Juno Temple Rajongói Oldal

Juno most a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ha minden igaz, akkor az Away kapcsán. (Kár, hogy nem a magyar Velencén, mert az kb. 20 percnyire van innen vonattal:D) [Nem mindegyik kép van onnan, elvileg csak az első meg az utolsó.]

Öt nap alatt megnéztem négy filmet és lefordítottam három interjút. Az interjúknál lementettem egy-egy kis képet a videóból, hogy látszódjon milyen volt, ha esetleg levennék a youtube-ról a forrást. Nézzük most a filmeket, abban a sorrendben, ahogy láttam őket:

1. Távol a világ zajától

Talán a saját korában mondott valamit, és biztosan elsősorban a női közönségnek szól, tehát semmiképp sem nekem való. Annyit megtudhattam belőle, hogy Matthias Schoenaerts remek színész, Juno pedig kitűnően tudja ábrázolni a szenvedést, és korántsem olyan rossz halottként, mint ahogy ő állítja magáról:) És még mindig nem hiszem el, hogy Carey Mulligan szép vagy kiemelkedően tehetséges volna...

2. Meadowland

Nagyjából értem, hogy mi lehetett a céljuk a készítőknek, de elérték azt, hogy nem tetszett egy olyan alkotás, amiben csupa kedvelt színészem játszott. Az egyetlen igazi pozitívum Juno rövidke megjelenése mellett az egyik betétdal volt. 

3. Len and Company

Minden tekintetben szórakoztató, vicces és szeretni való alkotás. Nagyszerű színészválasztás, remek szövegek, egyedi hangulat, fasza zene és jó poénok. Juno nagyon jó benne, de azért is, mert végre főszerepet kapott. Kathryn Hahn viszont baromi rossz... Ezt a mozit ajánlom mindenkinek, aki erre téved és tud angolul!

4. Fekete mise

Sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Szegény Juno alig van képernyőn 5 percet a két óra alatt, és Johnny Depp megfojtja:/ De azért azt mondom ez is jó volt, bár nem annyira, mint a 3. számú versenyző.

Jövőre nem biztos, hogy megismétlem ezt az akciót, mert már sajnos a harmadik napon kezdett elfogyni a lelkesedésem és az időm se volt elég, de utóbbi az én hibám, mert elfelejtettem szabadságot kérni. Amiről előre tudom, hogy tetszeni fog a jövőre érkező Juno-filmek közül, az az Away, ez tuti, hogy jó; a többiről egyelőre nem vagyok meggyőződve. Hogy mikor jövök legközelebb, azt csak Isten tudja...

Happy 27. Birthday, Juno! 

A mai napra nem találtam semmi igazán érdekes interjút, amit le tudnék fordítani. Volt egy 29 perces videó a youtube-on, de azt elnémították, a többi meg olyan filmjeiről szól, amikről már mindent tudok. És különben borzasztó sokáig tart egy ilyen hosszú videót lefordítani... Jobb oldalt a filmek sorába kitettem a Far From the Madding Crowdot, a Meadowlandet és a Len and Company-t, olvassátok el!

Interjú helyett jöjjön egy friss kép és egy remek videó:

Far From the Madding Crowd mini interjú

Az ilyen izék úgy készülnek, hogy fognak egy interjút, kivágják belőle a kérdező kérdéseit, aztán csak kis soundbite-ok maradnak, amiket utólag feliratoznak, hogy érteni lehessen, hogy az illető miről is beszél, mire válaszol éppen. Feltételezem, hogy ezek dvd-extrákként érhetőek el, mert találkoztam már hozzájuk hasonlóakkal különböző korongokon. Mivel most kérdező nincs, ezért a kulcsszavak után egyből az ő válaszai jönnek.

A karakterértől: Ő az, ami. Meg sem próbál másnak látszani és ezt nagyon szeretem benne. Szerintem nem sajnálja magát, mindegy, hogy éppen miként alakul a sorsa, és ez egy fontos dolog, amiről sokat beszéltünk Thomas-szal (Vinterberg, a rendező). (Fanny) sosem akarja, hogy sajnálják, hogy olyan ember látszatát keltse, aki segítségre szorul, akit el kellene látni. Ellátja ő saját magát.

