Remélem, még nem unjátok a Dirty Girlt:) Ahogy az előző ehhez kapcsolódó videó esetében, itt is a főszereplő párost (Junot és Jeremy Doziert) kérdezik.
(Itt gondolom az a kérdés, hogy miről szól a sztori?)
Juno: „Igen, ez egy olyan dolog… Azt hiszem…. A középiskola egy ijesztő szakasza az életednek, mert mindenkivel ki akarsz jönni, még a gondolattól is irtózol, hogy valaki ne kedveljen, de valójában a lényeg az, hogy soha nem fogsz tudni mindenkivel kijönni. Még ha kilépsz a nagybetűs életbe, akkor is lesznek emberek, akik nem fognak szeretni. És… és, ennek a történetnek a lényege az, hogy ha megtalálod azt a valakit, akivel igazán jól kijössz, akkor maradj vele, mert mellette nagyszerűnek érezheted magad és tényleg megtanulhatod szeretni önmagad, és ez… Mindenki tudja, hogy tinédzsernek lenni nehéz. Mindegy hogy egy hatalmas középsuliban tanulsz, ahol akár el is lehet veszni, vagy egy pici középsuliba jársz, ahol mindenki ismeri egymást, mindig keresztülmész majd nehéz dolgokon, amik felidegesítenek, de ha van egy „bajtársad”, akkor könnyebben megbirkózhatsz az olyasmikkel, mint mondjuk, hogy összetörik a szívedet. Az összetört szív szar dolog, tényleg az, és még ha veled van a legjobb barátod, akkor sem múlik el a fájdalom, de istenem, sokkal könnyebb lesz elviselni! Meg még egyéb ilyen apróságokra gondolok.”
Beszéljetek a film humoros oldaláról!
Juno: „Ő vicces! (Jeremy-re mutat és nevetnek) Arra gondolok, hogy az egyik dolog, amiért olyan jó a film, az a dráma és a komédia váltakozása. (Jeremy: „Mint egy hullámvasút.”) Szerintem ettől lesz hihető és ez közelebb is hozza a karaktereket a nézőhöz, mert vannak a szomorú pillanataik, aztán a vidám pillanataik, meg a boldog perceik, és ettől valóságosak lesznek. Tudjátok, egy karakter csak akkor lehet valóságos, ha sebezhető, mert mindenki sebezhető bizonyos esetekben, ha kimutatja, ha nem.” (a végét nem egészen értem)
Jeremy: „A humort nem a poénos végszavak meg a hasonló dolgok jelentik benne, hanem inkább a való élet problémáiban gyökerezik, és valami olyasmi, ami mindenkit érint. Ez egy igazán vicces film.”
Juno: „És a forgatókönyve is az! (Jeremy: „Igen, így van, óriási a forgatókönyv!”) Abe (Silvia, a rendező) rengeteg nagyon vicces szöveget írt bele.” (Jeremy felidéz belőlük egyet, nem emlékszem erre a poénra, pedig kétszer is láttam.)
(Junohoz) Tényleg nagyszerűen tudtad visszaadni a déli akcentust! Mesélj arról, hogyan sikerült!
Juno: „Fura dolog, de a déli akcentust nagyon könnyű elsajátítania egy angolnak, mert az egész dialektus a toroknak meg a szájnak kb. ugyanabban a zónájában helyezkedik el…. Ezek ilyen technikai dolgok… És… de én azt gondolom… Tudjátok, rengeteg csodálatos déli ember vett körül, így ha elrontottam a szöveget, rögtön segítettek. Meg ott volt még az Abe-bel való beszélgetés, tudjátok, Abe rengeteget segített nekem megérteni, hogy milyen lehetett egy fiatal déli lánynak a ’80-as években, aki nem bírt beilleszkedni.”
Zárásként beszéljetek a zenéről!
Jeremy: „Szerintem a zenének borzasztóan fontos a szerepe ebben a filmben, főleg Clark (Jeremy karaktere) számára, akinek Melissa Manchester egyfajta ikon, így rengeteget tanulmányoztam a betétdalokat. Tényleg nagyszerű volt, hogy Abe mindig tudta, melyik jelenethez melyik dalt fogja használni, ezért adott nekünk egy válogatás-lemezt ezekből a számokból, amik így igazán meghatározták a játékunkat az adott jelenetekben, megadták hozzájuk az alaphangulatot.”
Juno: „Így van, a zenét már három héttel a forgatás előtt megkaptuk, úgyhogy a muzsika addigra már rögzült az agyunkban és ez csodálatos volt. És ott van még az a vicces tényező, hogy Clark óriási Melissa Manchester-rajongó, Danielle (Juno figurája) viszont inkább a hair-metalért rajong, mint mondjuk a Whitesnake.”
Jeremy: „Megfigyeltük, hogy akik a ’80-as években születtek, azok azonnal felismerték ezeket a számokat, és imádták őket, így már alapvetően pozitívabban álltak hozzá a filmhez, ami fantasztikus.”
Juno: „Aha, a lábukkal dobogták a klasszikus ritmusokat.”
Jeremy: „És közben énekelték a szövegeket. Volt olyan vetítés, ahol szó szerint énekelt a közönség.”
Juno: „Igen, tényleg! És az is tök jó, hogy ha ezeket még kombinálod a koreográfiáinkkal, amiket előadtunk rájuk, akkor úgy érezheted magad, mintha egy másik korban lennél. Ez baromi jó!”
Jeremy: „Bizony, rendkívül szórakoztató.”
Imádtam a filmet.(Én is:D)
Jeremy: „Óh, köszönjük!”
Ti, srácok, meg az alakításiatok annyira jók voltak és (Jeremy-hez) nem tudom elhinni, hogy még csak ez az első filmed.
Jeremy: „Nagyon köszönöm.”
Juno: „Ugye, hogy mennyire jó a srác?” (ezt se értem, mert beleröhög:D)
Most már talán mindent tudunk erről a moziról. Még mindig van egy interjú belőle, de az több mint fél órás, így nem fogom lefordítani, túl sok munka lenne. A lényeg az, hogy nézzétek meg a Dirty Girlt, már csak emiatt a két remek fiatal tehetség miatt is érdemes!
A videót pedig itt lehet megtekinteni:
