Vasárnap éjjel túl fáradt voltam ahhoz, hogy filmet nézzek, és igazán sem a Vágy és vezeklés sem az Egy botrány részletei nem érdekel, úgyhogy gondoltam, Juno szülinapját interjúk fordításával ünneplem meg – utólag.
Az első videó egy kerekasztal-beszélgetés-szerű valami, csak túl rövid ahhoz, hogy tényleg érdekes legyen. Az Afternoon Delightról van szó, az interjú a Sundance Filmfesztiválon készült, láthatjuk/hallhatjuk a rendezőnőt és a főszereplőket, Junonak viszont csak alig fél percnyi szöveg jut 2:08-tól.
J: „Bátor dolog bemutatni, mi történik a nőkkel és hogy miken mennek keresztül, ahogy idősödnek. Hogy próbálja /a főhősnő/ megmenteni a házasságukat, bár nem mondom azt, hogy bárkinek is be kellene fogadnia a házába olyanokat, mint Mckenna /a karaktere, aki sztriptíztáncosnő/, mert ez katasztrófához vezethet… De úgy gondolom, hogy érdekes dologról van szó, fontos mondanivalója van a filmnek azzal, hogy megmutatja, hogyan sikerül megmenteni a kapcsolatukat a végén és ez egy szép üzenet az emberek felé.”
Ház ez nem volt valami nagy szám, de a következő azért izgalmasabb. Itt csak vele beszélgetnek, elsősorban a The Brass Teapotról, viszont a végén szóba kerül a Maleficent is, igaz, csak ugyanazt mondja el, mint amit korábban is….
Azokon a karaktereken gondolkodtam, akiket korábban játszottál el, mondjuk a Dirty Girlben, a Gyilkos Joe-ban, vagy A Sötét Lovag: Felemelkedésben. Mind sérült karakterek, sérült lányok. Mi vonz ezekhez a szerepekhez?
J: „Azt hiszem Alice /a karaktere a The Brass Teapotban/ nem sérült, inkább frusztrált és kétségbeesett. Nem éreztem úgy, hogy sérült személyiség lenne, inkább csak az önbecsülésén esett csorba. Úgy gondolja, hogy jobb életet érdemel és asszem emiatt reagál a teáskannára úgy, ahogy, mert előtör belőle a legrosszabb énje. De van egy gyönyörű énje is, aki szerelmes Johnba /Michael Angarano figurája/, ezt az oldalát ő hozza elő belőle és megpróbálja őt visszazökkenteni ebbe az állapotába. De nem, nem érzem őt sérültnek, inkább csak frusztrált és ideges.”
A teáskanna felszínre hozza a legrosszabb oldalad?
J: „Igen, pontosan. Kivéve, hogy Johnt zavarja és megrémíti, így végül megpróbál ellenállni neki. /Itt valami elképesztően gyorsan mondja a következő mondatot, úgyhogy csak sejtésem van, mit jelent./ De azért rá is hatással van. Visszatérve a kérdésedre, hogy vonzódom-e a sérült figurákhoz…”
Vagy inkább kétségbeesettek.
J: „Igen, vagy inkább karakterek, akik változnak, akiknek rá kell jönniük valamire, a felszínre kell hozniuk magukból valamit, hogy továbbléphessenek… Ezt szeretem, ilyesmin már milliószor átestem, de ki nem? Mindenkinek volt már olyan pillanata, mikor megkérdezte magától, hogy „mit csinálok rosszul, merthogy ez itt és most nem működik?” Ez nagyon izgalmas, mert volt szerencsém eljátszani számos különböző szépséges, fantasztikus, őrült nőket, akik mind hasonló dolgokon mennek keresztül, de totál máshogyan. És ez már magában kihívás, hogy különbözővé tegyem őket.”
Nagyszerű, hogy meg tudod találni magadnak ezeket a szerepeket./A válasz az, hogy „Igen, köszönöm.”, de nem értem, mit köszön meg?/ Szóval mesélj egy kicsit John és Alice kapcsolatáról, merthogy azt mondtad, hogy a teáskanna kihozza mindkettejükből a legrosszabbat.
J: „Igen és nem csak belőlük. Kivéve persze, ha megvan az akaraterőd, hogy harcolj vele, akkor jó neked. De ez volt az egyik leginkább érdekes motívuma a forgatókönyvnek, hogy John és Alice mennyire másként reagálnak a kannára, mert ez olyan emberi, olyan valóságos. És ahogy már mondtam, tényleg A Legrosszabbat hozza ki Alice-ből és ez megrémíti Johnt, és a kettejük kombinálása egyfajta morális történetté teszik a filmet, mert a néző azon gondolkodik, hogy vajon ő melyikükhöz hasonlóan cselekedne? Ez a másik dolog, ami annyira tetszett benne, a morális tanulság, hogy a pénz nem boldogít. A boldogságot azok a dolgok hozzák el, amik tényleg számítanak az életben, és ha ezek mellett még van pénzed is, az király, de nem ekörül forog a világ.”
Mondj néhány szót Michaelről, mert úgy hiszem, hogy vele remek dolog lehet forgatni.
J: „Ja, ja, fantasztikus fickó! Rengeteg szeretettel fordul minden stábtag felé és zseniális színész! Mindig remekül teljesít és csak ad, ad és ad magából, hihetetlenül kitárulkozik színészként. Pusztán reagálni a játékára egy jelenetben már izgalmas, izgalmasabbá teszi a munkát, ha vele dolgozhatsz. Megemelem a kalapom előtte, olyan, mintha egy másik generáció színésze lenne, a művészete olyan… fura és… Istenem, hogy meg tud nevettetni!”
Végül a Maleficentről kérdezlek, amit nemrég fejeztél be. Milyen volt ebben játszani? Mennyire rajongsz alapvetően a Csipkerózsika-mítoszért?
J: „Nagyszerű élmény volt számomra, mert kipróbálhattam a motion capture-t, ami valami elképesztő. Egy őrületes tapasztalat volt, nagyon élveztem a forgatást és izgulok a végeredmény miatt!”
Ez nem volt rossz interjú, és főleg az Angaranoról szóló résznél érezhető, hogy mennyire szívesen beszél a témáról. A Maleficentről viszont most se tudtunk meg semmi újat, úgyhogy attól tartok, itt is csak annyi szerepe lesz, mint a TDKR-ben…