Carey Mulliganről: Látva a rengeteg feljegyzését, azt, hogy mennyit gondolkodott, milyen sok időt fektetett ebbe a karakterbe, alig várom, hogy végignézhessem a teljes játékát! Azt hiszem, csodálatos lesz!

A közönségről és arról, hogy elhiszik-e, amit majd látnak: Remélem, hogy beleélik magukat abba a korszakba, elfeledkeznek az autóvezetésről, a mobiltelefonról, az emailekről… Remélem, hogy besurrannak ebbe a vidéki miliőbe, és belefeledkeznek a kapcsolatokba, amik kibontakoznak előttük. Meg itt van nekik ez a csodás nő, aki a saját kezébe veszi az életét és olyan dolgokat csinál, amiket akkoriban nem volt szokás. Remélem, hogy Fanny összetöri a szívüket. Remélem, hogy együtt járják végig az utat a férfi-karakterekkel, akik belépnek Bathsheba (a főszereplő) életébe. Bízom benne, hogy beleélik majd magukat a helyzetükbe, hiszen ezek mind erős férfi karakterek és mind valami mást hoznak (a hősnő) életébe. Az lenne a jó, ha kicsit elfeledkeznének a valódi életükről és belemerülnének ebbe a történetbe…

Tetszik, hogy egy ennyire kicsi karakter alakítóját is megkérdezték a filmről. Junonak nem ez volt az első kosztümös drámája, úgyhogy valószínűleg az utolsó részben már tapasztalatból beszél arról, hogy miért jó megnézni egy ilyen alkotást.

Lovelace mini interjú

A kérdezőt újfent nem hallhatjuk, érdekes viszont ezt a videót meghallgatni az előző után, mert itt még sokkal magasabb a hangja.

A forgatókönyvről beszél: Le se tudtam tenni. Nagyon gyorsan elolvastam és erőteljes hatással volt rám, mert korábban sosem hallottam Linda Lovelace-ről. Mivel Angliában nőttem fel, a ’90-es években, így Linda Lovelace nem volt része a neveltetésemnek. (Ezt poénnak szánja.) Nagyon érdekes volt a történet és mindegyik karakter olyan… életteli! Mindegyiküknek van egy saját kis világa, ami része Linda és Chuck nagyobb világának. A forgatókönyv óriási volt, aztán találkoztam a rendezőkkel, leültünk, ittunk egy teát és beszélgettünk a figurámról. Csúcs volt ez a beszélgetés Patsy-ről, erről a fiatal, szabadelvű lányról, aki Floridában nő fel, de valahogy mégis ennél több rejlik benne. És van ez a legjobb barátnője (a címszereplő), aki bekerül ebbe a világba, ami annyira távol áll (Patsy-től).  Legjobban az út tetszett, amit a karakterem bejár. Együtt indulnak, aztán Linda egy őrületes, elképesztő balkanyart csinál, (az ő figurája) meg jobbra megy, de aztán a köreik végén újra találkoznak, és ez nagyon tetszik. 

Az Amanda Seyfrieddel való munkáról: Izgi voltam, imádtam együtt dolgozni vele! Annyi energiája van, annyi minden játszódik le benne, amit nem mond ki… Nagyon kedves és nyitott, szóval nem esett nehezemre eljátszani a legjobb barátnőjét. És aztán ez az út, amit (a karaktere) bejár… Az elején együtt vagyunk, röhögcsélünk, baromkodunk, meg ilyenek; a végén meg olyan sérülékennyé, összetörtté válik. Szerintem Amanda fantasztikus lesz ebben a filmben.

Ismét egy aprócska mellékalakot alakított, és mégis adtak neki egy esélyt, hogy megszólaljon. Ez ezért jó, mert Ms. Temple azért nem szokott baromságokat beszélni, és amikor érezhető, hogy közel áll az adott film egy-egy részlete hozzá, akkor kifejezetten érdekes meghallgatni a véleményét róla. Sajnos viszont sem ebből, sem az előző kis szösszenetből nem tudhatunk meg újdonságokat, mindössze az tűnik ki, hogy ő tényleg belead mindent, még ha csupán kis epizódszerepek alakítására kap felkérést, akkor is.

