Juno Temple Rajongói Oldal

A hivatalos rajongói oldalnak köszönhetően egy rakás új kép került fel a galériába, ám az imageshack nem méltóztatik berakni őket a Juno Temple-albumomba, ezért ideteszem nektek ezt a linket, itt meg tudjátok nézni őket, jó sok van:

Katt ide a képekért!

A bejegyzés elején lévő portré nincs köztük, azt exkluzívan ide szántam:)

Sajnálatomra a Gyilkos Joe-t csak Budapesten és Győrben vetítik, itt Székesfehérváron nem, így nem láthatom moziban... 

Ez a kép egy divatbemutatón készült pár héttel ezelőtt.

Ez pedig egy szavazás eredménye a Nylon Magazin számára, ami szerintem elég elszomorító... Bírom Elle Fanninget, de hogy jobb színésznő lenne Junonál, azt nem hiszem.

1.

Juno Temple, az EE Rising Star-díj egyik jelöltje és ez a jóképű úriember, Michael Angarano, vannak itt velünk a vörös szőnyegen. /Junohoz fordul/ Mit jelent számodra a jelölés? 

J: „Életem eddigi legnagyobb megtiszteltetése. Angol vagyok, szóval az, hogy jelölt lettem, egyértelműen a legkirályabb dolog, ami valaha történt velem. Fantasztikus dolog.” 

Ez a legkirályabb dolog, ami történt veled? De hát ebben az évben tíz filmed jön majd ki! Ez a sok szerep nem zavar össze? Most éppen „kit játszol”? 

J: „Hát… Talán… Őőő… /nevetnek/ 

M: „Nem ennyire félénk ám, csak nagyon alázatos.” /újabb nevetés/ 

J: „Az est végére egy egészen új karakter lesz belőlem.” 

Nagyszerű ez a kategória, amiben jelölt vagy, hiszen négy nő is van köztetek. Ez egy remek év volt a moziiparban a nők számára, nem gondolod? 

J: „Igen, mostanában tényleg jobbnál-jobb női szerepek vannak. Mindnyájan, akik ebben a kis csapatban vagyunk, számos nagyszerű karaktert játszhattunk el, amik hatottak a nézőkre. Óriási érzés, hogy egy lehetek közülük, de tényleg.” 

Ti ketten a The Brass Teapot forgatásán ismerkedtetek össze. Hogyan alakult ki a dolog köztetek? /Juno nagyon nevet/ 

M: „Hát, tudod… Ezek a dolgok… Csak úgy megtörténnek, néha.” 

Bocsánat a személyeskedésért. 

M: „Semmi gond.” 

Viszont a szereped /Junonak mondja/ nagyszerű. Megtalálod ezt az ősi teáskannát, amiből pénz jön, ha bántanak. /helyeselnek/ A forgatás során elég sok fájdalmat kellett okoznotok egymásnak, milyen érzés volt ez? 

J: „Sokat nevettünk.” 

M: „Így igaz.” 

J: „És mindenütt művér meg ilyesmik voltak, szóval jó volt.” 

A BAFTAra jelölt filmek közül láttad valamelyiket? Melyik volt igazán nagy hatással rád? 

J: „A The Master volt az, ami megfogott, mert tele van fantasztikus alakításokkal, és Amy Adams-et nagyon tisztelem színésznőként. Hát, még a legtöbbet meg kellene néznem, de…” 

Nem meglepő, hogy nem volt időd rájuk, ha tudjuk, milyen sok filmed jön ki mostanság. Biztosan nagyon elfoglalt voltál. 

J: „Hát igen, de még így is szívesen szakítok időt filmnézésre. És hogy egy kicsit önmagam lehessek.” 

Sok sikert ma estére, várom már, hogy láthassam a The Brass Teapotot! 

2.

/Ez a nevetés az elején óriási:D/ 

J: „Hello!” 

Jó estét! Üdv a vörös szőnyegen. Nem fázol? 

J: „De, de nem zavar. Adrenalint termel, úgyhogy nem izzadok.” 

Mit jelent számodra, hogy itt lehetsz ma este? 

J: „Óh… Ez a legnagyobb megtiszteltetés, már az is, hogy itt lehetek ezen a fantasztikus brit rendezvényen. Angolként ez elképesztően nagy elismerés számomra a BAFTAtól, nagyon sokat jelent nekem. Tényleg” 

Az utóbbi egy évben melyek voltak számodra a leginkább kiemelkedő filmek? 

J: „A The Master volt az, ami igazán megfogott, az alakítások egyszerűen óriásiak benne, mindegyik, és Marion Cotillard rendkívül inspirálóan hat rám, de rajta kívül még rengetegen vannak rám ilyen hatással.” 

2012 remekül telt számodra. Mik a terveid a jövőre nézve? 

J: „Hogy mi jön most? Hát, már alakul valami, de addig nem akarok beszélni róla, amíg nem lesz teljesen biztos.” 

/Újabb kérdező jelenik meg./ 

És valami egyéb ezen kívül? 

J: „Jön ki most néhány király film, amiben benne vagyok. Az egyik a Magic Magic amit Chile-ben forgattunk, meg az Afternoon Delight és lesz még egy Disney-mozi is, a Maleficent, amiben tündért játszhattam, ez a gyerekkori álmom beteljesülése volt. És remek brit színésznőkkel dolgozhattam együtt, Leslie Mann-nel és Imelda Stauntonnal. 2012-ben sok mindent tanultam és kíváncsian várom, mit hoz majd számomra az idei év.” 

Tudom, hogy nem döntheted el az ilyesmit, de kivel dolgoznál legszívesebben, ha lehetőséged lenne rá? 

J: „Színészek vagy rendezők közül? Vagy mire gondolsz?” 

Mindkettő érdekel. 

J: „Rendezők közül a Coen-testvérekkel, Paul Thomas Andersonnal, Sam Mendezzel, az apukámmal, Julian Temple-lel… Színésznők közül rengetegen vannak. Kate Winslettel, Cate Blanchett-tel megint, mert vele már együtt dolgoztam, mikor nagyon fiatal voltam, Michelle Williams-szel… Színészek közül Joaquin Phoenix-szel, meg… Még nagyon sokan vannak!” 

Néhányan közülük éppen itt vannak, úgyhogy talán beszélhetnél velük. 

J: „Igen.” 

Köszönjük, legyen szép estéd! 

J: „Nektek is srácok!”

/Kár, hogy csupa olyan színészért rajong, akiket én nem kedvelek…/ 

3.

/Ebben a videóban Juno csak az elején szerepel./ 

J: „A BAFTA EE Rising Star díjára jelöltek.” 

Milyen érzéseket kelt ez benned? 

J: „Rendkívüli megtiszteltetésnek érzem, nagyszerű dolog itt lenni és ebben az elismerésben részesülni a BAFTAtól, óriási dolog. Főleg mivel Sommersetben nőttem fel és igazi angol leány vagyok. Izgatott vagyok. Ideges, de izgatott is.” 

/Ezt de utálom, amikor a fotósok üvöltöznek a sztároknak… Félelmetes és idegesítő is. A következő rész már azután van, hogy átvette a díjat./ 

J: „Óh… Micsoda megtiszteltetés. Nagyszerű érzés tudni, hogy az embereknek tetszik, amit eddig csináltam és óriási elismerés a BAFTA részéről is. Ez egy igazán remek angol dolog és nagyon büszke vagyok magamra. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy én nyerek. És… Hát… Tényleg fantasztikus.” 

A közönség szavazatai döntöttek. Ettől még különlegesebb lesz számodra a díj? 

J: „Igen, ezt mondom én is. Pusztán a tudat, hogy az emberek ismerik és megnézik a filmeket, amiken dolgozol, amikbe beleadod a lelked, ez az igazi elismerés. A legnagyobb, amit valaha kaphatsz.”

Az tehát már hivatalos, hogy Angarano és ő egy párt alkotnak, de ez végülis jó dolog, a srác jó fejnek tűnik, én is kíváncsi vagyok a The Brass Teapotra. Azt sajnálom, hogy mind a három videóban szinte ugyanazt mondja, de például tök érdekes, hogy a The Masternél egyszer Amy Adams-et, másszor Marion Cotillard-t emeli ki. Legalább ebből kiderül, hogy nem betanult szöveget mond:) 

A díjat Sarah Silverman és John C. Riley adják át.

S.S.: „A győztes pedig… Juno Temple!” 

Juno Michael Angarano mellett ül, szóval tényleg egy párt alkotnak, ez biztos. Nézzétek az arcát:) 

J: (összeszedi magát, kibont egy papírt, ezen van a szövege) „Köszönöm a BAFTAnak, azért a nagy-nagy elismerésért, hogy engem is felvettek aközé a sok fantasztikus színész sorába, a jelöltek közé. És köszönet minden egyes szavazónak, főleg a kisöcsémnek, Felixnek, aki rávette az egész suliját, hogy rám szavazzanak. (Mindenki nevet.) Ezt nem érhettem volna el az ügynököm, Michael (sajnos nem értem, valami jó bonyolult neve van) nélkül, aki a leges legjobb ügynök, akit csak kívánhatok magamnak. És meg kell még köszönnöm (újabb nevek, amiket nem értek), akik segítettek. És a csodálatos családomnak, meg a barátaimnak, akik értelmet adnak ennek az egésznek és mindenkinek, aki most ebben a teremben helyet foglal, az inspirációért. És az édesapámnak, aki miatt elkezdtem ezt az egészet. Nagyon köszönöm.”

Helyszínváltás, rögtön egy interjú. Az elején hálálkodik, örülnek egymásnak a riporter hölggyel.

J: „Le vagyok sokkolva.” 

Nem is csodálom. Azt mondtad, elzsibbadtak az ujjaid a meglepetéstől. 

J: „A kezemet még mindig alig érzem.”

Óriási dolog már maga a jelöltség is, de számodra ez duplán pozitív, hiszen egy hosszú listáról választott ki a kollégáidból álló zsűri, aztán maga a közönség szavazott meg győztesnek. Ez elképesztő! 

J: „Tényleg sokkhatásként ért. Rendkívüli érzés, hogy egy ilyen nagyszerű, tehetséges társaságba kerülhetsz, és aztán a közönség rád szavaz, ez hihetetlen.” (Itt még mond valamit, de elröhögi és így érthetetlen.) 

Tényleg hihetetlen, valóban fantasztikus emberek listájáról kerültél ki. Rengeteg filmet csináltál nagyon rövid idő alatt, pedig még mindig nagyon fiatal vagy. Melyek voltak a mérföldkőnek számító pillanatok a karrieredben? Van kedvenced a karaktereid közül, akiket eddig eljátszottál? 

J: „Hatalmas szerencsém volt, mert annyi rendkívüli fiatal nőt eljátszhattam, voltam tündér is, meg egy csomó más karakter és… Minden lehetőség mérföldkőnek számít, ha azokkal az emberekkel dolgozhatsz, akikkel én dolgozhattam együtt. Ők mind nagyon ösztönzőleg hatnak és utat mutatnak ebben a szakmában, kihoznak belőled valami olyat, amiről nem is tudtad, hogy megvan benned. Ha karakterekről beszélünk, akkor imádok délieket játszani.” 

