A díjat Sarah Silverman és John C. Riley adják át.
S.S.: „A győztes pedig… Juno Temple!”
Juno Michael Angarano mellett ül, szóval tényleg egy párt alkotnak, ez biztos. Nézzétek az arcát:)
J: (összeszedi magát, kibont egy papírt, ezen van a szövege) „Köszönöm a BAFTAnak, azért a nagy-nagy elismerésért, hogy engem is felvettek aközé a sok fantasztikus színész sorába, a jelöltek közé. És köszönet minden egyes szavazónak, főleg a kisöcsémnek, Felixnek, aki rávette az egész suliját, hogy rám szavazzanak. (Mindenki nevet.) Ezt nem érhettem volna el az ügynököm, Michael (sajnos nem értem, valami jó bonyolult neve van) nélkül, aki a leges legjobb ügynök, akit csak kívánhatok magamnak. És meg kell még köszönnöm (újabb nevek, amiket nem értek), akik segítettek. És a csodálatos családomnak, meg a barátaimnak, akik értelmet adnak ennek az egésznek és mindenkinek, aki most ebben a teremben helyet foglal, az inspirációért. És az édesapámnak, aki miatt elkezdtem ezt az egészet. Nagyon köszönöm.”
Helyszínváltás, rögtön egy interjú. Az elején hálálkodik, örülnek egymásnak a riporter hölggyel.
J: „Le vagyok sokkolva.”
Nem is csodálom. Azt mondtad, elzsibbadtak az ujjaid a meglepetéstől.
J: „A kezemet még mindig alig érzem.”
Óriási dolog már maga a jelöltség is, de számodra ez duplán pozitív, hiszen egy hosszú listáról választott ki a kollégáidból álló zsűri, aztán maga a közönség szavazott meg győztesnek. Ez elképesztő!
J: „Tényleg sokkhatásként ért. Rendkívüli érzés, hogy egy ilyen nagyszerű, tehetséges társaságba kerülhetsz, és aztán a közönség rád szavaz, ez hihetetlen.” (Itt még mond valamit, de elröhögi és így érthetetlen.)
Tényleg hihetetlen, valóban fantasztikus emberek listájáról kerültél ki. Rengeteg filmet csináltál nagyon rövid idő alatt, pedig még mindig nagyon fiatal vagy. Melyek voltak a mérföldkőnek számító pillanatok a karrieredben? Van kedvenced a karaktereid közül, akiket eddig eljátszottál?
J: „Hatalmas szerencsém volt, mert annyi rendkívüli fiatal nőt eljátszhattam, voltam tündér is, meg egy csomó más karakter és… Minden lehetőség mérföldkőnek számít, ha azokkal az emberekkel dolgozhatsz, akikkel én dolgozhattam együtt. Ők mind nagyon ösztönzőleg hatnak és utat mutatnak ebben a szakmában, kihoznak belőled valami olyat, amiről nem is tudtad, hogy megvan benned. Ha karakterekről beszélünk, akkor imádok délieket játszani.”
És nagyon jól csinálod!
J: „A Dirty Girlben és a Gyilkos Joe-ban lévő figuráim közel állnak hozzám, de őszintén szólva remélem, hogy ez az egész csak még több munkát ad majd, mert munkamániás vagyok!”
Ebben az évben tíz filmed jön ki. Itt van a Lovelace, a Magic Magic Michael Cerával, a Maleficent, amiben repkedsz…
J: „Igen, tündérke vagyok benne.”
Csupa változatos karakter. Van bennük bármi közös, ami miatt el akarod játszani őket?
J: „Asszem ez inkább olyan, mint egy apró villámcsapás, miközben olvasol egy forgatókönyvet és egy karakter megbizserget, ettől életre akarod kelteni őket, kiengedni őket a világba, mert (nem tudom, mit mond itt). Főleg, ha elolvasol egy szkriptet és az adott szereplőt megtiszteltetésnek érzed eljátszani, attól függetlenül, hogy boldoggá, ingerültté vagy szomorúvá tesznek.”
Az apukád, Julian Temple és az anyukád, biztosan nagyon büszkék rád ma este.
J: „Igen.”
Nagy ünneplés lesz otthon, igaz?
J: „Nagyon vágyom már egy pohár pezsgőre.” (nevet)
Búcsúzkodás, stb.
Jó érzés volt ennyire meghatódottnak látni őt és nagyon örülök, hogy megnyerte a díjat. Hamarosan már mindenhol ismerni fogják a nevét, ez az, amiért én is dolgozom. Még a héten lefordítom az interjúcskákat, amik a díjátadón készültek vele, szóval figyeljétek az oldalt, hamarosan még több Junoval térek vissza!
