Juno Temple Rajongói Oldal

A legutóbbi frissítésnél kerültek fel a képtárba a Hunger Magazinnak készült szexi fotók Junoról, tegnap pedig ráleltem erre a videóra, ami a fotózáson készült. A kérdések nem hallatszanak, így olyan, mintha magától beszélne végig, ez nagyon tetszik, és csupa érdekes, komoly dolgot mesél, de ahogy közben azokat a képeket mutatják, valahogy nem illik össze a kettő… 

J: „Áldásnak tekintem azokat az embereket, akikkel együtt dolgozhattam és a szerepeket is, amiket eddig eljátszhattam. /A szerepekről kezd beszélni/ Mind problémás fiatal nők és számomra a kihívás az, hogy mindegyiküket különbözően keltsem életre, mert egyik elbaszott tinédzser sem hasonlít a másikra és ez a valóságban is így van, úgyhogy ki kell találni valamit, amivel különbözővé lehet őket tenni egymástól. Remélem egyszer majd olyat is eljátszhatok, aki a húszas éveiben jár, na az tényleg izgi lenne!” 

 „Most éppen… nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy elindulhattam ezekre az utazásokra ezekkel a fiatal nőkkel, akik mind próbálják megtalálni magukat és mindannyian különböző módokon érnek el végül a filmek befejezéséhez. Érdekes, hogy valamennyire saját magad dönthetsz arról, hogy milyenek voltak ezelőtt és hogy mi lesz velük ezután. És ezek nagyon fontos gondolatok, mert végignézed, hogy mi történt korábban, mi történik akkor, mikor felveszi a kamera, és hogy mi lesz utána. Ez egy fantasztikus folyamat, aminek a részese lehetsz, lehet borzasztó vagy nagyszerű is… Tényleg remek szerepeket adtak nekem, amikkel megmérethettem magam, és folyamatosan tanulok, minden egyes nap. Minden egyes munkádból magaddal viszel valamit az emberektől, akik körülötted voltak… a színésztársaidtól, a rendeződtől, az operatőröktől, mindenkitől! Mindenkitől, aki része a stábnak… ami egy elképesztő ember-piramis, és ha egy elem hiányzik, az egész összedől, szóval igazán jó dolog, hogy tanulhatok mindenkitől. Például szerintem színésznőként is fontos, hogy megtanuld, hogyan világítanak meg, mert a fény annyiféle különböző érzelmet hozhat létre az arcodon, ha reagálni tudsz rá és ez… Ja, ez érdekes.” 

/Imádom, ahogy ennyire közelről mutatják:)/ 

„Most éppen Londonban vagyok, mert a Maleficent című filmen dolgoztam, ami a gonosz tündéren alapszik a klasszikus Csipkerózsika történetből, amit mindnyájan ismerünk és igazán szórakoztató dolog volt a részesének lenni. Egy tündérkét játszom, ami gyerekkori álmom volt, és éppen tegnap fejeztem be életem első motion capture-felvételét, ami elképesztő volt. Biztosítókötelek voltak a derekamon és /itt a jelmezt meséli el, de egyszerűen nem értem ezt a kifejezést, a ruhadarabot írja le, valami szoknyaszerűséget/ fényvisszaverő pontocskák, az arcomon tintafoltok, és ezek rögzítenek minden egyes izommozgást az arcodon, meg minden egyes ízületed mozdulatait, és ez tényleg egy különleges élmény volt, mert ez egy egészen új módja a filmkészítésnek, valami olyan, amit fel se bírsz fogni. Képzeld el, hogy minden egyes pórus életre kel az arcodon! És nagyszerű emberek vettek körül, a rendezővel, Robert Stromberggel életre szóló barátságot kötöttem, egy igazán kedves, figyelmes ember, nagyon jó vele dolgozni! Na és közösen filmezhettem Lesley Manville-lel és Imelda Stauntonnal is, ez pedig óriási tanulási lehetőség volt! Két olyan nő, akik ismerik ezt a szakmát, tudják, mit csinálnak és elképesztően jók benne! Számomra azért is volt érdekes, mert idejöttem a forgatásra és ők olyan zseniálisak, ahogy előhívják a bennük lakozó 8 éves gyereket. Rengeteget tanultam tőlük és a vígjátéki időzítésük valami fenomenális, gyakorlatilag nem bírtuk ki nevetés nélkül a felvételek alatt. Szóval tök jó volt Angliában, tündérkét játszani és találkozni a legjobb barátaimmal, olyan volt, mint egy valóra vált álom!” 

