Az előző írásban említett eseményen készült néhány interjú is, ezekből osztom meg veletek a lényeget:
1.
A bevezetőben arról beszél a narrátor, hogy Juno és Andrea Riseborough (aki szintén angol) vezetik a listát a jelöltek között és hogy a díj kiugrási lehetőséget is jelent. Közben rájöttem, hogy Elizabeth Olsen, Olsen-ikerlányok harmadik tesója; Suraj Sharma pedig a most az egekig magasztalt Pi életének főszereplője. Junot külön kiemelik, vele kapcsolatban A Sötét Lovag: Felemelkedést említik és azt, hogy a fiatal brit színészek közül ő kapja talán a legtöbb elismerést mostanság.
J: „Óriási megtiszteltetésnek érzem, tényleg (lefordíthatatlan kifejezés). És nagyszerű érzés ezekkel a fantasztikus, FANTASZTIKUS fiatal és tehetséges színészekkel együtt itt állni, akik csodálatos produkciókat adnak nekünk és nagyon büszke vagyok, hogy egy lehetek közülük. Nagyon király egy abszolút brit dolognak, a BAFTÁnak részese lenni!”
A következőkben megszólaló úriember mondókájából a lényeg annyi, hogy ennek a díjnak a célja az, hogy a közönség egy, a sztárrá válás útjára lépő színészt megnevezhessen, akiről úgy gondolja, hogy a jövő új mozicsillaga lehet.
És mostantól a nézőkön múlik, ki nyeri a díjat.
2.
Ismét Mark Kermode beszél, aki a zsűri egyik tagja, egyébként pedig filmkritikus. Arról mesél, hogy a Rising Star az egyetlen díj a BAFTÁn, aminél a közönség szava dönt. Az öttagú zsűri határozza meg a jelöltek személyét és a nép szavazhat a győztesről. Ezután egy hölgy beszél, majd ismét Juno:
J: „Felemelő érzés itt lenni. Még mindig nehéz elhinnem. Azt hiszem ez az egyik legizgalmasabb dolog, ami az eddigi karrierem során történt velem.”
Az igazán nagyszerű ebben az, hogy a világ bármely tájáról szavazhatnak az emberek arról, kit szeretnének szívesen látni a mozivásznon – így még egy ilyen aprócska ország közönsége, mint hazánké, is beleszólhat a filmiparba:)
3.
Érdekes, hogy a zsűri egyik tagja Benedict Cumberbatch, aki két filmben is együtt játszott Ms. Temple-lel (A másik Boleyn lány, Vágy és vezeklés). Vajon ő javasolta elsőként Junot?
Kermode azt mondja: „És itt van Juno Temple, aki igazán megragadta a közönség fantáziáját, az ő pillanata most jött el. Nagyszerű volt a Killer Joe-ban, nagyszerű volt a Kaboom!-ban.” (Ez így elég kétértelműen hat: „Megragadta a közönség fantáziáját” és erre példaként azt a két filmet mondja, amelyekben levetkőzik:D)
Fontos, hogy itt a nézők mondhatnak véleményt, nem a fizetett kritikusok; ráadásként már maga a jelölés is sokat dobhat ezeknek a fiatal tehetségeknek a pályáján. Ez a díj lényegében felhívja a figyelmet néhány remek színészre, akik a karrierjük kezdetén járnak, és remélhetőleg még több lehetőséget teremt nekik a sikeres továbbjutáshoz.
Pippa Harris (a hölgy, aki már felbukkant korábban is) producer (pl. A szabadság útjai, Bőrnyakúak) és szintén zsűritag, mondja, hogy emlékei szerint először 200 személyt szedtek össze és ebből lett végül az öt jelölt. (Ez nem semmi!) Kb. a 6. percnél jön Juno maga:
Szóval, Juno, a Rising Star-díj jelöltje lettél, biztosan rendkívül izgatott vagy.
J: „Igen, nagyon nagy megtiszteltetés, de az izgatott is jó szó erre az érzésre.”
Hogyan tudtad meg, hogy jelölt lettél?
J: „Az ügynökömnél voltam és… hát egyáltalán nem számítottam rá. (nevet) De tényleg hihetetlen, főleg ha megnézed a többi jelöltet. Elképesztő tehetséggel bírnak mind. Baromi jó érzés, hogy engem is beválogattak közéjük.”
Ebben az évben nagyon erős a női mezőny (négy hölgyet jelöltek, tavaly viszont például kizárólag urakat). Mennyire fontos számodra, hogy a nőket elismerik ilyen módon?
J: „Szinte eksztázisban vagyok tőle! (nevet) Ez azért is jó, mert előző évben csupa férfi volt és úgy gondolom, hogy rengeteg fantasztikus fiatal nő foglalkozik most (a színészettel). A nők rendkívül bátrak, ezért jó dolog, hogy így elismerik őket, főleg ezeket a nőket, akik ilyen elképesztő dolgokat produkálnak.”
A filmipart gyakran kritizálják amiatt, hogy nincs elég erős női főszereplő karakter. (blabla, Juno közbevág)
J: „De itt a bizonyíték rá, hogy mégiscsak van néhány! És ha megtalálod a megfelelő embert az eljátszásukra, akkor az agyadat is eldobod majd a végeredmény láttán!” (nevet)
A díjhoz visszatérve: Ez egy olyan kitüntetés, amit a filmiparban dolgozó zsűri ad ki, de a győztest a közönség szavazza meg. Mennyire számít ez neked szakmán belüli elismerésnek és mennyire közönségdíjnak?
J: „Jelöltnek lenni már magában is… izgalmas, hogy a te szavaiddal éljek, alig hiszem el. Annyira jól esik, főleg hogy éppen a BAFTÁtól jön, egy ízig-vérig brit helyről, és ugye a közönség-szavazástól csak még izgalmasabb lesz. Csak nemrég tudtam meg és még nem… Egyszerűen boldog vagyok, hogy itt lehetek és részese lehetek egy tényleg angol dolognak.”
Érdekes, hogy ezt mondod, mivel…
J: „Folyton amerikaiakat játszom.”
Igen, és annak idején először mégis Nagy-Britanniában ismertek el.
J: „Így van és ez tök jó érzés számomra, mert itt nőttem fel, itt van a családom, de eközben Amerika rengeteg lehetőséget adott számomra, és hát… Los Angeles-ben minden sarkon filmet forgatnak, egy csomó lehetőség van ott és a munka jutatott el abba az országba, aztán emiatt ott is maradtam, de mégis, most itt lenni olyan, mint egy megvalósult álom.”
A jelölés már magában nagy dolog, hiszen színészként gyakran már annak is örülhet az ember, ha van munkája, ugye?
J: (never) „Ja, én is így érzem. Nade ez most valami új dolog, ilyesmi még sosem történt velem, úgyhogy nyilvánvaló, hogy mennyire izgalmasnak tartom az egészet. De különben tényleg jól jönne egy kis munka most.” (nevet) „Ezután megyek tovább a Sundance-re, ott vetítik pár filmemet, az is izgi lesz, de utána tényleg, szeretnék majd megint dolgozni. Állandóan dolgozni akarok.”
Maga a díj tényleg jó kezdeményezés, nem is tudtam, hogy van ilyen, de tetszik. Juno sajnos megint önmagát ismétli, de hát ez a sajátosságai közé tartozik, ha éppen valami hivatalos interjút kell adnia. Mindenesetre én már szavaztam rá és szurkolok neki!