Ezt a videót még régebben mentettem el magamnak, hogy majd később megnézzem és lefordítsam. Emiatt már eléggé idejétmúlt, mert érezhető, hogy ez még a sorozat indulása előtt készült, de megmutatja, hogy legalább egy szereplő volt, aki tényleg maximálisan hitt ebben az egészben… [Szokás szerint szögletes zárójelben a saját megjegyzéseim vannak, Junot J-vel jelölöm, a kérdezőt SS-sel.]

SS: Scorsese stílusáról beszélgetünk. [Juno mondja: Ja!] Írd le nekem, milyen ez a stílus, hogy néz ki, milyen érzést kelt?

J: Számomra olyan érzés, mintha a legnagyszerűbb információkat egyenesen a vérembe fecskendeznék! Rendkívül egyedi módon készít filmeket. Ahogy elkapja a pillanatokat, mindig meg lehet mondani, hogy ez az ő műve. Például a pilotnál, ha nézed, rögtön látod, hogy ezt ő csinálta. Vannak ezek a csodás pillanatok, amikor nagyon lelassít dolgokat, a pilotban van egy nagyon szép jelenet, ahol láthatod, amint egy dzsekin a rojtozás lassan mozog. Visszatartod a lélegzeted is, miközben nézed! És vannak pillanatok, amik meg irtó gyorsak! Szóval tényleg kibaszik az emberekkel a gyorsítás-lassítás használatával, és ezt imádom, mert amikor nézem, olyan, mintha be lennék lőve. Szerintem megvan benne a képesség, hogy ezt nagyon jól megcsinálja, pláne itt. Benne voltam, és mégis elfelejtettem, hogy benne voltam, mert annyira korhű az egész! Mindenki olyan, mintha tényleg 1973-ban lenne, hallgatná a zenét és a része lenne! Marty-ban megvan az a képesség, hogy szó szerint elvigyen ebbe a korszakba.

SS: A karaktered is nagyon benne van ebben az egészben. Mesélnél a hivatalos és a nem hivatalos munkájáról? [Szerintem az utóbbinál Jamie drog-elosztói mivoltára kérdez rá, de Juno nem erre válaszol.] 

J: Hivatalosan egy A&R ügynök asszisztense [magyarul talán tehetségkutató és gondozónak lehetne fordítani], Julie Silveré, akit Max Casella játszik, baromi jól. De igazából ő maga akar A&R-os lenni [mintha itt azt mondaná, hogy a saját A&R-osa akar lenni], és szerintem az is lesz. Erkölcstelen [?], tüzes és megtesz mindent, hogy meghallják, főleg mivel fiatal lányként egy akkoriban nagyon is férfiak uralta üzletágba kerül. De nem fél ettől, és meg fogják hallani a hangját. 

SS: Beszéljünk egy kicsit a ’70-es évek nőiről! [Itt el sem hangzik a kérdés, de végső soron nincs rá szükség.] 

J: Hát nem olyanok voltak, mint a maiak! Korántsem tisztelték őket annyira, mint ma! [Ez tetszik. Ahol él, ott most sokan azt rikácsolják, hogy a nőket elnyomják, de ezek szerint szerinte mégsem.] Akkoriban a közelében sem voltak annak a bánásmódnak, amit a férfiak kaptak és egyáltalán nem vették komolyan őket. Ez mégis nagyon fontos időszak volt számukra, mert nagy változások történtek. Az első volt a fogamzásgátlás, és ennek legalizálása, a második az abortusz legalizálása 1973-ban. Ha belegondolsz az utóbbiba, ez elképesztő módon felszabadította a nőket, mert ezek után már kábé úgy szexelhettek, ahogy a férfiak. Ez rengeteg lehetőséget megnyitott előttük. „Igen, lefekhetek veled, aztán leléphetek. Nem kell kihordanom a gyereked és nem kell hozzád mennem.” Egy okos, szexi nő számára ez addig elképzelhetetlen szabadságot adott, és onnantól a férfiak is másképpen néztek rájuk. Akkoriban történt, hogy a nők azt mondták, igenis legalább annyira fontosak vagyunk, mint a férfiak, a feminizmus virágkorát élte. Hála Istennek, hogy ez így alakult, mert ez az egyik oka annak, hogy ma meghallgatnak minket. 

