik, aki Chilén utazik végig a barátaival, köztük van Michael Cera is.” Az említett pedig a rendező módszereiről mesél. Juno 0.36-nál jelenik meg./ 

J: „Egy fiatal nőt játszok, aki Dél-Chilébe utazik, hogy találkozzon egy csapat emberrel, akik közül az egyik a legjobb barátja, és… Elveszti az eszét, de sem ő, sem a környezete nem jön rá, hogy miért és ettől rendkívül bonyolulttá válik a helyzet.” 

Ezen kívül ugye képtelen vagy aludni is benne és egy idő után nem lehet már eldönteni az eseményekről, hogy mi valós és mi nem. Jó volt ezt eljátszani? 

J: „Nehéz volt. Minden egyes nap kihívás volt benne.” 

/1.00-tól Emily Browning jön; aztán a rendező, akivel a riporternő közösen megpróbálja megviccelni Michaelt, de nem jön össze nekik./

 

7. 

/Ismét Magic Magic, az előző videóban látott hölgy kérdezi Junot és Emily-t./ 

Barátnőket játszotok és te /Junohoz fordul/ álmatlanságban szenvedsz. Ez nem túl figyelemfelkeltő egy thriller esetében, úgyhogy mesélj még arról, hogy a karaktered min megy keresztül egészen pontosan! 

J: „Valóban nem tud aludni, de inkább lassan elborul az elméje. Azért utazik oda, hogy találkozzon egy barátjával és az unokatestvérével, hogy egy kicsit kiürítse a fejét, de amikor odaér, akkor megőrül, darabokra hullik. Félni kezd a saját tükörképétől, nem érti, hogy mi folyik körülötte, és ez az egész egy bizarr utazássá válik számára, ahol keres valamit, ami valóságos, amiben végre megkapaszkodhat. És aztán… végülis elég rosszul jön ki ebből.” 

E: „A figurám azért utazik Santiagoba, hogy elvetesse a gyerekét, akit nem akar, de ezt senkinek sem árulja el, mert ott ez illegális, szóval eléggé veszélyes. Aztán amikor visszaér, akkor csak a saját bajaival foglalkozik, nem igazán segít Alicianak /Juno szerepe/, inkább idegesítőnek tartja őt; és az igazat megvallva egy elég visszataszító személyiség, önző, ahogy a legtöbb ember.” 

Szenvedtetek már a valóságban álmatlanságtól? Mert ugye a ti szakmátokban nem nagyon van az embernek ideje aludni. 

J: „Igen, itt a Sundance-en. De tényleg, sokszor volt már gondom az alvással, szerencsére nem annyira, hogy hangokat halljak vagy azt higgyem, hogy emberek alszanak az ágyamban. De ez egy érdekes téma, mert sokakat érint, és miközben nézed, elgondolkodsz, hogy a fenébe, ha hagyom, hogy valaki ide jusson, akkor ez fog történni?” 

E: „Talán segítenem kellene rajta?” 

/Ez egy cuki kis beszélgetés és érdekes módon Emily-t könnyebb volt fordítani, mint Junot./

 

8.

/Ez egy hosszabb, tartalmasabb beszélgetés./ A videót sajnos úgy látszik, egy ideje magyarországi IP-címmel nem lehet megnézni...

Rengeteg nagyszerű szerepet játszottál el az utóbbi időben. Harcolnod kellett értük vagy az öledbe hullottak? 

J: „Egyértelmű, hogy meg kellett küzdenem értük, de volt néhány olyan, ami szerencsémre az ölembe hullott. Viszont szeretem a harcot egy adott szerepért, mert ettől érzem úgy, hogy igazán akarom, mert tudom, hogy képes vagyok megcsinálni. Úgy gondolom… a szereplőválogatás nagyon fontos, mert ha csak ülsz a babérjaidon és éppen nincs munkád, akkor kellenek ezek a lehetőségek, hogy edzésben tartsd magad színészként. Persze feszültté tesznek és elszomorít, ha nem vesznek fel, de minden okkal történik, és én úgy hiszem, hogy akkor kapsz meg egy szerepet, ha te vagy rá a legalkalmasabb. És abban a pillanatban te vagy az, aki a legjobban el tudod játszani azt. Eddig szerencsés voltam, mert eljátszhattam néhány nagyon különleges fiatal nőt.” 

Erre rá is akartam kérdezni, mert nem arról vagy híres, hogy mindig a tökéletes, hibátlan figurákat játszod, voltál már leszbikus vérfarkas, skizofrén, prostituált. Vonzanak ezek a különös szerepek? 

J: „Voltaképpen igen, de nem félek kipróbálni új dolgokat. Azért olyan jó dolog színésznek lenni, mert megkapod ezeket a különböző szerepeket és csak rajtad múlik, hogy készen állsz-e eljátszani a rendes lányt vagy a prostituáltat. Képes vagy-e tisztelni őket, elég időt és erőt szánsz-e rájuk és úgy állsz-e hozzájuk, ahogy a valóságban közelednél feléjük? Ez az, mit szeretek ebben a munkában, hogy át kell adnod magad a szerepednek, vagy különben nincs értelme csinálni. Végülis csak szeretném magam megmérettetni. Imádom feszegetni a saját korlátaimat, ettől érzem, hogy élek, mert idegessé tesz, de ettől az idegességtől felszabadul egy hatalmas adag adrenalin és endorfin, ez pedig megadja a kezdőlökést bármihez. Nem akarok olyan szerepet, amit könnyű lenne megcsinálni.” 

