A Ted Lasso két dolognak tipikus példája, az első, hogy jótól lopni nem bűn: A címszereplő egy pár évvel korábban született meg és szerepelt néhány rövid, vicces jelenetben, valami tévéműsorban vagy miben; az egész széria alapötlete pedig A nagy csapat lenyúlása. Viszont, mivel a célközönség nem tudja, mi A nagy csapat, így az ötlet eredetinek hathat. A második dolog pedig az, hogy a véleményüket harsányan felvállaló fogyasztóknak könnyű megmondani, hogy mit szeressenek.
Már az első évadban rengeteg woke szarsággal lehetett találkozni, de ha egy futballról szóló akármiről van szó, akkor az, hogy mennyi néger van, teljesen reális, elég csak a hazai focicsapatokra nézni. Engem igazán csak a focista néger lány zavart, mert egyszerűen az összes jelenete rendkívül életidegen. Van pár jópofa figura és van pár érdektelen, akiket viszont folyamatosan tolnak az arcunkba - az első évadon még lehet röhögni. Ekkor kezdte el a nép (és a fizetett reklám) azt nyomni, hogy kell a kedvesség a világban és ezt jelképezi Ted, aki mindenkivel túl kedves. Nem ért semmihez, de nagyon kedves.
A második évadban a széria már kezdett egyre bénább lenni, főleg amikor a címszereplő pánikbeteg lett és az egyébként is rendkívül tenyérbemászó karakternek a totál unalmas családját nyomatták, ez biztatott fel arra, hogy eltekerjem az összes olyan jelenetet, ami Tedre épül. Ugyanerre a sorsra jutott az ünnepelt, de szintén abszolút unalmas és érdektelen csapat-tulajdonos, akit viszont most már mindenütt az erős nő példaképének tekintenek - mintha a mai filmekben és sorozatokban nem lenne elég ebből... Ennél azonban tovább mentek, mert őt még gyorsan összehozták az egyik fekete focistával (50 felé közeledő, rendkívül gazdag, fehér nő és húszas éveiben járó, természetesen rendkívül művelt, úriember fekete srác - aki focista)... Ted beszólása Isten női mivoltáról valószínűleg ugyanúgy nem tűnt már fel a nézőknek, mint amikor Zava a harmadik évadban azt mondja: "a nem csak egy társadalmi kitaláció".
A második évad kétségkívül legjobb része viszont a Juno Temple (Keeley), Brett Goldstein (Roy) és Elodie Blomfeld (Phoebe) által megformált fura "család", ahol rengeteg vicces jelenet van, a woke baromság pedig legkevésbé sincs jelen. Roy egy rendkívül morózus, bunkó fasz, vagyis annak tűnik, de valójában jó fej, csak mindig és mindenáron keménynek akar látszani, ez már magában elég jó poénforrás. Ehhez jön a kívülről ostoba Barbie-babának tűnő Keeley, aki viszont meglepően talpraesett és belevaló, szöges ellentéte a nála idősebb férfinak, akivel éppen ezért alkotnak olyan remek párt, amit a két színész összehangja meg a nekik írt tényleg jó drámai plusz tényleg nevetést kiváltó humoros jelenetek segítenek. Őket egészíti ki Phoebe, aki Roy keresztlánya, ezért sokszor vigyáznak rá, ő meg a gyermeki őszinteség megtestesítője. Ez az egész sokkal érdekesebb, viccesebb és normálisabb, mint a sorozat összes többi eleme.
Akkor mit kell csinálni vele? Tönkre kell tenni, pláne miután a Twitter csurig van még most is azokkal, akik a pár iránti rajongásukat fejezik ki...
Szóval indulásnál Keeley a "buta szőke" a fiatal, jóképű, bunkó focista oldalán. Aztán kiderül, hogy nem is buta, csak szereti a csajos dolgokat. Aztán otthagyja a jóképű sztárfocistát, aki mellesleg nem keres rosszul, csak hogy önmaga lehessen vagy valami ilyesmi és a Ted Lasso idealizált világában, ahol csupa olyan embert vesznek fel állásokba, akiknek se végzettségük, se tapasztaluk nincs az adott helyen, Keeley-t felveszik a címszereplő futball-csapatához, reklámszakembernek. Itt akkor összejön a nálánál idősebb, kiöregedett, bunkó focistával és kész az álompár. (Az eddigi két férfi fehér bőrű.)
A harmadik évadra Keeley és Roy szakítanak, mert ez meg az (mondvacsinált baromságok miatt), Phoebe egy jelenetben szerepelt 5 rész alatt, szóval neki valószínűleg búcsút mondhatunk, de legalább most már voltak csókolózó férfiak. Keeley alapít egy saját céget, amire a pénzt egy olyan embertől kapja, akivel még sohasem találkozott, a munkatársai/beosztottai csak azért vannak, hogy megdöbbent képet vágjanak, de nem baj, a sorozat szellemében odaveszi maga mellé az indiai/arab vagy ki tudja milyen közel-keleti barátnőjét a céghez, akinek szintén se végzettsége, se hozzáértése, majd aztán 3 rész alatt a barátnő mindent elbasz és kilép.
De nem baj, mert jön a titokzatos pénzember Jack, aki - húúúú, mekkora fordulat - nő. Ha, ha, ha, "az apámék fiút akartak", he, he, he. Erre a szerepre pedig muszáj volt egy leszbikus színésznőt felvenni, mert ma már olyan nem lehet, hogy egy buzit ne egy igazi buzi játsszon. Ebben hol a színészet? Hol a kihívás? És persze Jack Keeley főnöke, és most, az ötödik részben ők is leállnak smárolni...
Tehát a szép, fiatal, fehér lány és a jóképű, fiatal, fehér fiú párja nem működhet. A morcos, jóképű és vagány idősebb palival se lehet együtt. De az érdektelen, férfiruhákba öltöző, reprezentációs célokat szolgáló nővel már igen. Ez most Amerika...
Én nem fogom sajnálni, ha ez a sorozat most már tényleg véget ér. Remélem, hogy a Fargoban nem ez lesz...
Utólagos szerkesztés: Egy véletlen folytán ma kiderült számomra, hogy ezt a leszbi-szálat ketten írták: Egy homokos pasi, akit azért vettek fel, mert homokos és Keeley Hazell, aki pedig azért van ott, mert Jason Sudeikis barátnője. Mind a ketten rendkívül képzettek és rengeteg szakirányú munkát végeztek eddig...
