Magyar cím: Merülések (elvileg)
Bemutató éve: 2009
Juno karaktere: Di Redfield
Ez volt az a film, ami ez év februárjának elején meggyőzött arról, hogy Juno Temple nem csak egy újabb bájos pofi. Ezúttal egyáltalán nem a szépsége a lényeg, mondhatni „elcsúfították”, de a játéka valami fantasztikus! Aki még nem látott tőle semmit vagy csak az itthon is ismert mozijaihoz volt szerencséje, az mindenképp nézze meg a Cracks-et, hogy láthassa, ez a lány bizony tud, ha főszerepet adnak neki!
Az interjúban a film másik fiatal főhősnőjének életre keltője, a spanyol Maria Valverde Junoval együtt válaszol a kérdésekre, a videó elején pedig megnézhetjük a trailert is (lásd a bejegyzés végén).
Juno, Maria, üdvözöllek titeket és itt az első kérdés: Miért akartatok ebben a filmben szerepelni?
J: „Hát… Mikor elolvastam a forgatókönyvet, teljesen elvarázsolt. Fantasztikus módon mutatja be, hogy ezek a fiatal lányok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, hogyan vannak összezárva és elhagyatva egy bentlakásos iskolában. És a kapcsolataikat is… Jön ez az új lány és teljesen lerombolja, felégeti ezt a művet, amit felépítettek az iskolában. És… Ott van még az ártatlanság elvesztése, amin át kell esniük a végén, és úgy gondoltam a forgatókönyv annyira gyönyörűen mutatja meg ezt az egészet. Elolvastam a szkriptet és nagyon megindított… Tényleg hatással volt rám, és Di egy olyan valaki, akit tényleg szerettem volna megpróbálni eljátszani, mert igazi kihívás volt, hogy emberivé, valamennyire sebezhetővé tegyem és ne csak egy őrült… bolond… ribanccá (mindenki nevet).”
M: (imádom az akcentusát) „Mikor elolvastam a forgatókönyvet, beleszerettem a történetbe és azt gondoltam, el akarok menni a moziba, hogy lássam ezt a filmet. Aztán mikor megtudtam, hogy Jordan Scott (lesz a rendező, innentől kicsit nehéz megérteni, mit akar mondani), aki egy nő, egy fiatal lány, meg minden, akkor méginkább fontossá vált számomra. Egy szobában voltam rengeteg másik lánnyal, akikkel küzdöttem, hogy megkapjam a szerepet és megkaptam a szerepet, és nagyon örültem, hogy részese lehetek a projektnek és megcsinálhatom az első angol nyelvű filmemet. Nagyon fontos pillanat volt számomra.”
J: „Igen, tényleg nagyon izgalmas volt Jordannel dolgozni. Nagyon izgalmas.”
A másik személy, aki rendkívül fontos (nem értem a kifejezést, amit a riporter használ) a filmben, az Eva Green, Miss G-ként. A különleges kapcsolatot, ami a karaktereitek és Miss G között fennáll, mennyire volt nehéz átélni? Gondos tervezés eredménye volt? És talán mesélhetnétek egy kicsit, hogy milyen volt Evaval dolgozni!
M: „Azt gondolom, Jordan érdeme a dolog, mert elkülönítette Evat tőlünk és mi, a lányok, összetömörültünk egy nagy csoportba és…
J: „Ami csupa dumálásból és szeretetből állt… (nevetnek)
M: „… és azt hiszem, Jordan felelőssége volt az egész. (ezt is elég nehezen tudtam kihámozni)
J: „Ja, úgy intézte, hogy szinte soha ne legyünk együtt Evaval, hacsak nem együtt forgatunk. Szóval, ez a gyönyörű és elbűvölő francia nő megérkezik a díszletbe, aki Eva Green és az egyik kedvenc színésznőm, és… akkor mindnyájan abbahagytuk az ostoba nevetgélést egy pillanatra és (eljátsszák, mennyire megilletődtek). Igen, szóval már alapvetően megigézett minket, de azért a forgatás vége felé már többet lehettünk együtt vele és az király volt. De ő… Jordan átformálta őt ezzé a misztikus teremtménnyé, akit epekedve vártunk, hogy megszólaljon és ez nagyon bejött neki… És van ez a különleges érzékisége, ami miatt nem volt nehéz neki, hogy lenyűgözzön minket, hogy mi, fiatal lányok csodáljuk őt.”
A film egy adott korban játszódik (1932-ben). Szerintetek konkrétan kapcsolódik a mai tapasztalatokhoz, esetleg saját élményeitekhez az iskolával kapcsolatban?
J: „Hát… Azt hiszem bizonyos fokig igen, mert mondjuk van ez a rangsor-dolog, ami mindig ott van az iskolákban; valaki azt hiszi, ő a főnök, mások követik őt; mindig van egy tanár, akit mindenki jó fejnek tart, de úgy gondolom… Tudod, én magam is bentlakásos iskolába jártam, de sosem tapasztaltam olyasmit, hogy csak öt tárgy lehet az éjjeliszekrényeden, szóval az én sulim sosem volt ennyire szigorú. De azt hiszem végülis az iskola az iskola, és mindig az is marad, mindig lesz rangsor, mindig ciki lesz fürdőruhába bújni a többiek előtt, szóval igen.”
M: „Ez egy másik kor, a harmincas évek, és most már szabadok, (Juno közbevág: „Igen, szabadok…”, így nem nagyon értem, mi a másik dolog, amit Maria mond) felszabadultak vagyunk, nagyon… Azt tehetjük a suliban, amit akarunk, szóval ez király…(Juno egyetértően vigyorog és sóhajt, biztosan feltolulnak benne a kellemes emlékek:)) Kár érte, mert mi, a diákok gyakoroljuk a hatalmat, és nem a tanárok. Ez elég fura…”
Nagyon köszönjük, hogy beszélgettetek velünk, lányok és sok sikert a filmhez, igazán remek!
Juno és Maria egyszerre köszönik meg a jókívánságot.
Aki idetéved erre az oldalra és bármit talál Junoról, ami tetszik neki, az tényleg nézze meg ezt a filmet, mert óriási! Engem már kétszer lenyűgözött…
Az eredeti nyelvű videót itt lehet megnézni:
Cracks - Entrevista a María Valverde y Juno Temple by racoch