„L.A. inspirál, mert munkára ösztönöz, tényleg, de ha Londonban vagyok, akkor inkább a legjobb barátaimmal akarok lenni, a munka meg olyan, hogy „Óh, dolgoznom kell, áhhh…”. De L.A.-ben több lehetőségem van és megmutathatom magam, mert abban hiszek, hogy fontos személyesen elmenni a meghallgatásokra, sokkal eredményesebb, mint elküldeni egy videót. A Killer Joe-ra csak videót küldtem be és mégis megkaptam a szerepet, szóval néha ez is bejön, de szerintem… Szóval ott előadhatom önmagamat és ez izgalmas. Néha egyes emberek hiánya fájdalmat okoz, de olyanokat is megismertem, akiket nagyon szeretek, egy fantasztikus baráti kört és valakit, akibe őrülten szerelmes vagyok, és asszem ilyen az, ha felnőtt vagy és megtelepedsz valahol, és odaviszed a dolgaid, a barátaid, a családod. És ők különben nagyon élvezik, mert ott mindig +30 fok van és ez varázslatos!” 

„Az Afternoon Delightot L.A.-ben forgattuk, még mielőtt Angliába jöttem, úgy három hónapja. Kihívás attól volt számomra, hogy egy szriptíztáncosnőt kellett életre keltenem és emiatt kénytelen voltam megtanulni táncolni. (Ma már profi öltáncos vagyok, de ez most nem számít.) A forgatókönyvben tetszett, hogy bemutatja a női lét különböző formáit, a jó és a nem annyira jó oldalait, a nehézségeit, a nők közötti kapcsolatokat és hogyan változol nőként, ahogy idősödsz. A rendező is nő volt, Jill Soloway, ő is írta az egészet, és attól volt ilyen rendkívüli dolog, mert ez egy a nőknek erőt adó projekt volt. Remélem, hogy az emberek megnézik majd és tetszeni fog nekik.” 

/Elköszönnek egymástól, annyira aranyosan mondja, hogy „Köszi srácok!”:D/ 

Ebben a videóban minden benne van, amit egy jó interjútól várnék. Egyrészt tényleg érdekes, amit mesél és nem csak ugyanazt a betanult szöveget mondja, mint a rövidebb beszélgetésekben; másrészt meg a vágás alig észrevehető, nincsenek benne a riporter mondatai és ettől olyan, mint egy hosszú monológ, amit nekünk ad elő. Már csak hab a tortán, hogy milyen jól néz ki és a közelképek miatt meg lehet figyelni az arca apró részleteit /például a három kis anyajegyet a jobb szeme alatt/; ráadásul még a fotók készítése közben rögzített képsorokat is megnézhetjük. Csak egy bajom van az egésszel, amit az elején is írtam, hogy nem illik össze a mondandója a szexi képsorokkal. Ettől függetlenül több ilyen videó kellene róla…

Felkerült egy csomó új kép a Képtárba (http://imageshack.us/user/Husang) /van köztük pár szexi is:P/ és a linkek közé kitettem a Juno Temple facebook rajongói közösséget is, ami gyorsabb és frissebb mint a "hivatalos" oldal. Az Afternoon Delight és a Brass Teapot különösen érdekesnek tűnik, remélem legalább az utóbbi lesz nálunk is, lessétek meg ezt a király plakátot:

A hivatalos rajongói oldalnak köszönhetően egy rakás új kép került fel a galériába, ám az imageshack nem méltóztatik berakni őket a Juno Temple-albumomba, ezért ideteszem nektek ezt a linket, itt meg tudjátok nézni őket, jó sok van:

Katt ide a képekért!

A bejegyzés elején lévő portré nincs köztük, azt exkluzívan ide szántam:)

Sajnálatomra a Gyilkos Joe-t csak Budapesten és Győrben vetítik, itt Székesfehérváron nem, így nem láthatom moziban... 

Ez a kép egy divatbemutatón készült pár héttel ezelőtt.