És nagyon jól csinálod! 

J: „A Dirty Girlben és a Gyilkos Joe-ban lévő figuráim közel állnak hozzám, de őszintén szólva remélem, hogy ez az egész csak még több munkát ad majd, mert munkamániás vagyok!”

Ebben az évben tíz filmed jön ki. Itt van a Lovelace, a Magic Magic Michael Cerával, a Maleficent, amiben repkedsz… 

J: „Igen, tündérke vagyok benne.” 

Csupa változatos karakter. Van bennük bármi közös, ami miatt el akarod játszani őket? 

J: „Asszem ez inkább olyan, mint egy apró villámcsapás, miközben olvasol egy forgatókönyvet és egy karakter megbizserget, ettől életre akarod kelteni őket, kiengedni őket a világba, mert (nem tudom, mit mond itt). Főleg, ha elolvasol egy szkriptet és az adott szereplőt megtiszteltetésnek érzed eljátszani, attól függetlenül, hogy boldoggá, ingerültté vagy szomorúvá tesznek.”

Az apukád, Julian Temple és az anyukád, biztosan nagyon büszkék rád ma este. 

J: „Igen.” 

Nagy ünneplés lesz otthon, igaz? 

J: „Nagyon vágyom már egy pohár pezsgőre.” (nevet) 

Búcsúzkodás, stb.

Jó érzés volt ennyire meghatódottnak látni őt és nagyon örülök, hogy megnyerte a díjat. Hamarosan már mindenhol ismerni fogják a nevét, ez az, amiért én is dolgozom. Még a héten lefordítom az interjúcskákat, amik a díjátadón készültek vele, szóval figyeljétek az oldalt, hamarosan még több Junoval térek vissza!

Friss info a twitterről:

Juno megnyerte a BAFTA Rising Star Awardját!

Ezúttal egy régebbi interjú kerül sorra, 2011-ből, amit már régen meg akartam nézni, de addig vártam vele, amíg nem láttam magát a filmet. 

Üdvözlet innen a Panasonic Stúdióból, a Torontoi Nemzetközi Filmfesztiválról. A Killer Joe című filmben Juno Temple Dottie-t alakítja, ő a húga a főhős piti drogdíler Chris Smith-nek, akinek hirtelen rengeteg pénzre lesz szüksége. Először is, gratulálok a filmhez! 

J: „Köszönöm.” 

Mielőtt a kamera elkezdett forogni, azt mondtad nekem, hogy elsírtad magad, amikor kiderült, hogy William Friedkinnel dolgozhatsz. Miért? 

J: „Hogy miért?” 

Sejtem miért, de azért mondd el te!

J: „Mert ő egyike a mozi mestereinek, én pedig annyira új vagyok ebben a szakmában, és már pusztán attól a tudattól, hogy egy hozzá hasonló kaliberű ember fog irányítani, egy olyan szerepben, amit bármelyik lánynak áldás lenne eljátszani. Dottie annyira összetett személyiség, izgalmas dolog a bőrébe bújni, és hogy ezen Billy Friedkin segítsen keresztül, az olyan… Hogy nem is kell már dráma-iskolába járnom, mert mindent megtanulhatok tőle.” 

Mesélj egy kicsit Dottie-ról!

J: „Ő olyan, hát… Nagyon bonyolult viszonyban van a családja minden tagjával, főleg Chris-szel. És.. egy baromi fura elegye egy kislánynak meg egy felnőtt nőnek. A feje tele van tündérmesékkel, beszélget a babáival, a babaházukban szeretne lakni és elképesztő képzelőereje van, ami szinte foglyul ejti őt. Ugyanakkor viszont mindent magába szív, ami abban a házban történik, mindenre emlékszik, mindent elraktároz magában és a többieknél sokkal jobban tisztában van azzal, hogy mi is folyik ott, hogy mit csinálnak, meg mit akarnak csinálni. És húszévnyi zabolátlan dühöt érlel magában. (a riporter nevet) Mert egy borzasztóan romlott családban él, akik nem úgy kezelik őt, ahogy kellene, mindenki gyereknek nézi, pedig már nem az. Aztán jön „Gyilkos” Joe és nőként bánik vele, ettől pedig szexisnek érzi magát és van végre valakije, akivel beszélgethet, és például imádtam azt a sorát, hogy „Fáj a pillantásod.”, ez egy fantasztikus mondat, hiszen a férfi úgy néz rá, ahogy addig még soha senki.” (itt jön egy részlet a filmből)

William Friedkin két felvételt szokott rögzíteni és nem többet. Hogyan működik ez a valóságban, úgy értem, valaki azt mesélte, hogy olyan, mintha egy élő tv-műsort rendezne. 

J: „Meg kell bíznod a rendeződben. Csak akkor mondja, hogy „Oké”, amikor megkapta, amit akart és nem máskor. És néha ez már egy felvétellel összejön, ami kicsit lesokkol. „Óh… Wow. Pedig ez egy elég hosszú jelenet volt, bonyolult dialógussal…” De meg kell bíznod az ítéletében, el kell fogadnod azt és ez egyébként rendkívül inspiráló hatással van rád, mert olyan, mintha színházban lennél. Nincs tíz lehetőséged, amiből egy majd csak jó lesz; inkább olyan, mint a való élet. Ha most, teszem azt, nagyon elszúrnám ezt az interjút, akkor mondhatnád, hogy „Oké, jobb lenne, ha előröl kezdenénk.”, de a valóságban mindenre csak egy lehetőséged van.” 

