Juno Temple Rajongói Oldal

Eredeti cím: Glorious ’39 

Bemutató éve: 2009 

Juno karaktere: Celia (pont mint a St. Trinian’s-ben) 

Ma csak egy rövidke interjút kaptok (ami a film londoni premierjén készült nagyobb videó része), mert fáradt vagyok:) Azért így is érdemes megnézni, mert Juno valami fantasztikusan mutat abban a ruhában:P 

Fantasztikusan nézel ki! 

„Köszi.” 

(itt jön egy kijelentés, aminek magyarul nincs értelme, de angolul annyit tesz, hogy Rengeteget dolgoztál mostanság. Most vagy itt először a Londoni Filmfesztiválon.) 

„Igen, nagyon izgatott vagyok!” 

Milyen érzés itt lenni? 

„Bezsongtam! Teljesen bezsongtam ettől az egésztől! Nagyon izgatott és büszke vagyok, hogy itt lehetek, lenyűgözőnek találom.” (a vége nem egészen érthető) 

Ez nagyszerű. 

„Igen.” 

Még nem láttad a Dicső ’39-et.

„Tényleg nem!” 

Várod már? 

„Borzasztó izgatott vagyok, (eljátssza, mennyire:D) igen, tényleg izgatott vagyok!” (most már mindenki érezheti, mennyire izgatott:D) 

Melyik volt a kedvenc pillanatod a forgatáson? (az első értelmes kérdés…)

„Volt az a tényleg nagyszerű jelenet, mikor Romola (Garai), Eddie (Redmayne) és én mind ezeket az elképesztő báli ruhákat viseljük és én meg Eddie Romola ellen vagyunk, azt tényleg bámulatos volt eljátszani. Nagyon jó jelenet volt.” 

Mennyire tudtál hasonulni a karaktereddel? 

„Hááát… Fel akar nőni, amivel nem igazán tudok hasonulni, mert én nem nagyon akarok. (nevet) De ő egy fiatal nő, aki őrülten szerelmes akar lenni és ilyen helyzetben már voltam, az, hogy őrülten szeress valakit egy igazán romantikus, szépséges elképzelés, és a karakterem a filmben eléggé a megszállottja ennek, amit nagyon királynak találok.”

Most arról mesélj, hogy melyik jelenetet volt számodra a legnehezebb életre kelteni a forgatókönyv alapján! 

„Hááát… Minden nap kihívásokkal szembesülsz, ha filmet forgatsz, minden nap ideges leszek és ez az egész… arról szól, hogy megtaláld a tökéletes… Nem tudom. De Stephen (Poliakoff, a rendező) nagyszerű volt ebben, mert nem áll meg, amíg a lehető legjobbat el nem éri, és azt hiszem, színésznőként izgalmas kicsit különböző dolgokat csinálnod, megpróbálnod, mi működik és mi nem. Nem hiszem, hogy van egy konkrét pillanat, ami a legnehezebb, mert, érted, minden nap…” 

Kihívás. 

„Igen. Ezért imádom ezt a munkát, mert megmérettethetem magam. Húúú!” 

Igen, ez remek. Nos, remélem tetszeni fog a film és érezd jól magad! 

„Köszönöm, nagyon köszönöm!”  

A felvétel még folytatódik, a többi színész és a rendező is megszólalnak, de 2.20-nál van vége Juno megjelenésének. Azért látható, hogy egy premieren mennyire más a hangulat, mennyivel kevesebb idő van gondolkodni a kérdésen, ezért ismétli önmagát, meg ezért nem fejez be minden gondolatot. Nyilván nagyon izgult is, de hát teljesen érthető, hiszen életében először van a legnagyobb brit filmfesztiválon, ahol először látja majd a mozit, amiben szerepel:) 

A teljes videót itt lehet megnézni, Juno 0.27-nél jelenik meg: A kapcsolódó Youtube-fiókot megszüntették...