Ez pedig egy szavazás eredménye a Nylon Magazin számára, ami szerintem elég elszomorító... Bírom Elle Fanninget, de hogy jobb színésznő lenne Junonál, azt nem hiszem.

1.

Juno Temple, az EE Rising Star-díj egyik jelöltje és ez a jóképű úriember, Michael Angarano, vannak itt velünk a vörös szőnyegen. /Junohoz fordul/ Mit jelent számodra a jelölés? 

J: „Életem eddigi legnagyobb megtiszteltetése. Angol vagyok, szóval az, hogy jelölt lettem, egyértelműen a legkirályabb dolog, ami valaha történt velem. Fantasztikus dolog.” 

Ez a legkirályabb dolog, ami történt veled? De hát ebben az évben tíz filmed jön majd ki! Ez a sok szerep nem zavar össze? Most éppen „kit játszol”? 

J: „Hát… Talán… Őőő… /nevetnek/ 

M: „Nem ennyire félénk ám, csak nagyon alázatos.” /újabb nevetés/ 

J: „Az est végére egy egészen új karakter lesz belőlem.” 

Nagyszerű ez a kategória, amiben jelölt vagy, hiszen négy nő is van köztetek. Ez egy remek év volt a moziiparban a nők számára, nem gondolod? 

J: „Igen, mostanában tényleg jobbnál-jobb női szerepek vannak. Mindnyájan, akik ebben a kis csapatban vagyunk, számos nagyszerű karaktert játszhattunk el, amik hatottak a nézőkre. Óriási érzés, hogy egy lehetek közülük, de tényleg.” 

Ti ketten a The Brass Teapot forgatásán ismerkedtetek össze. Hogyan alakult ki a dolog köztetek? /Juno nagyon nevet/ 

M: „Hát, tudod… Ezek a dolgok… Csak úgy megtörténnek, néha.” 

Bocsánat a személyeskedésért. 

M: „Semmi gond.” 

Viszont a szereped /Junonak mondja/ nagyszerű. Megtalálod ezt az ősi teáskannát, amiből pénz jön, ha bántanak. /helyeselnek/ A forgatás során elég sok fájdalmat kellett okoznotok egymásnak, milyen érzés volt ez? 

J: „Sokat nevettünk.” 

M: „Így igaz.” 

J: „És mindenütt művér meg ilyesmik voltak, szóval jó volt.” 

A BAFTAra jelölt filmek közül láttad valamelyiket? Melyik volt igazán nagy hatással rád? 

J: „A The Master volt az, ami megfogott, mert tele van fantasztikus alakításokkal, és Amy Adams-et nagyon tisztelem színésznőként. Hát, még a legtöbbet meg kellene néznem, de…” 

Nem meglepő, hogy nem volt időd rájuk, ha tudjuk, milyen sok filmed jön ki mostanság. Biztosan nagyon elfoglalt voltál. 

J: „Hát igen, de még így is szívesen szakítok időt filmnézésre. És hogy egy kicsit önmagam lehessek.” 

Sok sikert ma estére, várom már, hogy láthassam a The Brass Teapotot! 

2.

/Ez a nevetés az elején óriási:D/ 

J: „Hello!” 

Jó estét! Üdv a vörös szőnyegen. Nem fázol? 

J: „De, de nem zavar. Adrenalint termel, úgyhogy nem izzadok.” 

Mit jelent számodra, hogy itt lehetsz ma este? 

J: „Óh… Ez a legnagyobb megtiszteltetés, már az is, hogy itt lehetek ezen a fantasztikus brit rendezvényen. Angolként ez elképesztően nagy elismerés számomra a BAFTAtól, nagyon sokat jelent nekem. Tényleg” 

Az utóbbi egy évben melyek voltak számodra a leginkább kiemelkedő filmek? 

J: „A The Master volt az, ami igazán megfogott, az alakítások egyszerűen óriásiak benne, mindegyik, és Marion Cotillard rendkívül inspirálóan hat rám, de rajta kívül még rengetegen vannak rám ilyen hatással.” 

2012 remekül telt számodra. Mik a terveid a jövőre nézve? 

J: „Hogy mi jön most? Hát, már alakul valami, de addig nem akarok beszélni róla, amíg nem lesz teljesen biztos.” 

/Újabb kérdező jelenik meg./ 

És valami egyéb ezen kívül? 

