Talán ez volt a sorozat eddigi legjobb része!
John S. Baird rendezte, ezt ki akarom jelenteni, mert nagyon jó jelenetek voltak!
Először is ott a keret: A nyitánynál a Here Comes The Sunra lassítva ment be Richie, Zak és a könyvelő pasi egy bankba. Már ez fantasztikusan koreografált, vicces jelenet volt. A lezárásnál egy ugyanilyen lassított felvételen Clark sétált be (egyetlen megmaradt) levélküldős kollégájával egy diszkóba, ahol rajta kívül csak négerek tartózkodtak. (Az ott szóló számot nem ismerem, a refrénje az volt hogy "Rastafari".) Mindkét részletnél csak a zene szólt és a színészek lassított mozgása, kifejező arcjátéka dominált.
A csúcs a The Nasty Bits lemezfelvétele lett - az egyetlen pillanat, amikor Juno felbukkant, ezúttal csak háttéralakként. Itt volt egy rész, amikor Lester (Ato Essandoh) elkéri a gitárt a gitárostól, majd elkezdi ugyanazt az egy dallamot játszani, és erre énekel rá legalább 6 különböző stílusú és műfajú dalt. Ebben a szekvenciában talán nincs is vágás, fantasztikusan jól sikerült!
Zaket pedig a múltkori epizódnál megkedveltem, így most szorítok neki, hogy összejöjjön az első felfedezése, a Bowie-utánzat, aki talán a Xavier művésznevet kapja majd. Érdekes mellékesemény volt még a grafikus Hal kirúgása és annak következményei; valamint Devon szekvenciájában Bob Marley és John Lennon felbukkanása.
A főszál is izgalmakkal telített a 7. részben, itt Richie pénzt akar kölcsönkérni, és miután a banktól nem kap, a maffiózó Galassohoz fordul, aki készséggel kölcsönöz neki. Közben felbukkan Joe Corso és a "Buck" Rogers-ügy, a végén meg jönnek a zsaruk! Hát ez óriási volt! Ezúttal még Clark részei sem irritáltak, bár azt sajnálom, hogy lassan kezdi átvenni Jamie helyét, és vele együtt Jamie idejét is. Vagyis minél több Jack Quaid, annál kevesebb Juno Temple...
Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz majd a hátralévő két rész!