SS: Ez még a nemi úton terjedő betegségek kora előtt volt. [Persze itt a HIV-re meg az AIDS-re gondol, de azért korábban már volt tripper, szifilisz, stb…] Szóval itt még igazi [szexuális] szabadság volt. Beszélnél erről egy kicsit? [Fura kérdés egy olyanhoz, aki 1989-ben született, de aztán Juno meg úgy kezd beszélni, mintha tényleg ott lett volna.] 

J: A ’70-es évek igazi forradalom volt. Az „igazi szabadság” szerintem a ’60-as években kezdődött a hippi mozgalommal, mikor mindenki azt hangoztatta, hogy „szabad szerelem, lebegjünk magasan”, és ezt a finom, kissé népies zenét hallgatták, amitől megjön a kedved, hogy táncolj és benyomj egy kis acidet… És aztán BUMM , jöttek a ’70-es évek! Jött a punkzene, és tényleg forradalmat akartak. Dühítette őket, ahogy a szüleik bántak velük, változást akartak, azt, hogy az univerzum az ellenkező irányba kezdjen forogni. És minden jogok megvolt, hogy ezt mondják. A ’70-es évek szabadsága miatt lett ilyen erős hangja az embereknek, és ezt főleg a zenében fejezték ki. Az a punkrock, ami akkoriban jött ki, az egyik legzsigeribb hangzás, amit valaha hallhatsz! Istenem, mi mindent éreztet veled, még a csontjaidba is behatol! Nem kellett, hogy szeresd, nem kellett, hogy imádd, de akár imádhattad is, de mindenképpen úgy hatott, mint egy hidegzuhany. Mindenki megállt és figyelt: „Mit akarnak mondani ezek az emberek?” Az biztos, hogy nem minden évtized adja meg a lehetőséget a saját generációjának, hogy így fejezze ki magát. 

SS: Marty nagyon jól megragadta a korszak hangulatát. [Vajon miért nevezi a kérdező is Marty-nak Scorsese urat?] Szívesen visszamennél a ’70-es évekbe? 

J: Naná! Azonnal! Ez a sorozat segített, hogy megvalósítsam a gyerekkori álmomat, mert mindig arra vágytam, hogy fiatal nő lehessek a ’70-es években! A ruhák, a zenék, a forradalom… Biztos, hogy nem lenne könnyű dolgom, de tuti, hogy harcolnék, hogy hallathassam a hangomat! Jamie-t [ez a karaktere neve] éppen ezért tartom inspirálónak, mert pont ezt teszi, meg mert olyan csúcs zenei hallása van, okos, érzéki, kisugárzással bír. Főleg az adott korszak miatt válik inspirálóvá, de szerintem akkor is az lenne, ha köztünk élne. 

SS: A pali a mögötted lévő képen, Bobby [Cannavale, a főszereplő]… 

J: Áh, igen, már találkoztam vele! [nevet] 

SS: Milyen ember? Milyen színész? 

J: Nagyon odaadó és nagyon bele tud merülni a szerepébe. Egy csomó időn át úgy kellett tennie, mint aki kokainmámorban úszik, és ehhez elképesztő energiákat mozgatott meg… Tökéletesen értette a karakterét, tetőtől talpig ismerte, és nagyon lelkesítő volt ezt látni. Mindig elég izgatott voltam a közös jeleneteinknél, mert szeret játszani, szeret beszélni a szerepéről, szereti átgondolni a dolgokat, hogy a tőle telhető legtöbbet nyújthassa. A legtökéletesebb választás volt a vezetőnk szerepére, mert felemelte a színvonalat és mi mind csatlakoztunk hozzá. „Igen, igen, követünk téged, csináljuk meg, te vagy a főnök!” De ez látszik is, egyszerűen fantasztikus ebben a sorozatban és nagyon várom már, hogy a világ is láthassa őt játék közben.