Magyar cím: Merülések (elvileg)

Bemutató éve: 2009 

Juno karaktere: Di Redfield 

Ez volt az a film, ami ez év februárjának elején meggyőzött arról, hogy Juno Temple nem csak egy újabb bájos pofi. Ezúttal egyáltalán nem a szépsége a lényeg, mondhatni „elcsúfították”, de a játéka valami fantasztikus! Aki még nem látott tőle semmit vagy csak az itthon is ismert mozijaihoz volt szerencséje, az mindenképp nézze meg a Cracks-et, hogy láthassa, ez a lány bizony tud, ha főszerepet adnak neki! 

Az interjúban a film másik fiatal főhősnőjének életre keltője, a spanyol Maria Valverde Junoval együtt válaszol a kérdésekre, a videó elején pedig megnézhetjük a trailert is (lásd a bejegyzés végén). 

Juno, Maria, üdvözöllek titeket és itt az első kérdés: Miért akartatok ebben a filmben szerepelni?

J: „Hát… Mikor elolvastam a forgatókönyvet, teljesen elvarázsolt. Fantasztikus módon mutatja be, hogy ezek a fiatal lányok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, hogyan vannak összezárva és elhagyatva egy bentlakásos iskolában. És a kapcsolataikat is… Jön ez az új lány és teljesen lerombolja, felégeti ezt a művet, amit felépítettek az iskolában. És… Ott van még az ártatlanság elvesztése, amin át kell esniük a végén, és úgy gondoltam a forgatókönyv annyira gyönyörűen mutatja meg ezt az egészet. Elolvastam a szkriptet és nagyon megindított… Tényleg hatással volt rám, és Di egy olyan valaki, akit tényleg szerettem volna megpróbálni eljátszani, mert igazi kihívás volt, hogy emberivé, valamennyire sebezhetővé tegyem és ne csak egy őrült… bolond… ribanccá (mindenki nevet).” 

M: (imádom az akcentusát) „Mikor elolvastam a forgatókönyvet, beleszerettem a történetbe és azt gondoltam, el akarok menni a moziba, hogy lássam ezt a filmet. Aztán mikor megtudtam, hogy Jordan Scott (lesz a rendező, innentől kicsit nehéz megérteni, mit akar mondani), aki egy nő, egy fiatal lány, meg minden, akkor méginkább fontossá vált számomra. Egy szobában voltam rengeteg másik lánnyal, akikkel küzdöttem, hogy megkapjam a szerepet és megkaptam a szerepet, és nagyon örültem, hogy részese lehetek a projektnek és megcsinálhatom az első angol nyelvű filmemet. Nagyon fontos pillanat volt számomra.” 

J: „Igen, tényleg nagyon izgalmas volt Jordannel dolgozni. Nagyon izgalmas.” 

A másik személy, aki rendkívül fontos (nem értem a kifejezést, amit a riporter használ) a filmben, az Eva Green, Miss G-ként. A különleges kapcsolatot, ami a karaktereitek és Miss G között fennáll, mennyire volt nehéz átélni? Gondos tervezés eredménye volt? És talán mesélhetnétek egy kicsit, hogy milyen volt Evaval dolgozni! 

M: „Azt gondolom, Jordan érdeme a dolog, mert elkülönítette Evat tőlünk és mi, a lányok, összetömörültünk egy nagy csoportba és…

J: „Ami csupa dumálásból és szeretetből állt… (nevetnek) 

M: „… és azt hiszem, Jordan felelőssége volt az egész. (ezt is elég nehezen tudtam kihámozni) 

J: „Ja, úgy intézte, hogy szinte soha ne legyünk együtt Evaval, hacsak nem együtt forgatunk. Szóval, ez a gyönyörű és elbűvölő francia nő megérkezik a díszletbe, aki Eva Green és az egyik kedvenc színésznőm, és… akkor mindnyájan abbahagytuk az ostoba nevetgélést egy pillanatra és (eljátsszák, mennyire megilletődtek). Igen, szóval már alapvetően megigézett minket, de azért a forgatás vége felé már többet lehettünk együtt vele és az király volt. De ő… Jordan átformálta őt ezzé a misztikus teremtménnyé, akit epekedve vártunk, hogy megszólaljon és ez nagyon bejött neki… És van ez a különleges érzékisége, ami miatt nem volt nehéz neki, hogy lenyűgözzön minket, hogy mi, fiatal lányok csodáljuk őt.” 

