A második rész Devonról, Richie feleségéről szólt (Olivia Wilde). A nyitás elég vicces és király volt, a későbbiekben viszont szinte semmi se történt. A társ anyagi csődje izgalmasabb lett volna, ha a karakter bárkit is érdekelne. Juno Jamie-je pofára esett, és a következő epizód bemutatója alapján nem jönnek majd be a számításai. Az Andy Warholos részben a Velvet Underground zenéje tetszett, meg az az Ernst nevű figura érdekes volt. Az ezüstszőke hajú nőt láthattuk a Trónok Harcának előző évadában, ahol az emlékezetes élőholt ostromnál alakította a falu vezetőjét, csak akkor még fekete lobonccal. Közte és Devon között lesz valami. A nyomozó érkezése nagy jelenet, a befejezés pedig ismét felvette a fekete énekes történetének fonalát.
Ez a rész határozottan gyengébb volt az előzőnél, de ez teljesen érthető, mert egy ilyen intenzív nyitány után nem árt kissé visszafogni a lovakat. Ellenben megerősített a múltkori észrevételemben, hogy van itt egy csomó rasszista és nemzetek elleni vicc - és ez tudjátok miért jó? Mert akkor ilyen volt a világ. Ez egy kis részlet, ami csak hitelesebbé teszi az egészet, mint amikor a Jöttünk, láttunk, visszamennénkben a parasztnak rohadnak a fogai, vagy mikor a Bud Spencer-filmekben poénkodnak a melegekkel. Szerintem remek adalék a kor érzékeltetéséhez.
A következő darabnak kissé mélypont-kinézete van, de lehet, hogy csavart tartogat. Remélem, Juno többet szerepel majd benne, mint a maiban...