Itt jön a búcsúzkodás, egy kis önreklámmal megfűszerezve. Ez egy jó beszélgetés volt, mert például elkerülik a „Milyen érzés Matthew McConaughey-vel dolgozni?” klisét, bár sajnos (?) a Friedkin-témakört nem lehet megkerülni. Mindenesetre a karakteréről szóló részletek tényleg érdekesek és az is pozitívum, hogy nem szpojlereznek. 

Még akad néhány videó róla a Sundance-ről, de azok már elég hosszúak, így nem hiszem, hogy lefordítom őket. Majd meglátjuk. 

Ez a rövidke beszélgetés az Afternoon Delightról szól. 

Három filmmel is szerepelsz a Sundance-en. Az egyik az Afternoon Delight, amit láttam és egy elbűvölő, remek film, nagyon tetszett, azért is, mert Los Angeles-ben játszódik és az életem nagy részét ott éltem le. Először beszéljünk erről a fura fiatal lányról. Hogy is hívják? McKenzie? 

J: „McKenna.” 

Szóval ő… egy… szexmunkás. Amikor először találkozunk veled, éppen egy sztriptízbárban vagy és táncolsz, aztán összebarátkozol ezzel a nővel, akit Kathryn Hahn játszik nagyszerűen. 

J: „Valóban nagyon jól alakít. Igazából inkább ő barátkozik össze velem, és ez igazán érdekes a karakterem szempontjából, hiszen abban a környezetben dolgozik, és aztán egy olyan ember, mint Rachel (Hahn figurája) bejön, és a lány elvarázsolja. De úgy, ahogy azt hiszem, azt a sztriptízbárokban szokás. Csakhogy aztán Rachel visszajön és ez egyrészt szokatlan, másrészt kellemes érzés McKennának. Ezek után megkezdődik ez a különös barátság és mindketten belépnek a másik világába. Ez egy hosszú tanulási folyamat, aminek vannak jó és rossz részei is, de a film végére rengeteg tapasztalattal és szeretettel lesznek gazdagabbak.” 

Miért éppen ez a karakter? Miért választottad őt? 

J: „Amikor találkoztam Jillel (Soloway, a rendezőnő), elolvastam a forgatókönyvet és imádtam, mert meg is nevettetett, de el is sírtam magam rajta. Szerintem óriási dolog, ha egy történet el tud vinni két ennyire különböző érzelmi véglet felé. Az is magával ragadott, hogy ez a fiatal nő ebben a világban él és vetkőzik, szexmunkás, de mégis szereti, amit csinál. Pedig a legtöbben csak annyit tudunk arról az életformáról, hogy néha rendkívül ijesztő, sötét és szomorú… Ez a lány viszont ezt az utat választotta és ténylegesen tetszik neki, erőt merít belőle; aztán megtapasztal egy átlagos életet és az is tetszik neki, de nem tud igazán kibújni a korábbi bőréből, mert abban érzi biztosnak magát. Rachel azt hiszi, hogy ki kell őt onnan menteni, de igazából nem így van…” 

Nincs szüksége megmentésre. Én is erre gondoltam, miközben néztem. 

J: „Ugye? És ettől annyira jó az egész, mert ez olyan szokatlan! Jill megírta ezt a forgatókönyvet, ami nagyon bátor történetet a nőkről, a szexualitásról, a szexualitás hiányáról, meg arról, hogy egy nő mit akar az élettől annak különböző szakaszaiban.” 

Nagyon meggyőzően játszottad a szriptíztáncosnőt. Van is egy olyan jelenet, ahol az idősebb hölgyeket tanítod, hogy hogyan mozogjanak. Alámerültél ebben a világban, hogy megismerd? 

J: „Igen, mert volt egy fantasztikus tanárnőm, (most se értem a nevét), aki benne is van a filmben, mikor először járunk a bárban, ő az a gyönyörű lány a rúdon, aki fejjel lefelé spárgázik. Valami elképesztő csaj. Megtanított táncolni és azt gondolom, hogy ez nagyon jó fiatal nőknek, mert hiszen nősz fel, próbálod kiismerni a tested és ő rendkívül érzékeny a női testre és azt mondta, hogy akárhányszor egy ilyen szexi pózt csinálsz, az olyan, mintha csak nyújtózkodnál. Nagy élmény volt megtanulni ezt, sosem hittem volna, hogy ilyesmikre képes lennék kamerák előtt, de ő rengeteget segített és így meg tudtam csinálni.” 

Gratulálok hozzá! 

J: „Köszönöm.” (ezt nagyon édesen mondja:)) 

Mindig örülök, ha látlak egy filmben, mert mindig olyan különböző figurákat játszol, és annyira máshogy nézel ki. 

J: „Köszönöm.” 

Bla bla bla, sob sob sob. Itt a végén már csak udvariaskodás van. Az tetszett, hogy megint egy picit a gondolatairól beszélt (igaz, hogy most csak egy konkrét szereppel kapcsolatban), és hogy kicsit a végére zavarba jött attól, hogy a riporter hölgy körbeudvarolja:D Mindenesetre minden egyes újabb interjú után úgy érzem, hogy ez az Afternoon Delight mégiscsak érdekes lesz!

Az eredeti interjút itt lehet megnézni: 

Sajnos már levették...