A film egy adott korban játszódik (1932-ben). Szerintetek konkrétan kapcsolódik a mai tapasztalatokhoz, esetleg saját élményeitekhez az iskolával kapcsolatban? 

 J: „Hát… Azt hiszem bizonyos fokig igen, mert mondjuk van ez a rangsor-dolog, ami mindig ott van az iskolákban; valaki azt hiszi, ő a főnök, mások követik őt; mindig van egy tanár, akit mindenki jó fejnek tart, de úgy gondolom… Tudod, én magam is bentlakásos iskolába jártam, de sosem tapasztaltam olyasmit, hogy csak öt tárgy lehet az éjjeliszekrényeden, szóval az én sulim sosem volt ennyire szigorú. De azt hiszem végülis az iskola az iskola, és mindig az is marad, mindig lesz rangsor, mindig ciki lesz fürdőruhába bújni a többiek előtt, szóval igen.” 

M: „Ez egy másik kor, a harmincas évek, és most már szabadok, (Juno közbevág: „Igen, szabadok…”, így nem nagyon értem, mi a másik dolog, amit Maria mond) felszabadultak vagyunk, nagyon… Azt tehetjük a suliban, amit akarunk, szóval ez király…(Juno egyetértően vigyorog és sóhajt, biztosan feltolulnak benne a kellemes emlékek:)) Kár érte, mert mi, a diákok gyakoroljuk a hatalmat, és nem a tanárok. Ez elég fura…” 

Nagyon köszönjük, hogy beszélgettetek velünk, lányok és sok sikert a filmhez, igazán remek! 

Juno és Maria egyszerre köszönik meg a jókívánságot.

Aki idetéved erre az oldalra és bármit talál Junoról, ami tetszik neki, az tényleg nézze meg ezt a filmet, mert óriási! Engem már kétszer lenyűgözött… 

Az eredeti nyelvű videót itt lehet megnézni: 

Cracks - Entrevista a María Valverde y Juno Temple by racoch

Bemutató éve: 2010. 

Juno karaktere: Danielle 

Ezt a soundbite-füzért valószínűleg egy dvd extráiból vágták ki, így nem hallhatjuk a kérdéseket és sajnos Juno mondatainak elejét meg végét se mindig… 

Mi a véleményed a történetről? 

„Nagyszerű! Kitűnő keveréke a komédiának és a fajsúlyos drámának és ezek a karakterek egy igazán őrült, hullámvasút-szerű utazáson vesznek részt együtt, ami felfedezésről, kalandról, érzelmekről és önmaguk megismeréséről szól. Rengeteget visszaad abból, hogy milyen érzés fiatal, tizenhat éves gyereknek lenni és hogy mit kell tenned, hogy valóban megismerd önmagad. Hogy találj egy testhezálló módot arra, hogy megismerd és megszeresd magad. Egy csodálatos barátságról szól és mindig jó érzés olyan forgatókönyvet olvasni, ami ennyire jól visszaadja egy mágikus barátság szépségét.” 

A karakteréről: 

„Tudjátok, szerintem nagyon dühös az elején, és tele van elfojtott érzésekkel, amikről senkivel sem tud beszélni. És ez hozza létre benne ezt az őrületes frusztrációt, ami olyan módon tör ki belőle, amit simán nevezhetünk önpusztítónak egy tizenhat éves lány esetében. És aztán, a legjobb dolog, ami történhet vele, hogy találkozik ezzel a Clark nevű fiúval, aki tényleg önmagáért szereti őt. Ő pedig annyira izgatott lesz ettől, hogy elindul erre az útra, ami megtanítja szeretni és felfedezni önmagát. Elindul erre a küldetésre, hogy megtalálja az apukáját.” 