J: „Jön ki most néhány király film, amiben benne vagyok. Az egyik a Magic Magic amit Chile-ben forgattunk, meg az Afternoon Delight és lesz még egy Disney-mozi is, a Maleficent, amiben tündért játszhattam, ez a gyerekkori álmom beteljesülése volt. És remek brit színésznőkkel dolgozhattam együtt, Leslie Mann-nel és Imelda Stauntonnal. 2012-ben sok mindent tanultam és kíváncsian várom, mit hoz majd számomra az idei év.” 

Tudom, hogy nem döntheted el az ilyesmit, de kivel dolgoznál legszívesebben, ha lehetőséged lenne rá? 

J: „Színészek vagy rendezők közül? Vagy mire gondolsz?” 

Mindkettő érdekel. 

J: „Rendezők közül a Coen-testvérekkel, Paul Thomas Andersonnal, Sam Mendezzel, az apukámmal, Julian Temple-lel… Színésznők közül rengetegen vannak. Kate Winslettel, Cate Blanchett-tel megint, mert vele már együtt dolgoztam, mikor nagyon fiatal voltam, Michelle Williams-szel… Színészek közül Joaquin Phoenix-szel, meg… Még nagyon sokan vannak!” 

Néhányan közülük éppen itt vannak, úgyhogy talán beszélhetnél velük. 

J: „Igen.” 

Köszönjük, legyen szép estéd! 

J: „Nektek is srácok!”

/Kár, hogy csupa olyan színészért rajong, akiket én nem kedvelek…/ 

3.

/Ebben a videóban Juno csak az elején szerepel./ 

J: „A BAFTA EE Rising Star díjára jelöltek.” 

Milyen érzéseket kelt ez benned? 

J: „Rendkívüli megtiszteltetésnek érzem, nagyszerű dolog itt lenni és ebben az elismerésben részesülni a BAFTAtól, óriási dolog. Főleg mivel Sommersetben nőttem fel és igazi angol leány vagyok. Izgatott vagyok. Ideges, de izgatott is.” 

/Ezt de utálom, amikor a fotósok üvöltöznek a sztároknak… Félelmetes és idegesítő is. A következő rész már azután van, hogy átvette a díjat./ 

J: „Óh… Micsoda megtiszteltetés. Nagyszerű érzés tudni, hogy az embereknek tetszik, amit eddig csináltam és óriási elismerés a BAFTA részéről is. Ez egy igazán remek angol dolog és nagyon büszke vagyok magamra. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy én nyerek. És… Hát… Tényleg fantasztikus.” 

A közönség szavazatai döntöttek. Ettől még különlegesebb lesz számodra a díj? 

J: „Igen, ezt mondom én is. Pusztán a tudat, hogy az emberek ismerik és megnézik a filmeket, amiken dolgozol, amikbe beleadod a lelked, ez az igazi elismerés. A legnagyobb, amit valaha kaphatsz.”

Az tehát már hivatalos, hogy Angarano és ő egy párt alkotnak, de ez végülis jó dolog, a srác jó fejnek tűnik, én is kíváncsi vagyok a The Brass Teapotra. Azt sajnálom, hogy mind a három videóban szinte ugyanazt mondja, de például tök érdekes, hogy a The Masternél egyszer Amy Adams-et, másszor Marion Cotillard-t emeli ki. Legalább ebből kiderül, hogy nem betanult szöveget mond:) 

A díjat Sarah Silverman és John C. Riley adják át.

S.S.: „A győztes pedig… Juno Temple!” 

Juno Michael Angarano mellett ül, szóval tényleg egy párt alkotnak, ez biztos. Nézzétek az arcát:) 

J: (összeszedi magát, kibont egy papírt, ezen van a szövege) „Köszönöm a BAFTAnak, azért a nagy-nagy elismerésért, hogy engem is felvettek aközé a sok fantasztikus színész sorába, a jelöltek közé. És köszönet minden egyes szavazónak, főleg a kisöcsémnek, Felixnek, aki rávette az egész suliját, hogy rám szavazzanak. (Mindenki nevet.) Ezt nem érhettem volna el az ügynököm, Michael (sajnos nem értem, valami jó bonyolult neve van) nélkül, aki a leges legjobb ügynök, akit csak kívánhatok magamnak. És meg kell még köszönnöm (újabb nevek, amiket nem értek), akik segítettek. És a csodálatos családomnak, meg a barátaimnak, akik értelmet adnak ennek az egésznek és mindenkinek, aki most ebben a teremben helyet foglal, az inspirációért. És az édesapámnak, aki miatt elkezdtem ezt az egészet. Nagyon köszönöm.”