Mint interjú, ez volt az eddigi egyik legrosszabb, amit láttam. Juno nagyon lelkes és látszik rajta, mennyire imádta ezt a munkát, minden egyes kis részletéért odavan. Ez itt bizony nem betanult marketingszöveg… Viszont egyrészt a hang nagyon halk, és baromira fel kellett tekernem a hangfalam, hogy halljam, mit mond (a háttérben lévő zúgástól kicsit megfájdult a fejem); másrészt a kérdező totál inkompetens. A kérdések, amiket a szájába adok, korántsem így hangzanak angolul, hanem csak makog, hebeg, őőőzik… Nevetséges. Információ-tartalmat tekintve eddig ezt már szinte mind hallhattuk, de mivel valószínűleg itt mondhatta el mindezt az elsők között, így mégiscsak érdekessé válik ez a videó. Nekem mindössze az újdonság, hogy Jamie ezek szerint Julie asszisztense volt, és ezért dolgoztak folyton együtt – én úgy hittem, hogy Richie kirendelte Julie-t Jamie mellé egyfajta patrónusnak. 

Az eredeti videót a bejegyzés végén lehet megnézni, a Bakelit pedig július 27-én jelenik meg dvdn hazánkban.

Még a mai nap folyamán elkészítem a cikkemet a Távol a világ zajától-ról, amit ide is belinkelek majd!

Ms. Temple ezen a héten, egészen pontosan csütörtökön tölti be 27. életévét, így ez a jeles alkalom remek apropót jelent főoldalammal, a Filmrajongóval való összefogáshoz. Most tehát indul a Juno Temple-hét, ahol az utóbbi másfél-egy évben készült alkotásait nézem végig. Az elkövetkezendőkben a Filmrajongón megjelennek majd írásaim reményeim szerint négy Juno-moziról (Távol a világ zajától, Meadowland, Fekete mise, Len and Company), itt pedig minden nap leközlök majd egy-egy újabb interjú-fordítást.

A nyitónap eseményeként vegyük számba, milyen műveket várhatunk az elkövetkezendőkben kedvenc színésznőmtől:

1. Away

Ez az érdekesnek látszó dráma egy különös barátságról szól, és Juno végre ismét főszerepet játszik benne. Partnere a hozzá hasonlóan a nagyközönség előtt főként mellékszerepeiről ismert Timothy Spall lesz. Bár a hasonló Safelight nem annyira jó, azért én bízom az Away-ben, és nagyon várom, hogy láthassam! Egyébiránt ez a listáról az egyetlen, ami már ténylegesen elkészült.

2. One Percent More Humid 

Műfaja dráma, és az imdb szerint a történet "két gyerekkori barátról szól, akik ismét találkoznak és együtt próbálnak meg feldolgozni egy akkoriban megtörtént traumát". Az író-rendező-producer egy hölgy, Liz W. Garcia, akinek legismertebb munkája a Döglött akták című sorozat. Garcia korábban ugyanebben a tripla pozícióban hozta össze Az életmentő című Kristen Bell nevével fémjelzett alkotást (5.7-et kapott...). Első ránézésre ez a fura című izé ("Egy százalékkal nedvesebb") a most nagyon trendi gonosz pedofilok, illetve a megerőszakolás témakörének körbejárásának látszik, de remélem, hogy nem lesz igazam...

3. The Most Hated Woman In America

Hillary Clinton életrajza Ez szintén dráma lesz, Junot pedig elsőként említik, ám utánajárásomnak köszönhetően kiderült, hogy a főszereplő egyértelműen Melissa Leo. Ugyanis ő alakítja a címszereplőt (Amerika leggyűlöltebb nőjét), a valóságban is élt Madalyn Murray O'Hairt, az ateizmus harcosát, akit "hitéért" gyilkoltak meg. Szpojler, de ezek szerint Juno karaktere - a Szarvak után ismét - meghal majd ebben. Hát igen, Hollywood ismét életrajzi filmet csinál és megint egy olyan emberről, akire nem feltétlenül kellene büszkének lenni. Szóval Juno mellékszereplő, a történet pedig egyelőre nem hozott lázba...

4. még cím nélküli Woody Allen film

Az öreg mester a világ legjobb és legszebb színésznőit alkalmazza, ám az utóbbi néhány évben már nem sikerült egyetlen kiemelkedő alkotást sem letennie az asztalra. A műfaj ismét dráma, Ms. Temple mellett pedig Kate Winslet (a példaképe), Justin Timberlake (jobb színészként, mint énekesként) és James Belushi is felbukkan. Ez még nagyon az előkészítő fázisban van, de egy jó sztorival és Allen nevével talán sikerül a világ érdeklődését egy kicsit jobban felkelteni Juno iránt.