Miről szól szerinted leginkább a Dirty Girl? 

„A felnőtté válásról szól, két gyerekről, akik nem ismerik önmagukat és a barátságuk kiteljesíti őket azokká a felnőttekké, akik majd lesznek. Remélem, hogy ha az emberek megnézik majd, akkor szeretni fogják ezeket a karaktereket, tudnak kötődni hozzájuk, szeretnék megismerni őket és remélem, hogy ha kijönnek a moziból, akkor úgy jönnek ki, hogy néha nevettek, néha sírtak, mert mi aztán sírtunk, és remélem boldognak érzik majd magukat.” 

Mary Steenburgenről: 

„Nagyon régóta óriási rajongója vagyok Mary Steenburgennek, a Gilbert Grape az egyik kedvenc filmem, egyszerűen imádom, úgyhogy nagyon király volt találkozni vele. Csodásan viszonyult hozzám, rengeteget segített az éneklésben (ezt itt nem értem)…”

William H. Macy-ről: 

„Bill Macy lenyűgöző. Isteni pofa és… Mindenkit annyira a szerepéhez választottak! Marhajó volt látni, ahogy szinte belevetik magukat ezekbe a szerepekbe és életre keltik őket. Annyi mindet tanulhatsz, ha olyan emberekkel dolgozol együtt, mint akik ezen a forgatáson összegyűltek. Csak ülsz ott és… nagyon érdekes, borzasztó sokat tanulhatsz és fiatal színésznőként mindent magadba szívsz (eljátssza, ahogy figyeli őket). Ezek az emberek tényleg kedvesek hozzád, mikor együtt dolgoztok és ráadásul olyanok, akikre valóban felnézel, és ők nyitnak feléd, segítenek neked, aztán továbbra is szeretnének hallani felőled. Kitűnően játszanak, nagyszerűen reagálnak rád és a kamerára, mintha együtt hoznátok létre a jelenetet, a pillanatot és ez nagyon izgalmas.” 

Ehhez a filmhez sok interjú készült, így azok is sorra kerülnek hamarosan.

Eredeti videó itt:

A divattal foglalkozó amerikai Nylon Magazine mindig az éppen sztárolt hollywoodi lányokat jelenteti meg a címlapján, különleges mellékletként pedig egy életpálya-interjút is közölnek róluk. Esetünkben nem Juno a sztárolt lány, hanem Bella Heathcote, akit vele és Zoe Kravitz-cel a 2012. májusi számhoz kaptak lencsevégre a fotósok. Egy-egy ilyen fényképezés alkalmával a modelleket meg is szólaltatják, természetesen az újság témájába vágó kérdéseket tesznek fel nekik.

„Üdv, Nylon TV! Juno Temple vagyok és ez itt a Fiatal Hollywood-fotózás!” 

„Az, hogy egyike lehetek a Hollywood-borítón szereplőknek, nagyon király, megtiszteltetés, főleg Zoe-val és Bellával, akik csodálatos fiatal nők, színésznők és emberek. Meg aztán egy csomó neonszínű cuccot viselünk, szóval érdekes is.” 

Voltak-e nagy divatbeli baklövéseid? 

„Igen, volt egy pár… Volt egy, amiről annak idején azt gondoltam, hogy tök jó, amikor egy ilyen fejpántot viseltem. Amit a hajadba kell raknod, de én a homlokomra tettem… Nem sült el valami jól.” 

Mit csinálnál, ha nem színész lennél? 

„Alsóneműket terveznék. Ez tuti. Régebben rengeteg rajzoltam, van egy csomó tervezetem, amiket meg akarok csinálni. Ez olyan, mint a divatszakma mérnökének lenni, például megtanulni, hogyan kell dróttal kimerevíteni egy melltartót. Úgy gondolom, nőnek lenni egy rendkívül erőt adó dolog, és hát tudjátok, szerencsések vagyunk, amiért azt kaptuk, amink van meg minden… És hogy képesek vagyunk mindezt viccesen, szexisen, gyönyörűen felöltöztetni, ez számomra nagyon érdekes dolog.”