Lassan átmegyek a külföldi Juno rajongói oldal magyar fordításába, de ez nem baj, mert végülis ők mindig nagyon jó cuccokat tesznek ki, és amíg én aktívan keresgéltem mindent, ami Juno (mostanában sajnos nincs időm rá), addig ők passzívak voltak, most meg fordítva van. Ebben az esetben több kis videót szedtek össze a youtube-ról, amik mind a Sundance-en készültek. 

1.

/Az első kérdés hiányzik, de a Maleficentről érdeklődik a riporter, konkrétan, hogy milyen volt együtt dolgozni Angelina Jolie-val./

J: „Egy hatalmas műanyag másolatával találkoztam csak, mert az összes felvételem motion capture-rel készült.” (animációs eljárás, egy valós személy mozgását rögzíti a számítógép, amire később rárajzolhatnak egy digitális alakot, így készült például a Vasember) „De együtt dolgozhattam Imelda Stauntonnal és Lesley Manville-lel, akik a legjobb brit színésznők közé tartoznak és ez nagyszerű volt.”

Az utolsó kérdésem: Mit csinálsz itt a Sundance-en, ha éppen nem vagy elfoglalt? 

J: „Alszom. Ez tuti.” 

/Ez különben egy elég hülye videó, mert a kamerás úgy látszik, hogy nem a kérdezőkkel együtt van, valamivel hátrébb áll és csak veszi fel, amit lát. De az érdekes, hogy Ms. Temple beszéde teljesen érthető, nyilván be van mikrofonozva, de a második riportert már nem lehet hallani…/ 

J: „Hello srácok! Hogy vagytok?” 

/A kérdést nem hallatszik, de úgy hiszem, az amerikai életről faggatják./ 

J: „Amióta itt élek, otthon érzem magam, de ez jó, mert Amerikában lehetsz (ezt a szót nem lehet kivenni).” 

/Ismét egy érthetetlen kérdés./ 

J: „Nem. A munka jó, mert hát Los Angeles az a hely, ahol a filmek készülnek, rengeteg lehetőség van, rengeteg (?). Minden sarkon filmet forgatnak és emiatt hasznos színészként, ha itt vagy.” (valami ilyesmit mond, akkora háttérzaj van, hogy az valami elképesztő). 

/?/ 

J: „Istenem… Tavaly nagyon jó Valetin-napom volt, (?)-ban voltam valakivel, akit nagyon szeretek.” 

/Itt, ha jól sejtem, a filmjeiben található szexualitásról érdeklődnek./ 

J: „A szex nem valami rémisztő dolog számomra, és ha egy filmben fontos szerepe van, akkor eljátszom, de ha nem, akkor nem csinálom meg. És hát a szex az élet része, a filmek pedig az életről mesélnek, néha igazat, néha nem, és ez (a szex) egy olyan dolog, amitől nem félek, ha szükséges. Eddig csupa megbízható rendezővel dolgoztam, így biztos lehetettem abban, hogy nem használnak ki, amikor arra kérnek, hogy csináljam meg.” 

Nemrég együtt dolgoztál az édesapáddal. Milyen érzés volt? 

J: „Fantasztikus volt.” 

Nagy hatással volt az ő munkája rád a pályád során? 

J: „Igen, ő volt az egyik legnagyobb hatással rám, és nem csak szakmai tekintetben.” 

Mit gondolsz a munkádról? 

J: „Soha ne csinálj meg semmit, amihez nem tudsz szenvedéllyel hozzáállni. Tényleg ne. És ez mindenre igaz, ez a kulcs az élethez.” 

Mit csinálnál, ha nem színésznő lennél?

J: „Fehérneműt terveznék. Bizony. Van egy komplett szürreális kollekciótervem, amit szeretnék megcsinálni és van egy ötletem, amit nem mondok el, mert félek, hogy valaki ellopja, de zseniális. Egy nap majd talán valósággá válhat…” 

/Azt hiszem, az Afternoon Delightra való felkészülésről kérdezik. Abban a szerepe szerint sztriptíztáncosnő és most arra kíváncsiak, hogy készült a szerepére./ 

J: „Volt egy csodálatos tánctanárnőm, aki az összes mozdulatomat betanította, és egy fantasztikus nő, mert nem sztriptíztáncosnő és sosem volt az, de mégis ő tanítja be őket. A segítségével rendkívül magabiztosnak éreztem magam, miközben táncoltam. Óriási élmény volt számomra.”

2.

/Juno 1.56-tól 2.58-ig van jelen. A kamera nem is mindig az interjúpartnert veszi, a kép homályos, a hang borzasztó. A kérdésekből semmit, a válaszokból sok dolgot nem lehet kivenni, így most nagyrészt improvizáltam a fordítással. A köszöntéseknél kiderül, hogy ismerik egymást a riporterrel, korábban is beszélgettek már, tavaly pedig Juno a Little Birds kapcsán jár itt – lehet, hogy akkor találkoztak./ 

J: „Ez egy kész őrültek háza, de persze megtiszteltetés itt lenni. (…) Ez a film (az Afternoon Delight) a kapcsolatokról szól. Érdekes bepillantás abba, hogy hogyan látják egymást az emberek, hogyan alakítják ki a kapcsolataikat és hogyan formálják azok őket. Varázslatos élmény volt a forgatás, szinte el is feledkeztünk a minket körbevevő kamerákról, ami nagyon ritka dolog.”

3.

/Juno 0.35-től 0.57-ig van. Az előtte beszélő rendezőnő szavaiból ítélve az Afternoon Delight vígjáték. Végre itt már minden érthető./ 

Szóval egy sztriptíztáncosnőt alakítasz? 

J. „Így igaz, de ő nem csak ennyi, hanem egyben egy fantasztikus nő is. Ez az, ami tök jó ebben a filmben: az én karakterem Kathryn (Hahn) figurájától kap valamit, Kathryné pedig az enyémtől. Ez egy érdekes történet arról, hogy ahogy egy nő idősödik, mi az, amit elveszít, mi az, amit megkap, és hogy fiatal nőként mi az, amit meg akarsz kapni és mi az, amid már megvan.” 

/Meghallgattam a többieket is, most, hogy tudom, hogy ez egy vicces film, már egy picit jobban érdekel./

4.

/Az Afternoon Delightról most áttérünk a Lovelace-re. Az első 50 másodpercben azt láthatjuk, ahogy Junot fotózzák, majd 0.50-től kezdődik a beszélgetés./ 

Melyik a másik film, amivel most itt vagy? 

J: „Afternoon Delight.” 

Óh! De ez egy egészen másmilyen film, mint az, ugyebár. 

J: „Igen. De az az igazság, hogy még nem is láttam, úgyhogy nagyon izgatott vagyok, hogy itt lehetek a premierjén. Ez egy fantasztikus, bensőséges történet, egy üzenet, mert akik megnézik és aztán esetleg ilyen helyzetbe kerülnek, azok felismerik majd, hogy mibe keveredtek és tudni fogják, hogyan másszanak ki belőle. Amanda (Seyfried) karakterének legjobb barátnőjét, Patsy-t játszom és érdekes, hogy alapvetően az én figurám a romlottabb. „Gyerünk, dobd le a ruháid, mutasd meg magad!” Aztán megváltoznak és eltávolodnak, de később aztán visszatalálnak egymáshoz.” 

Lett-e bármiféle negatív hatása rád, hogy egy pornográfiáról szóló alkotásban szerepeltél? 

J: „Ááá, nem. Semmi ilyesmi. Különben is sokkal többről szól.” 

Konkrétan miről? 

J: „Egy nőről, akinek szembe kell szállnia a férjével, aki nem bánik vele rendesen. Ez komoly, durva téma és remélem, hogy a film felhívja a figyelmet azokra a nőkre, akik a való életben is ezzel kénytelenek szembesülni.”

5. 

/Jöhet az általam nagyon várt Magic Magic. Ismét minden hallható, érthető. Érdemes nézni a ruháját, ez valami elképesztő…/ 

Te aztán egy szupermód elfoglalt leányzó vagy itt a Fesztiválon. Hogy telik egy átlagos napod? 

J: „Hááát… Vasárnap óta itt vagyok és csak hét órát aludtam, úgyhogy el tudod képzelni. Sok ez így egyben, de olyan filmekkel vagyok itt, amikre nagyon büszke vagyok, szóval majd pihenek a sírban.” 

Hogyan jellemeznéd a karakteredet a Magic Magic-ben? 

J: „Fúú… Egy lány, aki elveszti a személyiségét.” 

És milyen volt Michael Cerával együtt dolgozni? Melyik a legkedvesebb emléked vele a forgatásról? /Úgy látszik a riporter nincs tisztában azzal, hogy Juno és Michael már játszottak együtt A kezdet kezdetében…/ 

J: „Ez a második alkalom, amikor együtt dolgoztunk, az első A kezdet kezdete volt. A forgatás remek volt, mert igazi megmérettetés volt mindannyiunknak. Van egy olyan jelenet, ahol orrba kellett rúgnom őt és ennek a koreografálása elég izgalmas volt.” 

Hogy sikerült ezt végülis összehozni? 

J: „Jól! Remekül! Majd meglátod a filmben! Teljesen olyan, mintha pofán rúgnám. De igazából imádom Michaelt, nagyon segítőkész volt velem, nagyszerűen éreztük magunkat és mindenki nagyon elkötelezett volt a filmmel kapcsolatban. És ő hitt bennem, ami számomra a világot jelenti.”

Milyen volt Chilében forgatni?

J: „Ez volt számomra az első olyan hely, ahol az időjárás teljes mértékben meghatározza az adott napot. Dél-Chilében voltunk, egy La Garanco nevű helyen, ami egy tó közepén fekszik, és gyönyörű hegyek veszik körbe. A világos napokon, amikor felébredsz és kinézel az ablakodon, akkor ezeket a hatalmas hegyeket és vulkánokat láthatod, meg azt, ahogy a fény visszatükröződik a tóról és úgy érzed magad, mintha az Édenkertben lennél. A sötét napokon meg olyan, mintha éppen világvége lenne. Mintha… /itt történik valami érdekes a háttérben, azt nézik/ … szóval, mintha eljött volna a világvége. Egy fantasztikus hely, ami rengeteg különböző hangulatot, atmoszférát képes megteremteni.” 

Milyen szerepe volt a környezetnek a karakter-építésben?

J: „Nagyon fontos volt, mert a környezet az egyik oka annak, amiért a figurám pánikol és emiatt kezd megőrülni, mert a körülötte lévő világ annyira idegen számára. És még a számára megszokott állatok, mondjuk a lovak vagy a kutyák is olyanok lesznek neki, mintha a legnagyobb ellenségei lennének.” 

Ebből az egész fesztiválból mi a számodra leginkább izgalmas dolog?

J: „Az, hogy itt lehetek ezekkel a filmekkel, amikről nem tudhatom, hogy sikeresek lesznek-e, de a Sundance kiválasztotta őket és lehetőséget adott nekik. Ez annyira jó és ezekre a filmekre nagyon-nagyon büszke vagyok és nagy megtiszteltetés, hogy bemutathatom itt őket az embereknek. Köszi, Sundance!” 