5. Abe

Ez is dráma, ezt is egy nő rendezi és írja. Az imdb sztori-ismertetője szerint "Abe még a lakását se képes elhagyni rocksztár-szerű képzeletbeli barátja, Logan nélkül. Ám kettejük barátsága erős megpróbáltatáson megy át, mikor Abe megismerkedik álmai asszonyával, Sydney-vel." Juno az utóbbi karaktert alakítja, tehát ő lesz a háromszög egyik csúcsa és az egyértelmű női főhős, ám ez az egész erősen emlékeztet a Ted lenyúlására, illetve bennem még A hódkóros címe merült fel. A címszereplőt alakító fiatal Finn Wittrockot a Téli mesében és a Noéban láthattuk, de leghíresebb szerepei valószínűleg az American Horror Story sorozatban voltak, itt többféle karaktert alakított. Nekem nem ismerős, de szerintem eléggé hasonlít a Hemsworth-fiúkra. 

Az egyik író(nő?) neve Mischa Ayoub, eddigi egyetlen munkája a Double Negative, aminek főszereplője is volt, de ez 2012-es bemutatója ellenére még most sem kapta meg az imdbn a pontszám létrejöttéhez szükséges minimum 5 szavazatot. A másik író és a rendező Sarah Spillane már sok téren kipróbálta magát, talán legismertebb alkotása éppen egy Christina Ricci-mozi, a számomra ismeretlen Around the Block (5.3, valószínűleg annyi köze van Riccihez, mint Maisie Williams-nek az Up On The Roofhoz...). Valljuk be, az Abe ötlete nem újdonság, de ha Logan szerepére találnak egy jó színészt, akkor ebből még lehet valami. 

A nap további részében valószínűleg egy újabb Bakelit-interjút fogok lefordítani, azonban ezúttal egy videó formátumút. 

Junot nemrég beválogatta a W Magazin a legszexibb sztárjai közé, így készült róla egy izgalmas fotósorozat (sajnos, csak 3 kép van eddig). Továbbá érdekes és jó hír, hogy a Bakelit a befejezése után nem egészen 2 hónappal, július 27-étől kapható lesz dvdn a hazai üzletekben! Nemrég kaptam egy pozitív visszajelzést a sorozatról Dávid barátom részéről, ami azt mutatja, hogy igenis van és volt potenciál benne, de mivel egy úgymond eldugott csatornán adták, ezért sokakhoz nem jutott el. Ebben az országban a Black Sabbath telt házas koncertet adott pontosan egy hónappal ezelőtt, ami bizonyíték rá, hogy sokan vannak még, akik szeretik a '70-es évek zenéit, a Vinyl pedig éppen erre épül. Szóval elképzelhető, hogy a jövőben még kult-sorozattá is válhat, mint mondjuk a hasonló sorsra jutott Firefly...

Lassan már 2 hónapja nem jártam erre, de hamarosan itt van Juno szülinapja, amikor a Filmrajongó bloggal megkezdem az utóbbi 1 évben készült, de általam még nem látott filmjeinek elemzését, amiket majd ide is kiteszek. Közben történik ez-az Ms. Temple háza táján, de mostanság eléggé lefoglaltak egyéb dolgok, így nem fordítottam interjúkat, nem kerestem képeket róla, stb. Viszont a nemrég elég aktívvá vált junotemple.net-nek köszönhetően mindig értesülök az újdonságokról és most valami nagy dologról tweetelt az oldal szerkesztőnője.

De először jöjjön a jó hír! Egy teljesen véletlen esemény kapcsán felfedeztem a Listal nevű oldalt, ahol rengeteg híres emberről van fent képgyűjtemény. A Juno Temple-részleg 760 képet tartalmaz és folyton frissül, itt lehet elérni - a linket kiteszem a Minden, ami Juno oldaldobozba is! Ez volt tehát a pozitívum.