/Az ekkor látható beállításokból készült képeket nem közölték le, pedig milyen jól néz ki ezzel a narancssárga kabáttal meg azzal az érdekes hajjal./ 

A hollywoodi vagy a független filmeket kedveled jobban? 

„A független filmek óriásiak, mert annyira kevés az időd rájuk és így mindent bele kell adnod, majdnem olyanok, mintha a való élet zajlana bennük összesűrítve. A nagy stúdiók filmjei pedig észveszejtőek, mert a világok, amiket a szemed előtt teremtenek, teljesen elkápráztatnak, sőt, néha egészen irreálisak. De, tudjátok, amit a legjobban szeretek bennük, az az emberekkel való találkozás, mert annyi érdekes emberrel találkozhatsz ebben az iparágban. Ők annyira kreatívak, ez a munka a szenvedélyük és olyan érdekes látni, amikor a többi ember megnézi (a végeredményt), mert végülis a mi munkánk az, hogy, bejöjjünk, (ezt nem értem), tudjuk a szövegünket, sétáljunk a díszletek közt és életre keltsük ezeket a karaktereket; de előtte belepillanthatunk ezekbe a világokba, mielőtt belépünk beléjük, és ezt imádom! Minden nap hálát adok érte!” 

„Nagyon köszönöm, hogy megnéztetek, srácok, minden jót nektek!” 

Először arról beszél, mi volt az első benyomása, miután elolvasta a forgatókönyvet.

„Az első reakcióm az volt, hogy „Váó! Ebből egy baromijó film lesz!” Nagyon izgatott lettem, mert nem sok film van, ami ebben a korszakban játszódik, és… a sztorija is olyan aranyos! Nagyon édes! Zed és Oh kapcsolata tényleg imádnivaló és rögtön úgy gondoltam, ez egy fantasztikus forgatókönyv, egy marhajó forgatókönyv!” 

A Jack Blackkel való munkáról: 

„Jack Blackkel dolgozni… Eldobod tőle az agyad! Zseniális fickó, nagyon vicces, még akkor is, ha csak simán álldogáltok és beszélgettek, remek a humora és nagyon kedves is. Az első közös forgatási napunkon, tudjátok, eléggé ideges voltam, ő meg rögtön odajött és olyasmiket mondott, hogy (lefordíthatatlan szóviccet idéz tőle). Éreztette, hogy mindenki szívesen fogad… Érdekes figyelni őt; imádtam figyelni, ahogy dolgozik, az arcjátékát, a testbeszédét. Egy igazi zseni.” 

Az amerikai akcentus elsajátításáról:

„Az amerikai akcentus? Ezzel kellett beszélnem, ami kihívást jelentett számomra, és balszerencsémre az egyetlen betű, amit nehezemre esett kimondani, az épp az „o” volt és a karakterem épp „Oh”-ba lesz szerelmes. (nevet) Úgyhogy ahányszor azt kell mondanom, hogy „Oh”, pánikolni kezdek. De egyébként jó dolog volt, és mindenki elégedett volt velem, mert mindenki (itt annyira gyorsan beszél, hogy egyszerűen nem értem, mit mond) „Mondd a szöveged! Mondd a szöveged!” Nagyon király volt, hogy segítettek, hogy annyira amerikainak hangozzak, amennyire csak lehet.” 

Azért ezt az interjút választottam először, mert egyrészt éppen éjjel van és fáradt vagyok, másrészt ez a legrövidebb, így ezt tudtam a leggyorsabban lefordítani, harmadszor pedig A kezdet kezdete volt az, ahol szépségével minden férfinézőt lenyűgözött. Engem legalábbis tutira:) 

Először majd a többi youtube-os interjúja kerül sorra, aztán következnek a nyomtatott formában megjelent nyilatkozatai is. Itt pedig aki ért angolul, megnézheti az eredeti nyelvű beszélgetést: