Juno Temple Rajongói Oldal

Juno megjelent a legújabb nagyszabású kosztümös dráma, a Keira Knightley nevével fémjelzett Anna Karenina díszbemutatóján Londonban.

Most is nagyon csinos volt és ezúttal ismét szabadjára engedték a csodás haját:)

 Ő maga egyébként nem szerepel a filmben, de mint híres angol színésznőt, meg szokták hívni az Egyesült Királyság fővárosában tartott premierekre (pl. anno ott volt az Álomháború bemutatóján is, pedig abban sincs benne).

Az eseményen egy rövidke interjú is készült vele, ami pláne érdekes azért, mert nem szerepel ebben a filmben. További érdekesség, hogy a neve alá A Sötét Lovag: Felemelkedés van kiírva, amiben 2 percet látható, meg a Maleficent, ami még el sem készült… Ezt a videót érdemes megnézni, mert sok érdekes dologról beszél – ha pedig nem tudsz angolul, olvasd el a fordításomat:

Biztosan nagyon várod már a filmet (az Anna Kareninát, természetesen). Mire számítasz? 

J: „Lenyűgöző látványra, merthogy ez nyilvánvalóan lenyűgöző lesz. Nagyon szépnek néz ki ez a film és nagy rajongója vagyok Joe-nak (Joe Wright, ő rendezte Juno tulajdonképpeni első filmjét, a Vágy és vezeklést) és nagyon várom már, hogy részese lehessek ennek a varázslatos kalandnak.” 

Szeretnél valami hasonlót csinálni a jövőben? Egy nagy, történelmi drámában szerepelni? (Hogy lehet ilyen hülye kérdést feltenni, mikor ott  A dicső ’39, a Vágy és vezeklés meg most készül a Girls’ Night Out? Látszik, hogy a kérdező hölgy nincs felkészülve Junoból:D) 

J: „Persze! Hogyne, nagyon szeretnék! Mindent szívesen kipróbálok (asszem ezt jelenti ez a kifejezés, de sosem hallottam még) és tök jó lenne megint ezekhez hasonló jelmezekbe bújni. Már csináltam ilyet korábban.” (Úgy érzem, mintha nagyon udvarias módon helyretenné az újságírónőt ezzel a válasszal:D Imádom!) 

Most éppen min dolgozol? 

J: „Most végeztem az Afternoon Delighttal és éppen a Maleficent forgatására érkeztem.” 

Mesélj egy picit ezekről! 

J: „Afternoon Delight… Egy fiatal sztriptíztáncosnőt alakítok, aki összebarátkozik egy nővel, aki befogadja őt a házába és… úgy mondanám, hogy nagy hatással vannak egymásra. A Maleficent alapvetően a Csipkerózsika története, de mindezt Maleficent múltján keresztül és az ő szemeivel láttatva mutatják be.” (Maleficent az angol neve a Csipkerózsika gonosz királynőjének.) 

Sam Riley-val (nem értem mit mond) és Angelina Jolie-val dolgozol most együtt. Milyen érzés velük együtt forgatni? 

J: „Nem vettünk fel még semmit, egyelőre csak próbákra járok, (itt meglök valakit és elnézést kér tőle:D) de ők mind olyan kedves emberek és nagyon izgatott vagyok, hogy együtt dolgozhatok velük. Megtiszteltetésnek érzem.” 

Milyen egy tündérmesében szerepelni és tolmácsolni azt a legújabb kor nézőinek? 

J: „Mint egy valóra vált gyerekkori álom! Viccelsz velem?! Egy tündért játszok! Két éves korom óta erre vágytam!” (nevet - Ez mennyire édes:D) 

Mit várhatunk az általad játszott tündértől? 

J: „Hogy megtudd, meg kell nézned a filmeeeet!” (megint nevet) 

A jövőben milyen terveid vannak? (azt kérdezi, mi jön a Maleficent után, csak ilyen furán) 

J: „Elolvastam néhány forgatókönyvet, amik felkeltették a figyelmemet és szívesen vennék részt bennük… Őszintén szólva azt hiszem, szeretném megmérettetni magam, szeretnék mindent kipróbálni, mindenbe belekóstolni, aztán ha valami rosszul sül el, akkor azt nem próbálom meg újból.” 