Most pedig jön a fekete leves: Az HBO leállította a Bakelit második évadának munkálatait, vagyis mégsem folytatódik Richie Finestra és kollégái története. A deadline.com szerint a második évadhoz az első 10 rész gyártását irányító Terence Wintert lecserélték egy másik fickóra, de a Home Box Office nyilatkozata szerint nem az új vezető munkája miatt történt meg a leállás, mert hogy eddig a napig egyetlen oldalnyi történetet se írtak az irányítása alatt. Az már sokkal feltűnőbb, hogy a Dráma-részleg új vezetőt kapott, aki azonnal leállíttatta a Vinylt, mondván "ez pénzt és munkaerőt szabadít majd fel és segít a friss részlegvezérnek, hogy rányomhassa bélyegét az HBO drámáira". Magyarul neki nem kellett ez a sorozat, inkább valami mást akar - biztos olyan baromságokat, mint a Csajok vagy a Szilícium-völgy... 

Érdekes adaléka a cikknek, hogy azt írják, Martin Scorsese és Mick Jagger már 20 éve (!) dolgozott ezen a közös ötleten, amit eredetileg filmként akartak megvalósítani. Az ő jelenlétük, a Winter nevéhez külföldön fűződő pozitív megítélés, a neves színészek állandó szerepeltetése és a '70-es évek fantasztikus megidézése sem volt elég ahhoz, hogy a nézőszám az USA-ban 760 ezer fő fölé nőjön. Ez pedig nekik kevés - bezzeg itthon! 

Szóval Juno ígéretes tévés karrierje most piros lapot kapott, de a Bakelit arra mindenképpen jó volt, hogy megszerettesse, elfogadtassa vele a tévés melókat; csomó jó fotót eredményezett róla; plusz szerintem egy egészen csúcs sorozat lett belőle! Ha dvdn kijön, azt hiszem, megveszem majd!

Az eredeti nyelvű cikket itt olvashatjátok el.

A következő pár mondatos izét a junotemple.us tette közzé.

Kérdezz-Felelek Juno Temple-lel a Bakelitről az HBO vasárnapi programjából [?]

TVLink: Az édesapád, Julien Temple, rendezett egy filmet a Sex Pistols-ról. Segített neked, hogy betekintést kapj a punk rock korszakba, miközben a Bakelitbeli szerepedre készültél? 

J: Nem csak egy ilyen filmet csinált. Volt egy a Clash-ről, volt egy Dr. Feelgoodról; és anno [apukám] hatalmas punk rocker volt a ’70-es években, szóval egy csomó kérdést feltettem neki. De közben komolyan mondom, hogy úgy élem az életemet, mintha valamiféle ’70-es évek univerzumban lennék… A bakelitlemez-gyűjteményem is nagyjából csak ’70-es évekbeli darabokból áll. 

TVLink: Mik a kedvenc együtteseid? 

J: Nagy Iggy Pop-rajongó vagyok. Imádom Iggy Popot. Imádom a Rolling Stones-t. Imádom a Modern Lovers-t. Imádom Lou Reedet. Imádom a Big Start. Imádom David Bowie-t. Imádom Tom Petty-t. Az öcsém nemrég mutatta nekem ezt a fura, ’60-as évek végi pszichedelikus zenekart, a Cant, és azóta értük is odavagyok. És van pár korábbi dolog is, amit szeretek. Például imádom Howlin’ Wolfot, és tök jó, hogy hallani lehet, hogy mennyire inspirálta a Rolling Stones-t egy csomó számuk megírására. Szóval ezt tényleg nagyon szeretem a zenében, hogy meghallgathatod azt, ami a későbbi generációkat inspirálta.  

TVLink: Igen, hallhatod a korábbi előadók hatását azok dalaiban, akik később jöttek.

J: Totál így van! A Television Marquee Moonja egy nagyszerű album. Blondie-t is szeretem. Imádom a ’70-es éveket. Szerintem annál jobb időszak sohasem volt! Persze, ott volt a grunge, azt is szerettem. Nagy rajongója vagyok a ’90-es évek grunge-ának, akkoriban volt pár király banda, és kedvelem a shoegaze-t is [’80-as évekbeli brit Rock alműfaj], meg az ahhoz hasonló dolgokat. Legalábbis régen szerettem.

Ez nem volt valami informatív, korábban már mindezt elmondta egy másik interjúban. De legalább nem tartott sokáig lefordítani:)

Az eredeti szöveget itt lehet elolvasni.