Most abban a helyzetben vagyok, hogy ha meg akarom nézni a Venom: Az utolsó táncot, nincs mihez viszonyítani.
Azaz volna, mert ismerem a karaktert a képregényből és láttam a Pókember 3-at (emlékeztek még rá, amikor fehér ember játszhatta?), utóbbi kitűnő példája annak, hogy mennyire elcseszik a király karaktereket a filmesek, mert szarnak rá, mi a lényegük. Venom azért izgalmas ellenfél, mert Pókemberhez hasonló képességekkel bír, de emellé sokkal nagyobb, erősebb, őrültebb nála, csak úgy lehet legyőzni, ha túljárnak az eszén. Érdekes benne, hogy Eddie Brock, az ember és a "ruha" külön tudattal, vágyakkal meg célokkal bírnak; ezt például tök jól ki lehetett volna aknázni, de hát Hollywoodban ilyesmiről szó se lehet.
Szóval megnéztem a bemutatót és az egész már ott megbicsaklik, hogy 4 embernek egymás után leharapja a fejét és egyik se vérzik, a szája se lesz véres, az akció előtt lezajló baromi kínos jelenet pedig egyáltalán nem humoros. Jegyezzük meg, hogy a főszereplőről van itt szó, tehát ezért az alakért kellene szorítani, aki gondolkodás nélkül gyilkol, nem vicces és csupán ebből a kb. 3 percből megítélve nem is érdekes.
Persze nem láttam az előző két részt, mert sosem éreztem, hogy szükségem lenne rá. Miért van az, hogy egy több száz szuperhőst foglalkoztató univerzumból inkább egy gonoszt kell "jóvá" tenni? Értem én, hogy kell a licensz megtartása miatt, de mostanában mintha havonta fosnának ki egy újabb animációs Pókember-förmedvényt, akkor minek még ez is? Tom Hardy-nak nincs elég szerepe?
Az pedig egyenesen szánalmas, hogy megpróbálják megnyerni a Ted Lasso rajongói klubot azzal, hogy ha már felveszik Junot, akkor mellé még alkalmazzák a szintén ezzel a szériával befutott Cristo Fernandezt is, akivel nagy eséllyel még csak közös jelenetük se lesz. Az, hogy a kemény, vezető katona és "főellenség", a vélhetően második legfontosabb szereplő fekete, a szimbióták istene, a végső legyőzendő gonosz pedig fehér, már fel se tűnik...
Tehát van egy csomó robbanás, nevetséges számítógépes animáció, humortalan poénok és egy főhős, akiért valószínűleg csak akkor lehet szorítani, ha láttad az előző két részt ÉS nincs róla fogalmad, mit kellett volna látnod (illetve adott még a kellemes homokos mellékzönge, aminek az X-en örülnek egyesek, mondván Eddie és a szimbióta meleg párt alkotnak, ehhez már nincs mit hozzáfűzni).
Nyilvánvalóan nem leszek kellőképpen kvalifikált ahhoz, hogy véleményt mondjak egy sorozat befejező részéről úgy, ha nem láttam az előző felvonásokat, viszont nincs kedvem 3 órát elcseszni az életemből rájuk, aztán meg még írni is róluk. Erre pedig nem fogok pénzt áldozni, szóval ha felkerül a netre, akkor letöltöm, addig viszont aligha fog izgatni.
Felvezetésképpen ennyit, aztán majd az év vége felé jön a cikk a másik oldalon!