Elvileg te leszel Margaret hercegnő, a Királynő nővére. /Girls’ Night Out

J: „Elvileg.” 

Mi az, ami a leginkább megfogott benne? 

J: „Asszem egyértelmű, hogy ő volt kettejük közül a „rossz kislány”, de nekem elsősorban a különbözősége miatt tetszik a szerep. Hatalmas kihívás lenne számomra egy olyan valakit életre kelteni, aki tényleg létezett, akit az emberek láthattak, látták, ahogy felnő és tisztelték vagy éppen nem tisztelték, érted? És ez óriási próba lenne nekem, hogy visszaadjam a jellemzőit, hogy eljátsszam azt, amit ő már annak idején tényleg megtett. Igazán izgalmas feladat lenne.” 

Ha tényleg megkapod a szerepet, akkor szerinted mennyire fogják darabokra szedni az alakításodat? Hiszen Margaret hercegnő végülis egy kulturális ikon, ugyebár. 

J: „Reménykedem benne. /Szerintem arra érti, hogy ha övé lesz a munka, akkor majd jól kielemzik és majd örülni fog ennek./ Fontos, hogyha egy olyan karakter bőrébe bújsz, mint ő, hogy, ahogy már mondtam, a legnagyobb tisztelettel bánj vele és lesznek olyanok, akiknek tetszeni fog, de olyanok is, akiknek nem. Lesz olyan, aki azt gondolja majd, hogy „Micsoda? Miért ő kapta meg a szerepet?”, de remélem olyan is akad, aki majd azt gondolja „Nahát, micsoda remek munkát végzett ez a lány!”. De szeretem az olyan filmeket és figurákat, akik valamiféle kellemetlen érzést hagynak hátra a nézőben; meg az olyanokat is, amikhez tudsz kötődni. Nem félek olyan alakokat életre kelteni, akiket az emberek talán nem fognak szeretni, de olyanokat sem, akiket esetleg a film után megpróbálnak utánozni. Fontos, hogy nyitottnak kell lenni mindenre és Margaret hercegnőt nagy kihívás, de egyben nagy megtiszteltetés is lenne eljátszani. És igen, az emberek nyilván majd pozitívan is meg negatívan is fognak értékelni.” 

Olyan családból jössz, ahol megszokott a lázadás. Az édesapád Julien Temple, akit leginkább csak renegát filmkészítőnek neveznek, a nagyapád pedig egy rendkívül elkötelezett kommunista volt. /Azta, ezt nem is tudtam:O/ Megvan-e benned ez a lázadó szellem, és ha igen, milyen hatással van a munkádra? 

J: „Hát… Úgy nőttem fel, hogy apukám mindig azt mondta, legyél szenvedélyes, bármit is csinálsz, és hogy ezt az élet minden területére alkalmazzam. Azt szeretné, ha kiállnék azért, amiben hiszek; hogy mindent úgy csináljak, ahogy az szerintem helyes és ez utóbbi abszolút megvan bennem, szeretem mindenre a saját módszereimet alkalmazni. Sosem csináltam semmit szenvedély nélkül, főleg ha munkáról volt szó. Ameddig képesnek érzem magam egy szerep eljátszására, addig el akarom játszani, eggyé akarok válni vele, legyen szó egy nőről vagy akár egy űrlényről. Apukám nagy hatással volt rám, mert ő is mindig olyan dolgokért áll ki, amikben hisz, és remélem, egy nap majd együtt dolgozhatok vele. Bár valószínűleg egymás agyára mennénk, de biztos tök jó lenne.” 

Kezdesz híressé válni, a dolgok jól alakulnak a karriered szempontjából, egyre több elismerést kapsz. Ez feszültté tesz vagy inkább izgalmasnak hat? 

J: „Nem tesz feszültté, mert hát… Utálom még a gondolatát is, hogy az emberek ismerjék a valódi, igazi életemet, hogy mi történik velem a zárt ajtók mögött, mert ez nem rájuk tartozik. És szeretném, ha én dönthetném el, hogy hová megyek és mikor, hogy hol veszek tejet, és hogy ha reggel pizsamában akarok ébredni, akkor azt is megtehessem, ahogy bárki más is megteheti. De a hírnév fura dolog, mert mostanra átment celeb-imádatba, nem igaz? Már nem olyan az egész, mint az ’50-es években, amikor Marilyn Monroe a vörös szőnyegen Marilyn Monroe volt, de nem tudhattad, hogy milyen, mikor hazamegy, nem tudtad, milyen ruhát hord otthon, meg ilyesmik. Ebben volt valami titokzatos, és például az egyik kedvenc színésznőmről, Cate Blanchettről, semmit nem tudok. És éppen ezért magával ragad, ha meglátom a filmvásznon, mert nem ismerem a valóságban, ez pedig nagyon jó egy színész esetében, ezért is szeretném a magánéletemet a lehető legnagyobb titokban tartani.” 

Na ez egy igazi INTERJÚ. Érdekes, nem klisészerű, a kérdező felkészült a partneréről, Juno pedig nem a bejáratott kérdésekre meglévő bejáratott válaszait adja, hanem a gondolatait, a világnézetét osztja meg velünk. Örülök, hogy megnéztem, ezt tényleg érdemes volt látni!

Szólj hozzá!

Címkék: interjú adatok

A bejegyzés trackback címe:

https://junotemple.blog.hu/api/trackback/id/tr535048944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.