/Az eddigiek közül mind tartalom, mind minőség tekintetében ez a legjobb. És éljen a bulvár-cím („Juno Temple arról, hogy hogyan törte el Michael Cera orrát a Magic Magic-ben”)/

6.

/A felvezetőben a riporterhölgy azt mondja: „Juno Temple a Magic Magic-ben egy alváshiánnyal küszködő lányt játszik, aki Chilén utazik végig a barátaival, köztük van Michael Cera is.” Az említett pedig a rendező módszereiről mesél. Juno 0.36-nál jelenik meg./ 

J: „Egy fiatal nőt játszok, aki Dél-Chilébe utazik, hogy találkozzon egy csapat emberrel, akik közül az egyik a legjobb barátja, és… Elveszti az eszét, de sem ő, sem a környezete nem jön rá, hogy miért és ettől rendkívül bonyolulttá válik a helyzet.” 

Ezen kívül ugye képtelen vagy aludni is benne és egy idő után nem lehet már eldönteni az eseményekről, hogy mi valós és mi nem. Jó volt ezt eljátszani? 

J: „Nehéz volt. Minden egyes nap kihívás volt benne.” 

/1.00-tól Emily Browning jön; aztán a rendező, akivel a riporternő közösen megpróbálja megviccelni Michaelt, de nem jön össze nekik./

7. 

/Ismét Magic Magic, az előző videóban látott hölgy kérdezi Junot és Emily-t./ 

Barátnőket játszotok és te /Junohoz fordul/ álmatlanságban szenvedsz. Ez nem túl figyelemfelkeltő egy thriller esetében, úgyhogy mesélj még arról, hogy a karaktered min megy keresztül egészen pontosan! 

J: „Valóban nem tud aludni, de inkább lassan elborul az elméje. Azért utazik oda, hogy találkozzon egy barátjával és az unokatestvérével, hogy egy kicsit kiürítse a fejét, de amikor odaér, akkor megőrül, darabokra hullik. Félni kezd a saját tükörképétől, nem érti, hogy mi folyik körülötte, és ez az egész egy bizarr utazássá válik számára, ahol keres valamit, ami valóságos, amiben végre megkapaszkodhat. És aztán… végülis elég rosszul jön ki ebből.” 

E: „A figurám azért utazik Santiagoba, hogy elvetesse a gyerekét, akit nem akar, de ezt senkinek sem árulja el, mert ott ez illegális, szóval eléggé veszélyes. Aztán amikor visszaér, akkor csak a saját bajaival foglalkozik, nem igazán segít Alicianak /Juno szerepe/, inkább idegesítőnek tartja őt; és az igazat megvallva egy elég visszataszító személyiség, önző, ahogy a legtöbb ember.” 

Szenvedtetek már a valóságban álmatlanságtól? Mert ugye a ti szakmátokban nem nagyon van az embernek ideje aludni. 

J: „Igen, itt a Sundance-en. De tényleg, sokszor volt már gondom az alvással, szerencsére nem annyira, hogy hangokat halljak vagy azt higgyem, hogy emberek alszanak az ágyamban. De ez egy érdekes téma, mert sokakat érint, és miközben nézed, elgondolkodsz, hogy a fenébe, ha hagyom, hogy valaki ide jusson, akkor ez fog történni?” 

E: „Talán segítenem kellene rajta?” 

/Ez egy cuki kis beszélgetés és érdekes módon Emily-t könnyebb volt fordítani, mint Junot./

8.

/Ez egy hosszabb, tartalmasabb beszélgetés./ A videót sajnos úgy látszik, egy ideje magyarországi IP-címmel nem lehet megnézni...

Rengeteg nagyszerű szerepet játszottál el az utóbbi időben. Harcolnod kellett értük vagy az öledbe hullottak? 

J: „Egyértelmű, hogy meg kellett küzdenem értük, de volt néhány olyan, ami szerencsémre az ölembe hullott. Viszont szeretem a harcot egy adott szerepért, mert ettől érzem úgy, hogy igazán akarom, mert tudom, hogy képes vagyok megcsinálni. Úgy gondolom… a szereplőválogatás nagyon fontos, mert ha csak ülsz a babérjaidon és éppen nincs munkád, akkor kellenek ezek a lehetőségek, hogy edzésben tartsd magad színészként. Persze feszültté tesznek és elszomorít, ha nem vesznek fel, de minden okkal történik, és én úgy hiszem, hogy akkor kapsz meg egy szerepet, ha te vagy rá a legalkalmasabb. És abban a pillanatban te vagy az, aki a legjobban el tudod játszani azt. Eddig szerencsés voltam, mert eljátszhattam néhány nagyon különleges fiatal nőt.” 

Erre rá is akartam kérdezni, mert nem arról vagy híres, hogy mindig a tökéletes, hibátlan figurákat játszod, voltál már leszbikus vérfarkas, skizofrén, prostituált. Vonzanak ezek a különös szerepek? 

J: „Voltaképpen igen, de nem félek kipróbálni új dolgokat. Azért olyan jó dolog színésznek lenni, mert megkapod ezeket a különböző szerepeket és csak rajtad múlik, hogy készen állsz-e eljátszani a rendes lányt vagy a prostituáltat. Képes vagy-e tisztelni őket, elég időt és erőt szánsz-e rájuk és úgy állsz-e hozzájuk, ahogy a valóságban közelednél feléjük? Ez az, mit szeretek ebben a munkában, hogy át kell adnod magad a szerepednek, vagy különben nincs értelme csinálni. Végülis csak szeretném magam megmérettetni. Imádom feszegetni a saját korlátaimat, ettől érzem, hogy élek, mert idegessé tesz, de ettől az idegességtől felszabadul egy hatalmas adag adrenalin és endorfin, ez pedig megadja a kezdőlökést bármihez. Nem akarok olyan szerepet, amit könnyű lenne megcsinálni.” 

Elvileg te leszel Margaret hercegnő, a Királynő nővére. /Girls’ Night Out/ 

J: „Elvileg.” 

Mi az, ami a leginkább megfogott benne? 

J: „Asszem egyértelmű, hogy ő volt kettejük közül a „rossz kislány”, de nekem elsősorban a különbözősége miatt tetszik a szerep. Hatalmas kihívás lenne számomra egy olyan valakit életre kelteni, aki tényleg létezett, akit az emberek láthattak, látták, ahogy felnő és tisztelték vagy éppen nem tisztelték, érted? És ez óriási próba lenne nekem, hogy visszaadjam a jellemzőit, hogy eljátsszam azt, amit ő már annak idején tényleg megtett. Igazán izgalmas feladat lenne.” 

Ha tényleg megkapod a szerepet, akkor szerinted mennyire fogják darabokra szedni az alakításodat? Hiszen Margaret hercegnő végülis egy kulturális ikon, ugyebár. 

J: „Reménykedem benne. /Szerintem arra érti, hogy ha övé lesz a munka, akkor majd jól kielemzik és majd örülni fog ennek./ Fontos, hogyha egy olyan karakter bőrébe bújsz, mint ő, hogy, ahogy már mondtam, a legnagyobb tisztelettel bánj vele és lesznek olyanok, akiknek tetszeni fog, de olyanok is, akiknek nem. Lesz olyan, aki azt gondolja majd, hogy „Micsoda? Miért ő kapta meg a szerepet?”, de remélem olyan is akad, aki majd azt gondolja „Nahát, micsoda remek munkát végzett ez a lány!”. De szeretem az olyan filmeket és figurákat, akik valamiféle kellemetlen érzést hagynak hátra a nézőben; meg az olyanokat is, amikhez tudsz kötődni. Nem félek olyan alakokat életre kelteni, akiket az emberek talán nem fognak szeretni, de olyanokat sem, akiket esetleg a film után megpróbálnak utánozni. Fontos, hogy nyitottnak kell lenni mindenre és Margaret hercegnőt nagy kihívás, de egyben nagy megtiszteltetés is lenne eljátszani. És igen, az emberek nyilván majd pozitívan is meg negatívan is fognak értékelni.” 

Olyan családból jössz, ahol megszokott a lázadás. Az édesapád Julien Temple, akit leginkább csak renegát filmkészítőnek neveznek, a nagyapád pedig egy rendkívül elkötelezett kommunista volt. /Azta, ezt nem is tudtam:O/ Megvan-e benned ez a lázadó szellem, és ha igen, milyen hatással van a munkádra? 

J: „Hát… Úgy nőttem fel, hogy apukám mindig azt mondta, legyél szenvedélyes, bármit is csinálsz, és hogy ezt az élet minden területére alkalmazzam. Azt szeretné, ha kiállnék azért, amiben hiszek; hogy mindent úgy csináljak, ahogy az szerintem helyes és ez utóbbi abszolút megvan bennem, szeretem mindenre a saját módszereimet alkalmazni. Sosem csináltam semmit szenvedély nélkül, főleg ha munkáról volt szó. Ameddig képesnek érzem magam egy szerep eljátszására, addig el akarom játszani, eggyé akarok válni vele, legyen szó egy nőről vagy akár egy űrlényről. Apukám nagy hatással volt rám, mert ő is mindig olyan dolgokért áll ki, amikben hisz, és remélem, egy nap majd együtt dolgozhatok vele. Bár valószínűleg egymás agyára mennénk, de biztos tök jó lenne.” 

Kezdesz híressé válni, a dolgok jól alakulnak a karriered szempontjából, egyre több elismerést kapsz. Ez feszültté tesz vagy inkább izgalmasnak hat? 

J: „Nem tesz feszültté, mert hát… Utálom még a gondolatát is, hogy az emberek ismerjék a valódi, igazi életemet, hogy mi történik velem a zárt ajtók mögött, mert ez nem rájuk tartozik. És szeretném, ha én dönthetném el, hogy hová megyek és mikor, hogy hol veszek tejet, és hogy ha reggel pizsamában akarok ébredni, akkor azt is megtehessem, ahogy bárki más is megteheti. De a hírnév fura dolog, mert mostanra átment celeb-imádatba, nem igaz? Már nem olyan az egész, mint az ’50-es években, amikor Marilyn Monroe a vörös szőnyegen Marilyn Monroe volt, de nem tudhattad, hogy milyen, mikor hazamegy, nem tudtad, milyen ruhát hord otthon, meg ilyesmik. Ebben volt valami titokzatos, és például az egyik kedvenc színésznőmről, Cate Blanchettről, semmit nem tudok. És éppen ezért magával ragad, ha meglátom a filmvásznon, mert nem ismerem a valóságban, ez pedig nagyon jó egy színész esetében, ezért is szeretném a magánéletemet a lehető legnagyobb titokban tartani.” 

Na ez egy igazi INTERJÚ. Érdekes, nem klisészerű, a kérdező felkészült a partneréről, Juno pedig nem a bejáratott kérdésekre meglévő bejáratott válaszait adja, hanem a gondolatait, a világnézetét osztja meg velünk. Örülök, hogy megnéztem, ezt tényleg érdemes volt látni!