Ma van Juno Temple 25. szülinapja, ebből a jeles alkalomból pedig több írást is tervezek erre a napra/hétre. Az első ez, amiben egy új oldaláról ismerhetjük meg Ms. Temple-t!
A korábbi cikkeimből kiderül, hogy Juno elsősorban filmszínésznő, vagyis szinte kizárólag egész estés alkotásokban tűnt fel eddig – meg három rövidfilmben (Swerve, Bastard, Henry), ezeket azonban még nem láttam, de ma utánuk nézek! Viszont nemrég kiderült, hogy az HBO legújabb saját gyártású sorozatában ő is benne lesz, mint visszatérő szereplő, legjobb tudomásom szerint a lemezcég (mert egy zenei producer körül forog majd az egész) egyik (?) titkárnőjét alakítja majd. Közben viszont, hála a Juno Temple Source-nak, kiderült, hogy vendégszereplést vállalt az amerikai Comedy Central egyik kis szériájában, a Drunk History-ben. Mivel a Filmrajongón nem foglalkozom sorozatokkal, így ezen az oldalon mutatom be rövid elemzésemet erről a projektről!
Drunk History, II. évad, 2. rész – New York City (2014)
Korábban még sosem hallottam erről a szériáról, pedig lehet, hogy itthon is adják. A lényege az, hogy a „műsorvezető” színész, Derek Waters (Halálosan komolytalan, Elhajlási engedély) felkeres embereket (ők talán a barátai/kollégái), együtt kicsit berúgnak és az adott illetőnek, akihez elment, ebben az állapotban, saját szavaival kell előadnia egy híres történelmi eseményt. (Elvileg csak az USA történelmével foglalkoznak.) A poén viszont az, hogy a helyszínen rögzített ökörködés után a történetet színészek eljátsszák korhű ruhákban, meg minden, de úgy viselkednek, és azt mondják, amit a részeg mesélő mondott:D
A New York City-t bemutató rész 21 perces, ezalatt három alakot mutatnak be nekünk: a Szabadság-szobrot, Nellie Bly újságírónőt és Sybil Luddingtont – a legutolsót kelti életre Juno.
Erről a személyről azt kell tudni, hogy eredetileg egy d-vel írta a nevét és 1761-től 1839-ig élt, különlegességét pedig az adja, hogy 1777. április 26-án, 16 évesen hajtott végre egy hősies tettet az amerikai polgárháborúban. 40 mérföldet lovagolt, hogy értesítse a honfitársait az éj leple alatt támadó brit csapatokról, segítségével több, mint 400 ember gyűlt össze (többek közt New Yorkból), akik visszaverték az ellenséget. Különös módon az USA átlagpolgára úgy tűnik, jobban ismeri a hasonló tette miatt híressé vált Paul Revere-t, aki azonban idősebb volt és „csak” 20 mérföldet lovagolt.
Szóval Juno játssza Sybilt, és az egész valahogy viccesebb, mint amilyennek látszik, ugyanakkor sajnos ez a történet a legbénább a háromból, bár a mesélő hölgy cuki, de a két másik kollégája jobban teljesít. Az egész kb. 7 perces, úgyhogy megéri megnézni, de igazán csak úgy, ha az egész epizódot megtekintjük, hiszen például a harmadik sztoriban Nellie Bly-t Laura Dern játssza. Ez a sorozat különben azért jó, mert gügye formában, de mégis tanít.
Egyszóval: tetszett, jobb volt, mint számítottam rá!
Az elkövetkezendőkben teszek ki néhány új képet, ha lesz, akkor fordítok új interjúkat, valamint felhívnám a figyelmet a jobb oldalon a Minden ami Juno-linkek közt Ms. Temple FilmO-s adatlapjára, aminek formálásában/kiegészítésében oroszlánrészt vállaltam:) Este ünneplésképpen megnézem majd az egyetlen filmet, amit még nem láttam tőle, a Lovelace-t, szóval készüljetek, lesz mit olvasni!