Helyszínváltás, rögtön egy interjú. Az elején hálálkodik, örülnek egymásnak a riporter hölggyel.

J: „Le vagyok sokkolva.” 

Nem is csodálom. Azt mondtad, elzsibbadtak az ujjaid a meglepetéstől. 

J: „A kezemet még mindig alig érzem.”

Óriási dolog már maga a jelöltség is, de számodra ez duplán pozitív, hiszen egy hosszú listáról választott ki a kollégáidból álló zsűri, aztán maga a közönség szavazott meg győztesnek. Ez elképesztő! 

J: „Tényleg sokkhatásként ért. Rendkívüli érzés, hogy egy ilyen nagyszerű, tehetséges társaságba kerülhetsz, és aztán a közönség rád szavaz, ez hihetetlen.” (Itt még mond valamit, de elröhögi és így érthetetlen.) 

Tényleg hihetetlen, valóban fantasztikus emberek listájáról kerültél ki. Rengeteg filmet csináltál nagyon rövid idő alatt, pedig még mindig nagyon fiatal vagy. Melyek voltak a mérföldkőnek számító pillanatok a karrieredben? Van kedvenced a karaktereid közül, akiket eddig eljátszottál? 

J: „Hatalmas szerencsém volt, mert annyi rendkívüli fiatal nőt eljátszhattam, voltam tündér is, meg egy csomó más karakter és… Minden lehetőség mérföldkőnek számít, ha azokkal az emberekkel dolgozhatsz, akikkel én dolgozhattam együtt. Ők mind nagyon ösztönzőleg hatnak és utat mutatnak ebben a szakmában, kihoznak belőled valami olyat, amiről nem is tudtad, hogy megvan benned. Ha karakterekről beszélünk, akkor imádok délieket játszani.” 

És nagyon jól csinálod! 

J: „A Dirty Girlben és a Gyilkos Joe-ban lévő figuráim közel állnak hozzám, de őszintén szólva remélem, hogy ez az egész csak még több munkát ad majd, mert munkamániás vagyok!”

Ebben az évben tíz filmed jön ki. Itt van a Lovelace, a Magic Magic Michael Cerával, a Maleficent, amiben repkedsz… 

J: „Igen, tündérke vagyok benne.” 

Csupa változatos karakter. Van bennük bármi közös, ami miatt el akarod játszani őket? 

J: „Asszem ez inkább olyan, mint egy apró villámcsapás, miközben olvasol egy forgatókönyvet és egy karakter megbizserget, ettől életre akarod kelteni őket, kiengedni őket a világba, mert (nem tudom, mit mond itt). Főleg, ha elolvasol egy szkriptet és az adott szereplőt megtiszteltetésnek érzed eljátszani, attól függetlenül, hogy boldoggá, ingerültté vagy szomorúvá tesznek.”

Az apukád, Julian Temple és az anyukád, biztosan nagyon büszkék rád ma este. 

J: „Igen.” 

Nagy ünneplés lesz otthon, igaz? 

J: „Nagyon vágyom már egy pohár pezsgőre.” (nevet) 

Búcsúzkodás, stb.

Jó érzés volt ennyire meghatódottnak látni őt és nagyon örülök, hogy megnyerte a díjat. Hamarosan már mindenhol ismerni fogják a nevét, ez az, amiért én is dolgozom. Még a héten lefordítom az interjúcskákat, amik a díjátadón készültek vele, szóval figyeljétek az oldalt, hamarosan még több Junoval térek vissza!

Friss info a twitterről:

Juno megnyerte a BAFTA Rising Star Awardját!

Ezúttal egy régebbi interjú kerül sorra, 2011-ből, amit már régen meg akartam nézni, de addig vártam vele, amíg nem láttam magát a filmet. 

Üdvözlet innen a Panasonic Stúdióból, a Torontoi Nemzetközi Filmfesztiválról. A Killer Joe című filmben Juno Temple Dottie-t alakítja, ő a húga a főhős piti drogdíler Chris Smith-nek, akinek hirtelen rengeteg pénzre lesz szüksége. Először is, gratulálok a filmhez! 