Ki az a rendező, akivel szeretnél együtt dolgozni? 

J: „Paul Thomas Anderson. (Boogie Nights, Vérző olaj) Jó lenne vele együtt dolgozni, meg szeretnék ismét Joe-val (Wright, még mindig) is forgatni…. Meg még egy csomó emberrel.” 

Örültem a beszélgetésnek, Juno! Sok szerencsét a munkához! 

J: „Köszönöm! Örültem a találkozásnak. Kellemes estét!” 

Na, ez már valami! Itt csak egy olyan szokásos szófordulatot hallhatunk tőle, amit előszeretettel mondogat („mindent ki akarok próbálni, meg akarok mérettetni magam”) és külön tetszett a pluszinfó az egyébként totál ismeretlen Afternoon Delightról, ami ennek az információmorzsának a tükrében mégiscsak érdekes lehet:) Sajnos szinte biztos vagyok benne, hogy a Jack & Diane már most megbukott, így ha a Magic Magic is befuccsol, akkor ha hihetünk neki, fel fog hagyni a horrorokkal, és ennek nem örülnék:( Utóbbi két filmhez nagy reményeket fűzök, szóval bízom benne, hogy legalább nekem tetszeni fognak. 

Itt meg lehet nézni az eredeti videót, még ha nem is érted, akkor is érdemes belenézni, mert nagyon aranyos benne:

Megint itt vagyok. Sajnálom, hogy a kutya se látogatja ezt az oldalt, rajtam kívül mindössze 2-3 ember van, aki rendszeresen idenéz, de gondolom őket is maximum képek keresése miatt dobja ki ide a google… Mindegy, én továbbra is kitartok, mert előbb-utóbb valamelyik olyan film is eljut majd hozzánk, amiben Juno főszerepet játszik, és sikeres lesz, akkor meg majd hogy fogtok örülni ennek a blognak:) 

Először is, megjelent az ASOS Magazin októberi száma, aminek címoldalán Juno látható, az újságban pedig több oldalas írást szentelnek neki, sok képpel. (Az indítókép is ezek közül való.) Sajnos itt Székesfehérváron nem lehet szerezni ebből az újságból, de nagyon örülnék neki! 

Másodszor, a „hivatalos” rajongói oldalra kikerült egy nem túl hosszú interjú, amit a HelloGiggles weboldal megbízásából készítettek Junoval és Little Birds-beli kolleginájával, Kay Panabakerrel. Szerencsére itt tulajdonképpen nem is a filmről beszélnek, hanem inkább pár egyszerű kérdésen keresztül kicsit jobban megismerhetjük őket. Vágjunk is bele, elöljáróban még annyit, hogy az említett mű trailerje szétvagdosva benne van a videóban. (A HelloGiggles-nél készült portrékat megtalálhatjátok a képtárban és a születésnapi bejegyzésben is!)

Ők itt Juno Temple és Kay Panabaker a Little Birds-ből! Üdv a HelloGiggles-nél! 

J: „Köszi!” 

K: „Köszönjük!” 

Mikor elolvastátok Lily és Alison karaktereit, akkor komplett személyeknek éreztétek őket? 

K: „Igen!” 

Talán bután hangzik, de azt mondják, ez nagyon ritka. 

K: „Igen! Amikor… Ez egyike volt azoknak a forgatókönyveknek, amiket elolvastam és egyből azt gondoltam, hogy nagyon szeretném megcsinálni!” 

J: „El kellett volna olvasnod az eredeti forgatókönyvet, eldobtad volna tőle az agyadat! Fiatal színésznőként csak elindulsz és…” 

K: „Ehhez hasonló forgatókönyvek elérhetetlenek. Egyszerűen elérhetetlenek! Főleg a mi korosztályunk számára.” 

J: „Nagyon szeretném, ha az emberek megnéznék ezt a filmet. Szeretnék... valamiféle érzelmet kelteni vele a nézőkben… Nem érdekel, mit, de szeretném, ha éreznék ezt és elgondolkoznának, miután látták a filmet. Nagyon izgatott vagyok emiatt, mert manapság annyi mozi van, ami nem akarja, hogy ezt tedd.” 

Azt hiszem a legtöbb általatok játszott karakter kiprovokál egyfajta reakciót, így vagy úgy. Szeretitek ezt, vagy jobban tetszik, ha csak azt mondják: ez nem volt rossz? 

J: „Mi?! Szórakozol velem? Naná, hogy szeretem! Sokkal jobb azt hallani, hogy…. Borzalmas voltál vagy, hogy briliáns módon játszottál, mint hogy aha, igen, egész jó volt, ja, nem volt rossz… (vágás) Ha megnézek egy filmet, akkor utána azt gondolom, hogy: jujj, de utáltam ezt! Vagy, hogy: ez volt minden idők legjobb filmje, elszállt tőle az agyam, érzelmileg felvillanyozott! (vágás) De ha csak ülnek ott és olyasmiken gondolkoznak, hogy istenem, be kell fizetnem a telefonszámlát… Szóval érted, ez fontos dolog.” 

Nagyon féltek, mielőtt eljátszotok egy-egy szerepet? 

J: „Igen. Igen, én nagyon, már-már fájóan ideges leszek, és ugyanez van a meghallgatások előtt is. Mikor erre a filmre sor került… az ijesztő volt, megrémített és néhanapján nagyon erőteljesen hatott rám, de… Olyanok lettünk, mint egy nagy család.” 

K: „Igen! Juno meg én remekül szórakoztunk a Saltoni-tengernél.” 

J: „Aha. Ott aludtunk egymásnál…” 

K: „Rossz filmeket néztünk…” 

J: „Gyorséttermi kaját ettünk…” 

K: „Óh, azok a gyorséttermi kaják…” (:D) 

Kay, imádom a történeted! Te búcsúztattad a végzősöket a középiskoládban, mindössze 13 évesen. 

J: „Szóval, én 18 voltam, amikor te 13, ugye?” 

K: „Igen. 17 voltam, amikor elvégeztem a főiskolát, amit általában csak 22 évesen fejeznek be az emberek.” 

J: „Vagyis…” 

Ez elképesztő! Őrület! 

J: „Őrület!” 

És ha valaki azt mondja, hogy ez lehetetlen, mit felelsz? 

J: „Nem is tudtam, hogy ez volt az! Tudtam, hogy olyan 17 évesen már főiskolára jártál, de ezt nem is sejtettem… Wow!” 

K: „Bocs, hogy eddig nem mondtam el!” 

Te aztán szuper-okos lehetsz!

J: „Az tuti!” 

K: „Nem arról van szó, hogy ez lehetetlen, csak éppen fel kell állítanod egy fontossági sorrendet. Nagy támogatója vagyok a főiskolai tanulásnak! Nem való mindenkinek, de… Ha egyszer csinálsz valamit az életben, akkor azt teljes szívvel csináld! Ő (Junora mutat) agyondolgozza magát és… 

J: „De te is! Te is színészkedtél már korábban!”

K: „De én, én csak azt mondom…” 

J: „Én aztán nem voltam jó tanuló!” 

K: „Nem, nem erre gondoltam! Csak érted, vannak emberek, akik semmit nem csinálnak és csak elvannak az életben. Azt mondom… Ha valamit akarsz, ha el akarsz érni valamit, akkor tegyél érte, mert magától nem fog megtörténni!” 

Befejezésül néhány gyors filmes kérdéssel készültünk nektek! Melyik moziból tudtok a legtöbbet idézni? 

J: „Spinédzserek.” 

K: „Semelyikből. Nagyon béna vagyok idézetekben.” 

Ki az a női karakter, akivel szívesen utaznátok együtt? 

J: „Alabama Whitman a Tiszta románcból.” 

K: „Óh, istenem! Szégyenbe hozol, mert fogalmam sincs!” 

Oké, akkor jöjjön egy könnyebb! Melyik filmet néztétek utoljára a mozikban, amiben nem szerepeltetek? 

J: „Ted.” 

K: „A Sötét Lovag: Felemelkedés.”

Kik azok a színésznők, akikre felnéztek? 

J: „Michelle Williams és Marilyn Monroe.” 

K: „Kate Winslet és Cate Blanchett.” 

J: „Ők lettek volna a következők nálam is!” (Érdekesség, hogy a VOX Magazin szerint Juno lesz az új Kate Winslet….)

Melyik az a film vagy az a jelenet, amit láttatok és még mindig kísért benneteket? 

J: „Mit értesz az alatt, hogy kísért?” 

Emlékezetes vagy ijesztő dologra gondolok. 

J: „A szabadság útjai. Az a film egészen mélyen hatott rám, akárhányszor megnézem, végigbőgöm.” 

Nekem a Blue Valentine. Nem tudtam kétszer végignézni. 

K: „Az nekem is!” 

J: „Nekem is. Én sem bírtam még egyszer megnézni!” 

K: „Én megnéztem kétszer és mindkét alkalommal harminc perc után azt mondtam, hogy nem hiszem el, ez borzalmas és….” 

J: „Nem! De közben olyan, hogy… Ja, én is megbocsátottam magamnak, hogy (érthetetlen, annyira hadar), de mikor adta a tv, akkor megnéztem újra az első húsz percet és olyan lettem tőle…” 

K: „Mint egy roncs.” 

J: „Ja! Totál letaglózott.” (fogalmam sincs, mit mond, de kb. ezt jelenti:D) 

Az első olyan film, ami rádöbbentett benneteket arra, hogy a mozgókép több, mint egyszerű szórakozás? 

J: „A szépség és a szörny. Jean Cocteau-tól.” 

K: „Egy makulátlan elme örök ragyogása.” 

Panabaker kisasszonyhoz eddig nem volt szerencsém, de annak ellenére, hogy mennyire okos (?), a villámkérdésekből csak háromra tudott válaszolni, szóval engem nem győzött meg:D Viszont érdekes volt ez a videó, tele van kis pluszinformációkkal, amiket eddig még nem hallottam. 

Itt megtekinthető az eredeti nyelvű beszélgetés:

Ezt a videót már régóta kerestem, mert láttam belőle képeket és Juno valami baromijól néz ki hosszú, barnás-szőke hajjal benne! Tegnap végre ráakadtam, úgyhogy most veletek is megosztom. 

Az interjú első felében a film másik fiatal főhősével, Emile Hirsch-sel beszélget a riporter, Juno 2.05-től jön. 

Srácok, megint itt vagyok, mellettem pedig Juno Temple, a Killer Joe főszereplőnője! Nemrég volt a premieretek Velencében, most pedig itt a Torontoi Filmfesztiválon és már meg is vásárolták a filmeteket nemzetközi terjesztésre. Gratulálok! 

„Köszi! Nagyon izgatott vagyok!” 

Hamarosan még több újságírói kérdésre kell majd válaszolnod, milyen érzésekkel tölt el ez? 

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy részt vehettem ebben a filmben és bárhová elmennék, hogy népszerűsítsem!” 

Melyik a kedvenc országod? 

„Hát… Imádom Franciaországot. Gyerekként gyakran nyaraltunk a szüleimmel Dél-Franciaországban, szóval rengeteg kellemes élményem van arról a vidékről. Nagyon romantikus hely, imádom Párizst és Dél-Franciaország is fantasztikus!” 

Láttad Az ördögűzőt? (William Friedkin, a Killer Joe rendezője csinálta ezt a legendás horrort.) 

„Naná, hogy láttam!”

Hogy tetszett? 

„Baromijó film! Még tizenhárom évesen láttam először, meghatározó élmény volt (nem értem, mit mond…). Azóta megnéztem újra, mert már elég idős lettem hozzá, de tudod, William Friedkin egy mester, egy zseni, aki megváltoztatta a filmtörténetet és óriási elismerés számomra, hogy vele dolgozhattam, szinte családtaggá vált számomra, nagyon megszerettem őt.” (Érdekes, ugyanezt mondta Elgin James-ről is…) 

Amikor egy ilyen filmen dolgoztak, akkor a stábtagok elég közel kerülnek egymáshoz. Milyen volt viszontlátni egymást újból a Sundance-en? (Igazából nincs értelme a kérdésének, de szerintem ezt jelenti. A választ, amit bevágtak ide, úgy hiszem nem is erre a kérdésre adta …) 

„Óriási volt együtt dolgozni Matthew-val (McConaughey), nagyon-nagyon kedves volt hozzám és hát volt egy pár húzós közös jelenetünk, szóval… Annyira odaadó színész és… Tudod, ezen a forgatáson mindenki annyira jól értette a dolgát, úgyhogy legszívesebben csak leültem volna és figyeltem volna őket, hogy mindent magamba szippanthassak, mint egy szivacs.” 

(McConaughey) Tényleg annyira jó pasi, mint amilyennek a magazinokban meg mindenütt látszódik? 

„Hát… Igen…” 

Gondolom…. (vágás) Köszi, hogy itt voltál velünk, ha jól sejtem, most egy újabb interjúra mész majd, úgyhogy el is engedlek, de előtte kaphatnék tőled egy ötöst? 

„Persze!” 

A Franciaországos rész érdekes volt,a  többit már elmondta korábban is, de annyira jól néz ki itt, hogy nem bántam meg, hogy megnéztem ezt a videót:) Emlékezzetek, 2.05-nél indul az ő részlete:

Már elég régen nem jártam itt, de azért, mert mostanában semmi újdonság nem látott napvilágot Junoról. Most viszont jövök egy pici hírrel és egy egészen friss interjúval! 

A hír: Angol kolléganőm, a forever-a-girlcrush-on-juno.tumblr.com blog vezetője kitette az oldalára az általam beszkennelt VOX Magazin-bemutatót, ami a juno-temple.net-nek nem kellett. Ettől olyan boldog lettem:) Most majd a külföldiek is láthatják a képemet! 

Az interjú: A GlobalGrind valamiféle menőstílus-oldal, nekik nyilatkozik Juno a Little Birds-ről, A Sötét Lovag: Felemelkedésről és saját magáról is! A felvétel a múlt hónap végén készült, sajnos a háttérben barominagy zaj van, úgyhogy nem garantálom, hogy mindent értek majd… Azért vágjunk bele: 

„Sziasztok! Juno Temple vagyok és ez itt a GlobalGrind!” 

Hello srácok, Ben Lyons vagyok és most éppen az egyik kedvenc ifjú színésznőmmel, Juno Temple-lel lógok, aki a Little Birds főszereplője és az egyik legmenőbb arc mostanság. Mi az ábra, Juno? Hogy vagy? 

„Köszi, jól.” 

Ez a film, a Little Birds, most vasárnap láttam és már két éves, ugye? 

„Igen.” 

Baromijó volt! Nagyon megmaradt számomra. Milyen érzés, hogy most végre megoszthatod mindenkivel? 

„Kijutott a nagyvilágba. Tudod, éppen ideje volt már! És tök fura. Nagyon fura, hogy éppen most történik, mert a bemutatóig eltelt idő hosszabb volt, mint az egész forgatás.” 

Imádom az olyan filmeket, mint mondjuk ez, amik arról szólnak, hogyan növünk fel; az ilyesmik mindig nagy hatással vannak rám. Szerinted te is felnőttél már Hollywoodhoz? Most néztem meg az imdb-adatlapod és már 31 filmed van! 

„Azt hiszem, folyamatosan úgy érezheted, hogy valami olyanba vágsz bele, amit még sosem próbáltál… (Ezt így nehéz értelmezni, gondolom, Hollywoodra céloz ezzel vagy a filmgyártás egészére.) Emberként biztosan felnövök lassan, most szombaton leszek 23 és (itt poénkodnak, de nem értem).” 

(egy rövid részlet a trailerből)

Milyen érzés, hogy szerepel egy filmed a Sundance-en, közben azon rágódsz, hogy vajon megtalálja-e a célközönségét, aztán az meglesz és két évvel később itt vagyunk és most nyáron már vetítik is? 

„Ha valamiért tényleg nagyon sokat teszel, mondjuk megcsinálsz egy filmet és később visszakerülsz azok közé, akikkel együtt csináltad, ugyanabba a szeretetteljes légkörbe és aztán együtt megnézitek a mozit egy hatalmas közönséggel a hátatok mögött, az egy nagyon fontos pillanat.”

Azt hiszem a nagyközönség idén nyáron egy másik filmedet fogja látni, A Sötét Lovag: Felemelkedést – nem tudom, hallottatok-e már róla? Milyen volt átkerülni ebből a filmből (Little Birds), ami egy igazán odaadással és szenvedéllyel teli munka, ebbe a másikba (Batman), ami szintén szeretetteljes, de sokkal nagyobb horderejű? 

„Asszem éppen ez a lényeg, hogy olyan projektekben akarj részt venni, amik szenvedéllyel, odaadással készülnek, és őszintén szólva ez egyike a valaha volt legnagyobb rajongói táborral rendelkező dolgoknak, és ennek a harmadik felvonásában részt venni, hát, igazi megtiszteltetés volt!” 

Valami azt súgja, hogy a Batman-mozi forgatásán jobb volt az ebéd, mint a Little Birds-nél. Csak egy picit! 

„Igazából nem nagyon emlékszem egyetlen ebédre sem…” 

A Little Birds-nél nem is volt kaja, mi? (vágás) A legtöbb független filmben, ahogy ebben is, nagyon fontos a zene, a betétdalok sora; ez végülis nagy mértékben fel tud dobni egy filmet, legyen szó bármekkora költségvetésről. Milyen zenét szeretsz? 

„Nagy grunge-rajongó vagyok. Naaaagy ’90-es évekbeli grunge-rajongó.” 

Azt hiszem, figyelemmel kíséred, mi folyik a zeneiparban. 

„Igen, nagyon szeretem a Nirvanat, a Smashing Pumpkins-t, a Cranberrys-t, a No Doubtot… A Spacemen 3-t. Ismered a Spacemen 3-t?” 

New Yorki srác vagyok, aki hiphopot hallgat, fogalmam nincs, kikről beszélsz… 

„Hallgasd meg a Spacemen 3-t, mert rohadtjók!” 

Oké, én utánanézek a Spacemen 3-nek, ti srácok, pedig keressétek a Little Birds-öt most nyáron, mert nagyon király! Juno Temple, köszi, hogy itt voltál velünk! 

„Jó volt, én köszönöm!” 

Mit mondhatnék? A zenei ízlésünk nagyon különbözik, de ettől nem fogom őt kevésbé kedvelni:) Az igazi pluszinformációk most csak a végén jöttek elő, de legalább voltak, mert amit a két moziról mond, azokat már hallhattuk a korábbi interjúiban. Holnap jövök még, mert sikerült megtalálni azt a bizonyos beszélgetést vele, amit már régóta kerestem, úgyhogy pénteken várhattok egy újabb bejegyzést! 

Itt pedig szokás szerint az eredeti videót lehet megtekinteni:

(A kép a mozi kanadai premierjén készült.) Pár napja láttam meg ezt az új videót, és mivel amelyik filmet már láttam tőle, abból gyakorlatilag minden szerepel itt, így kénytelen vagyok olyan interjúkat nézni, amik a még bemutatás előtti munkáihoz kapcsolódnak. Eddig végülis nem nagyon bántam meg ezt a dolgot, mert egyik beszélgetésben sem árult el annyira sokat az adott filmről, hogy azt már ne lehessen megnézni, úgyhogy akkor elég is lesz a szószaporításból, vágjunk bele, tehát Killer Joe (újfent): 

(Elöljáróban annyit, hogy ehhez a mozihoz hozzátartozik a rántott csirke, ez van a plakáton és állítólag az egyik leginkább mellbevágó jelenet is ehhez az ételhez fűződik benne. Stílszerűen a kérdésekre válaszoló két színésznő [Juno és Gina Gershon] egy vödörnyi rántott csirke társaságában válaszol a kérdésekre. Ezt csak azért mondom el, mert az elején erről fognak beszélni, hogy érthető legyen. A tulajdonképpeni beszélgetés 1.35-nél indul.) 

Ez a csirke szaga, amit érzek? 

J: „Te is érzed?” 

Nem voltam biztos benne, hogy onnan jön, csak sejtettem! 

G: „Kicsit talán már túl erős.” 

J: „Kezd elég áthatóvá válni, olyan mintha izzadtságszag lenne.”

Ja, izzadnak a csirkék… (röhög, vágás) Rengeteg nagyszerű rendezővel dolgoztatok már, te (Junonak mondja ezt) legutóbb éppen Christopher Nolannel. William Friedkin, milyen volt az ő irányítása alatt dolgozni egy ilyen sztorin? Milyen volt mellette forgatni színésznőként? 

G: „Fantasztikus! Igazán intenzív élmény volt!” 

J: „Igen! Ilyen lehetőséged csak egyszer adódik az életben, mert biztos, hogy soha nem találkozhatsz hozzá fogható emberrel!” 

G: „Így igaz, ő egy sajátos személyiség, ez tény. Az egyik pillanatban nagyon-nagyon koncentrál, a következőben meg már egy olyan sztorikat mesél neked, hogy a nevetéstől eldobod az agyad, aztán azt mondja: Oké, kezdjük el! Te meg közben azt gondolod: Várjunk csak! Tényleg ezt mondta?! Egy nagyszerű személyiség és hozzáértő, magabiztos, teljes kontrollal rendelkező rendező, aki minden kis apróságra figyel.” 

J: „Teljes biztonságban érezheted magad vele, mert annyira hisz benned és mindenki másban is, akikkel körülveszi magát, minden egyes stábtagban és színészben. Kitűnő vezető, aki teljesen biztos abban, hogy mit akar látni és mindent megtesz, hogy az éppen úgy valósuljon meg, ahogy eltervezte. És téged is azért szerződtet, mert úgy gondolja, hogy jó leszel a szerepre…” 

G: „És te is ezt akarod majd. A legjobbat akarod nyújtani és tényleg hoznod kell a legkitűnőbb formádat, pláne úgy, hogy körülötted van ez a sok ember... És ő (Friedkin) azt mondja neked: Tanuld meg a szöveged, tudd, hogy mit kell tenned, mert nem fogunk mindent egy csomószor felvenni, maximum egyszer vagy kétszer! Szóval készen kell állnod, hogy a legjobb formádat hozd.” 

Sok időtök volt próbálni a felvételek előtt vagy mindent a helyszínen próbáltatok ki? 

J: „Talán egy hetünk volt?” 

G: „Kb. egy hét, de csak bizonyos meghatározott jelenetekre, merthogy azokat egyben akarta felvenni, úgyhogy biztosnak kellett lennünk, hol a helyünk, stb.” 

J: „Néhány dolgot vázlatosan ismertünk, szóval minden reggel tudtuk, hogy aznap éppen mi fog minket körülvenni a díszletben, tudtuk, hol kell majd lennünk, milyen helyeken, mert azt kellett eljátszani, hogy ez az otthonunk, hogy ebben a lakókocsiban nőttünk fel és ez természetes környezet számunkra. És tudod, itt ez a hely és felfedezheted magadnak minden nap és ez sokat segít, hogy másnap jól tudj ott dolgozni. És… őőő… azt hiszem Billy (még mindig a rendezőről van szó) nagyon hitt ebben a forgatókönyvben, mert Tracy Letts írta (ő egy férfi), aki a legkülönlegesebb sztorikat és karaktereket találja ki, amikkel aztán az emberek játszhatnak, és Billy-t annyira feltüzelte ez a történet, inspirálta és szinte megbolondította. ” 

G: „És az is nagyon jó volt, hogy a helyszíneken nem azon kellett agyalnunk, hogy: Hú, ez nem működik, változtassuk meg? Még ha csak annyit változtattunk, hogy óóó helyett ááát mondtunk, rögtön kijelentette, hogy: Ez aztán meglepő volt, nem értem, miért kellett ezt a pár szót megváltoztatnotok! És igaza volt, tudod? Szóval jó volt, hogy ezzel nem kellett törődni, és… 

J: „Erős a bizalma… az emberekben.” 

Aha. Ez lenyűgöző! 

(Itt most hárman egyszerre beszélnek, egyszerűen nem értem, mit mond Juno. Valamit megengedtek nekik, de nem értem, hogy micsodát….) 

G: „Így a legjobbat hozhattad ki magadból. Nem kellett másra gondolnod… csak a játékodra. Tényleg, semmi mással nem kellett törődnöd, csak hogy ez most jó vagy nem jó, ő éppen mit csinál, szóval csak a dolgodat kellett tenned, ami nagyszerű volt.” (vágás)

Ez a film tele van erőszakkal, szexszel. Hogyan közelítették meg ezeket a jeleneteket? A már említett felvázolással, vagy a harcjelenetek tele voltak koreográfiával, vagy… 

J: „Elég sok időm volt Matthew-val (McConaughey) közösen próbálni, így megbeszélhettük a köztünk lévő kapcsolatot és hogy mi az, ami elfogadható és mi az, ami nem elfogadható számunkra, és ez… nagyon király volt… és (nem értem, de mintha valakinek a nevét mondaná) azt mondta, csak csináld, ahogy tetszik! Csináld, amit szeretnél! Mert tudod, ha elengedheted magad, akkor jól érzed majd magad ezekkel az emberekkel, főleg ha erről a témáról van szó és mindenki szívesen segít a másiknak. És őőőő, ezért úgy gondolom, hogy… főleg nekem, nem vagyok egy túlzottan erőszakos személyiség, nem vagyok igazán dühös ember, ezért ezekről Billy tanított engem, ami hatalmas segítség volt, és ő olyan… Nem tudom, úgy érzem, hogy a próbákkal töltött idő is borzasztó fontos volt, mert így megtanultuk kellemesen érezni magunkat együtt. Mert csak elengedted magad és azt mondtad: Ezt kell csinálnom, ők azok, akikkel együtt kell csinálnom és marhajók leszünk!” 

G: „Csak meg kellett próbálnod. Úgy értem, én nem igazán… mi nem… Az erőszakos jeleneteket meg a befejezést Matt és én szinte egyáltalán nem próbáltuk el, és én nem… Ez egy olyan dolog, amit megmondtam Billy-nek is, hogy nem akarok sokat beszélni a jelenetről, nem akarom próbálgatni, csak meg akarom csinálni. Mutasd meg, hová álljunk, hogyan akarod felvenni, és Matt meg én simán meg is csináltuk. Ez egy újabb példa a bizalomra és a tiszteletre, mindenki iránt, mert érted, tudtam, hogy Matt nem fog igazából, öh, megölni, vagy megfojtani, csak… Szinte kommunikáció nélkül dolgoztunk, mikor ott voltunk, de hogy őszinte legyek, igazán nem is akarok ebbe belegondolni.” 

Értem. (vágás) 

A videó legelején és a legvégén ott van a trailer, kettévágva, ami igazán hatásos lett, bár nem lehet belőle érezni a feketehumort, ami áthatja az egészet, vagy legalábbis egy részét. Viszont mindenképpen érdekesnek tűnik, bevallom, még nem láttam ezt a bemutatót, mert a moziban sugárzottakon kívül sosem nézek ilyesmiket, nehogy lelőjék az összes poént. (Értitek?:D) Szóval a Killer Joe hamaros jön a külföldi mozikba, én pedig még mindig reménykedem, hogy ha nagy siker lesz, akkor eljut hozzánk is és csinál még egy kis hírverést Junonak. Sajnos ez a videó magában nem annyira érdekes, mert elsősorban a rendezőről beszélnek és semmi másról, de azt hiszem, hogy a „hozzáértő” közönség számára William Friedkin neve a leginkább vonzó aspektusa a mozinak, szóval ez talán mégsem hátrány. 

Az eredeti videó itt van: A videót levették.