J: „Köszönöm.” 

Mielőtt a kamera elkezdett forogni, azt mondtad nekem, hogy elsírtad magad, amikor kiderült, hogy William Friedkinnel dolgozhatsz. Miért? 

J: „Hogy miért?” 

Sejtem miért, de azért mondd el te!

J: „Mert ő egyike a mozi mestereinek, én pedig annyira új vagyok ebben a szakmában, és már pusztán attól a tudattól, hogy egy hozzá hasonló kaliberű ember fog irányítani, egy olyan szerepben, amit bármelyik lánynak áldás lenne eljátszani. Dottie annyira összetett személyiség, izgalmas dolog a bőrébe bújni, és hogy ezen Billy Friedkin segítsen keresztül, az olyan… Hogy nem is kell már dráma-iskolába járnom, mert mindent megtanulhatok tőle.” 

Mesélj egy kicsit Dottie-ról!

J: „Ő olyan, hát… Nagyon bonyolult viszonyban van a családja minden tagjával, főleg Chris-szel. És.. egy baromi fura elegye egy kislánynak meg egy felnőtt nőnek. A feje tele van tündérmesékkel, beszélget a babáival, a babaházukban szeretne lakni és elképesztő képzelőereje van, ami szinte foglyul ejti őt. Ugyanakkor viszont mindent magába szív, ami abban a házban történik, mindenre emlékszik, mindent elraktároz magában és a többieknél sokkal jobban tisztában van azzal, hogy mi is folyik ott, hogy mit csinálnak, meg mit akarnak csinálni. És húszévnyi zabolátlan dühöt érlel magában. (a riporter nevet) Mert egy borzasztóan romlott családban él, akik nem úgy kezelik őt, ahogy kellene, mindenki gyereknek nézi, pedig már nem az. Aztán jön „Gyilkos” Joe és nőként bánik vele, ettől pedig szexisnek érzi magát és van végre valakije, akivel beszélgethet, és például imádtam azt a sorát, hogy „Fáj a pillantásod.”, ez egy fantasztikus mondat, hiszen a férfi úgy néz rá, ahogy addig még soha senki.” (itt jön egy részlet a filmből)

William Friedkin két felvételt szokott rögzíteni és nem többet. Hogyan működik ez a valóságban, úgy értem, valaki azt mesélte, hogy olyan, mintha egy élő tv-műsort rendezne. 

J: „Meg kell bíznod a rendeződben. Csak akkor mondja, hogy „Oké”, amikor megkapta, amit akart és nem máskor. És néha ez már egy felvétellel összejön, ami kicsit lesokkol. „Óh… Wow. Pedig ez egy elég hosszú jelenet volt, bonyolult dialógussal…” De meg kell bíznod az ítéletében, el kell fogadnod azt és ez egyébként rendkívül inspiráló hatással van rád, mert olyan, mintha színházban lennél. Nincs tíz lehetőséged, amiből egy majd csak jó lesz; inkább olyan, mint a való élet. Ha most, teszem azt, nagyon elszúrnám ezt az interjút, akkor mondhatnád, hogy „Oké, jobb lenne, ha előröl kezdenénk.”, de a valóságban mindenre csak egy lehetőséged van.” 

Itt jön a búcsúzkodás, egy kis önreklámmal megfűszerezve. Ez egy jó beszélgetés volt, mert például elkerülik a „Milyen érzés Matthew McConaughey-vel dolgozni?” klisét, bár sajnos (?) a Friedkin-témakört nem lehet megkerülni. Mindenesetre a karakteréről szóló részletek tényleg érdekesek és az is pozitívum, hogy nem szpojlereznek. 

Még akad néhány videó róla a Sundance-ről, de azok már elég hosszúak, így nem hiszem, hogy lefordítom őket. Majd meglátjuk. 

Ez a rövidke beszélgetés az Afternoon Delightról szól. 

Három filmmel is szerepelsz a Sundance-en. Az egyik az Afternoon Delight, amit láttam és egy elbűvölő, remek film, nagyon tetszett, azért is, mert Los Angeles-ben játszódik és az életem nagy részét ott éltem le. Először beszéljünk erről a fura fiatal lányról. Hogy is hívják? McKenzie? 

J: „McKenna.” 

Szóval ő… egy… szexmunkás. Amikor először találkozunk veled, éppen egy sztriptízbárban vagy és táncolsz, aztán összebarátkozol ezzel a nővel, akit Kathryn Hahn játszik nagyszerűen. 

J: „Valóban nagyon jól alakít. Igazából inkább ő barátkozik össze velem, és ez igazán érdekes a karakterem szempontjából, hiszen abban a környezetben dolgozik, és aztán egy olyan ember, mint Rachel (Hahn figurája) bejön, és a lány elvarázsolja. De úgy, ahogy azt hiszem, azt a sztriptízbárokban szokás. Csakhogy aztán Rachel visszajön és ez egyrészt szokatlan, másrészt kellemes érzés McKennának. Ezek után megkezdődik ez a különös barátság és mindketten belépnek a másik világába. Ez egy hosszú tanulási folyamat, aminek vannak jó és rossz részei is, de a film végére rengeteg tapasztalattal és szeretettel lesznek gazdagabbak.” 

Miért éppen ez a karakter? Miért választottad őt? 

J: „Amikor találkoztam Jillel (Soloway, a rendezőnő), elolvastam a forgatókönyvet és imádtam, mert meg is nevettetett, de el is sírtam magam rajta. Szerintem óriási dolog, ha egy történet el tud vinni két ennyire különböző érzelmi véglet felé. Az is magával ragadott, hogy ez a fiatal nő ebben a világban él és vetkőzik, szexmunkás, de mégis szereti, amit csinál. Pedig a legtöbben csak annyit tudunk arról az életformáról, hogy néha rendkívül ijesztő, sötét és szomorú… Ez a lány viszont ezt az utat választotta és ténylegesen tetszik neki, erőt merít belőle; aztán megtapasztal egy átlagos életet és az is tetszik neki, de nem tud igazán kibújni a korábbi bőréből, mert abban érzi biztosnak magát. Rachel azt hiszi, hogy ki kell őt onnan menteni, de igazából nem így van…” 

Nincs szüksége megmentésre. Én is erre gondoltam, miközben néztem. 

J: „Ugye? És ettől annyira jó az egész, mert ez olyan szokatlan! Jill megírta ezt a forgatókönyvet, ami nagyon bátor történetet a nőkről, a szexualitásról, a szexualitás hiányáról, meg arról, hogy egy nő mit akar az élettől annak különböző szakaszaiban.” 

Nagyon meggyőzően játszottad a szriptíztáncosnőt. Van is egy olyan jelenet, ahol az idősebb hölgyeket tanítod, hogy hogyan mozogjanak. Alámerültél ebben a világban, hogy megismerd? 

J: „Igen, mert volt egy fantasztikus tanárnőm, (most se értem a nevét), aki benne is van a filmben, mikor először járunk a bárban, ő az a gyönyörű lány a rúdon, aki fejjel lefelé spárgázik. Valami elképesztő csaj. Megtanított táncolni és azt gondolom, hogy ez nagyon jó fiatal nőknek, mert hiszen nősz fel, próbálod kiismerni a tested és ő rendkívül érzékeny a női testre és azt mondta, hogy akárhányszor egy ilyen szexi pózt csinálsz, az olyan, mintha csak nyújtózkodnál. Nagy élmény volt megtanulni ezt, sosem hittem volna, hogy ilyesmikre képes lennék kamerák előtt, de ő rengeteget segített és így meg tudtam csinálni.” 

Gratulálok hozzá! 

J: „Köszönöm.” (ezt nagyon édesen mondja:)) 

Mindig örülök, ha látlak egy filmben, mert mindig olyan különböző figurákat játszol, és annyira máshogy nézel ki. 

J: „Köszönöm.” 

Bla bla bla, sob sob sob. Itt a végén már csak udvariaskodás van. Az tetszett, hogy megint egy picit a gondolatairól beszélt (igaz, hogy most csak egy konkrét szereppel kapcsolatban), és hogy kicsit a végére zavarba jött attól, hogy a riporter hölgy körbeudvarolja:D Mindenesetre minden egyes újabb interjú után úgy érzem, hogy ez az Afternoon Delight mégiscsak érdekes lesz!

Az eredeti interjút itt lehet megnézni: 

Sajnos már levették...