Juno Temple Rajongói Oldal

Magyar cím: Merülések (elvileg)

Bemutató éve: 2009 

Juno karaktere: Di Redfield 

Ez volt az a film, ami ez év februárjának elején meggyőzött arról, hogy Juno Temple nem csak egy újabb bájos pofi. Ezúttal egyáltalán nem a szépsége a lényeg, mondhatni „elcsúfították”, de a játéka valami fantasztikus! Aki még nem látott tőle semmit vagy csak az itthon is ismert mozijaihoz volt szerencséje, az mindenképp nézze meg a Cracks-et, hogy láthassa, ez a lány bizony tud, ha főszerepet adnak neki! 

Az interjúban a film másik fiatal főhősnőjének életre keltője, a spanyol Maria Valverde Junoval együtt válaszol a kérdésekre, a videó elején pedig megnézhetjük a trailert is (lásd a bejegyzés végén). 

Juno, Maria, üdvözöllek titeket és itt az első kérdés: Miért akartatok ebben a filmben szerepelni?

J: „Hát… Mikor elolvastam a forgatókönyvet, teljesen elvarázsolt. Fantasztikus módon mutatja be, hogy ezek a fiatal lányok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, hogyan vannak összezárva és elhagyatva egy bentlakásos iskolában. És a kapcsolataikat is… Jön ez az új lány és teljesen lerombolja, felégeti ezt a művet, amit felépítettek az iskolában. És… Ott van még az ártatlanság elvesztése, amin át kell esniük a végén, és úgy gondoltam a forgatókönyv annyira gyönyörűen mutatja meg ezt az egészet. Elolvastam a szkriptet és nagyon megindított… Tényleg hatással volt rám, és Di egy olyan valaki, akit tényleg szerettem volna megpróbálni eljátszani, mert igazi kihívás volt, hogy emberivé, valamennyire sebezhetővé tegyem és ne csak egy őrült… bolond… ribanccá (mindenki nevet).” 

M: (imádom az akcentusát) „Mikor elolvastam a forgatókönyvet, beleszerettem a történetbe és azt gondoltam, el akarok menni a moziba, hogy lássam ezt a filmet. Aztán mikor megtudtam, hogy Jordan Scott (lesz a rendező, innentől kicsit nehéz megérteni, mit akar mondani), aki egy nő, egy fiatal lány, meg minden, akkor méginkább fontossá vált számomra. Egy szobában voltam rengeteg másik lánnyal, akikkel küzdöttem, hogy megkapjam a szerepet és megkaptam a szerepet, és nagyon örültem, hogy részese lehetek a projektnek és megcsinálhatom az első angol nyelvű filmemet. Nagyon fontos pillanat volt számomra.” 

J: „Igen, tényleg nagyon izgalmas volt Jordannel dolgozni. Nagyon izgalmas.” 

A másik személy, aki rendkívül fontos (nem értem a kifejezést, amit a riporter használ) a filmben, az Eva Green, Miss G-ként. A különleges kapcsolatot, ami a karaktereitek és Miss G között fennáll, mennyire volt nehéz átélni? Gondos tervezés eredménye volt? És talán mesélhetnétek egy kicsit, hogy milyen volt Evaval dolgozni! 

M: „Azt gondolom, Jordan érdeme a dolog, mert elkülönítette Evat tőlünk és mi, a lányok, összetömörültünk egy nagy csoportba és…

J: „Ami csupa dumálásból és szeretetből állt… (nevetnek) 

M: „… és azt hiszem, Jordan felelőssége volt az egész. (ezt is elég nehezen tudtam kihámozni) 

J: „Ja, úgy intézte, hogy szinte soha ne legyünk együtt Evaval, hacsak nem együtt forgatunk. Szóval, ez a gyönyörű és elbűvölő francia nő megérkezik a díszletbe, aki Eva Green és az egyik kedvenc színésznőm, és… akkor mindnyájan abbahagytuk az ostoba nevetgélést egy pillanatra és (eljátsszák, mennyire megilletődtek). Igen, szóval már alapvetően megigézett minket, de azért a forgatás vége felé már többet lehettünk együtt vele és az király volt. De ő… Jordan átformálta őt ezzé a misztikus teremtménnyé, akit epekedve vártunk, hogy megszólaljon és ez nagyon bejött neki… És van ez a különleges érzékisége, ami miatt nem volt nehéz neki, hogy lenyűgözzön minket, hogy mi, fiatal lányok csodáljuk őt.” 

A film egy adott korban játszódik (1932-ben). Szerintetek konkrétan kapcsolódik a mai tapasztalatokhoz, esetleg saját élményeitekhez az iskolával kapcsolatban? 

 J: „Hát… Azt hiszem bizonyos fokig igen, mert mondjuk van ez a rangsor-dolog, ami mindig ott van az iskolákban; valaki azt hiszi, ő a főnök, mások követik őt; mindig van egy tanár, akit mindenki jó fejnek tart, de úgy gondolom… Tudod, én magam is bentlakásos iskolába jártam, de sosem tapasztaltam olyasmit, hogy csak öt tárgy lehet az éjjeliszekrényeden, szóval az én sulim sosem volt ennyire szigorú. De azt hiszem végülis az iskola az iskola, és mindig az is marad, mindig lesz rangsor, mindig ciki lesz fürdőruhába bújni a többiek előtt, szóval igen.” 

M: „Ez egy másik kor, a harmincas évek, és most már szabadok, (Juno közbevág: „Igen, szabadok…”, így nem nagyon értem, mi a másik dolog, amit Maria mond) felszabadultak vagyunk, nagyon… Azt tehetjük a suliban, amit akarunk, szóval ez király…(Juno egyetértően vigyorog és sóhajt, biztosan feltolulnak benne a kellemes emlékek:)) Kár érte, mert mi, a diákok gyakoroljuk a hatalmat, és nem a tanárok. Ez elég fura…” 

Nagyon köszönjük, hogy beszélgettetek velünk, lányok és sok sikert a filmhez, igazán remek! 

Juno és Maria egyszerre köszönik meg a jókívánságot.

Aki idetéved erre az oldalra és bármit talál Junoról, ami tetszik neki, az tényleg nézze meg ezt a filmet, mert óriási! Engem már kétszer lenyűgözött… 

Az eredeti nyelvű videót itt lehet megnézni: 

Cracks - Entrevista a María Valverde y Juno Temple by racoch

Bemutató éve: 2010. 

Juno karaktere: Danielle 

Ezt a soundbite-füzért valószínűleg egy dvd extráiból vágták ki, így nem hallhatjuk a kérdéseket és sajnos Juno mondatainak elejét meg végét se mindig… 

Mi a véleményed a történetről? 

„Nagyszerű! Kitűnő keveréke a komédiának és a fajsúlyos drámának és ezek a karakterek egy igazán őrült, hullámvasút-szerű utazáson vesznek részt együtt, ami felfedezésről, kalandról, érzelmekről és önmaguk megismeréséről szól. Rengeteget visszaad abból, hogy milyen érzés fiatal, tizenhat éves gyereknek lenni és hogy mit kell tenned, hogy valóban megismerd önmagad. Hogy találj egy testhezálló módot arra, hogy megismerd és megszeresd magad. Egy csodálatos barátságról szól és mindig jó érzés olyan forgatókönyvet olvasni, ami ennyire jól visszaadja egy mágikus barátság szépségét.” 

A karakteréről: 

„Tudjátok, szerintem nagyon dühös az elején, és tele van elfojtott érzésekkel, amikről senkivel sem tud beszélni. És ez hozza létre benne ezt az őrületes frusztrációt, ami olyan módon tör ki belőle, amit simán nevezhetünk önpusztítónak egy tizenhat éves lány esetében. És aztán, a legjobb dolog, ami történhet vele, hogy találkozik ezzel a Clark nevű fiúval, aki tényleg önmagáért szereti őt. Ő pedig annyira izgatott lesz ettől, hogy elindul erre az útra, ami megtanítja szeretni és felfedezni önmagát. Elindul erre a küldetésre, hogy megtalálja az apukáját.” 

Miről szól szerinted leginkább a Dirty Girl? 

„A felnőtté válásról szól, két gyerekről, akik nem ismerik önmagukat és a barátságuk kiteljesíti őket azokká a felnőttekké, akik majd lesznek. Remélem, hogy ha az emberek megnézik majd, akkor szeretni fogják ezeket a karaktereket, tudnak kötődni hozzájuk, szeretnék megismerni őket és remélem, hogy ha kijönnek a moziból, akkor úgy jönnek ki, hogy néha nevettek, néha sírtak, mert mi aztán sírtunk, és remélem boldognak érzik majd magukat.” 

Mary Steenburgenről: 

„Nagyon régóta óriási rajongója vagyok Mary Steenburgennek, a Gilbert Grape az egyik kedvenc filmem, egyszerűen imádom, úgyhogy nagyon király volt találkozni vele. Csodásan viszonyult hozzám, rengeteget segített az éneklésben (ezt itt nem értem)…”

William H. Macy-ről: 

„Bill Macy lenyűgöző. Isteni pofa és… Mindenkit annyira a szerepéhez választottak! Marhajó volt látni, ahogy szinte belevetik magukat ezekbe a szerepekbe és életre keltik őket. Annyi mindet tanulhatsz, ha olyan emberekkel dolgozol együtt, mint akik ezen a forgatáson összegyűltek. Csak ülsz ott és… nagyon érdekes, borzasztó sokat tanulhatsz és fiatal színésznőként mindent magadba szívsz (eljátssza, ahogy figyeli őket). Ezek az emberek tényleg kedvesek hozzád, mikor együtt dolgoztok és ráadásul olyanok, akikre valóban felnézel, és ők nyitnak feléd, segítenek neked, aztán továbbra is szeretnének hallani felőled. Kitűnően játszanak, nagyszerűen reagálnak rád és a kamerára, mintha együtt hoznátok létre a jelenetet, a pillanatot és ez nagyon izgalmas.” 

Ehhez a filmhez sok interjú készült, így azok is sorra kerülnek hamarosan.

Eredeti videó itt:

A divattal foglalkozó amerikai Nylon Magazine mindig az éppen sztárolt hollywoodi lányokat jelenteti meg a címlapján, különleges mellékletként pedig egy életpálya-interjút is közölnek róluk. Esetünkben nem Juno a sztárolt lány, hanem Bella Heathcote, akit vele és Zoe Kravitz-cel a 2012. májusi számhoz kaptak lencsevégre a fotósok. Egy-egy ilyen fényképezés alkalmával a modelleket meg is szólaltatják, természetesen az újság témájába vágó kérdéseket tesznek fel nekik.

„Üdv, Nylon TV! Juno Temple vagyok és ez itt a Fiatal Hollywood-fotózás!” 

„Az, hogy egyike lehetek a Hollywood-borítón szereplőknek, nagyon király, megtiszteltetés, főleg Zoe-val és Bellával, akik csodálatos fiatal nők, színésznők és emberek. Meg aztán egy csomó neonszínű cuccot viselünk, szóval érdekes is.” 

Voltak-e nagy divatbeli baklövéseid? 

„Igen, volt egy pár… Volt egy, amiről annak idején azt gondoltam, hogy tök jó, amikor egy ilyen fejpántot viseltem. Amit a hajadba kell raknod, de én a homlokomra tettem… Nem sült el valami jól.” 

Mit csinálnál, ha nem színész lennél? 

„Alsóneműket terveznék. Ez tuti. Régebben rengeteg rajzoltam, van egy csomó tervezetem, amiket meg akarok csinálni. Ez olyan, mint a divatszakma mérnökének lenni, például megtanulni, hogyan kell dróttal kimerevíteni egy melltartót. Úgy gondolom, nőnek lenni egy rendkívül erőt adó dolog, és hát tudjátok, szerencsések vagyunk, amiért azt kaptuk, amink van meg minden… És hogy képesek vagyunk mindezt viccesen, szexisen, gyönyörűen felöltöztetni, ez számomra nagyon érdekes dolog.”

/Az ekkor látható beállításokból készült képeket nem közölték le, pedig milyen jól néz ki ezzel a narancssárga kabáttal meg azzal az érdekes hajjal./ 

A hollywoodi vagy a független filmeket kedveled jobban? 

„A független filmek óriásiak, mert annyira kevés az időd rájuk és így mindent bele kell adnod, majdnem olyanok, mintha a való élet zajlana bennük összesűrítve. A nagy stúdiók filmjei pedig észveszejtőek, mert a világok, amiket a szemed előtt teremtenek, teljesen elkápráztatnak, sőt, néha egészen irreálisak. De, tudjátok, amit a legjobban szeretek bennük, az az emberekkel való találkozás, mert annyi érdekes emberrel találkozhatsz ebben az iparágban. Ők annyira kreatívak, ez a munka a szenvedélyük és olyan érdekes látni, amikor a többi ember megnézi (a végeredményt), mert végülis a mi munkánk az, hogy, bejöjjünk, (ezt nem értem), tudjuk a szövegünket, sétáljunk a díszletek közt és életre keltsük ezeket a karaktereket; de előtte belepillanthatunk ezekbe a világokba, mielőtt belépünk beléjük, és ezt imádom! Minden nap hálát adok érte!” 

„Nagyon köszönöm, hogy megnéztetek, srácok, minden jót nektek!” 

Először arról beszél, mi volt az első benyomása, miután elolvasta a forgatókönyvet.

„Az első reakcióm az volt, hogy „Váó! Ebből egy baromijó film lesz!” Nagyon izgatott lettem, mert nem sok film van, ami ebben a korszakban játszódik, és… a sztorija is olyan aranyos! Nagyon édes! Zed és Oh kapcsolata tényleg imádnivaló és rögtön úgy gondoltam, ez egy fantasztikus forgatókönyv, egy marhajó forgatókönyv!” 

A Jack Blackkel való munkáról: 

„Jack Blackkel dolgozni… Eldobod tőle az agyad! Zseniális fickó, nagyon vicces, még akkor is, ha csak simán álldogáltok és beszélgettek, remek a humora és nagyon kedves is. Az első közös forgatási napunkon, tudjátok, eléggé ideges voltam, ő meg rögtön odajött és olyasmiket mondott, hogy (lefordíthatatlan szóviccet idéz tőle). Éreztette, hogy mindenki szívesen fogad… Érdekes figyelni őt; imádtam figyelni, ahogy dolgozik, az arcjátékát, a testbeszédét. Egy igazi zseni.” 

Az amerikai akcentus elsajátításáról:

„Az amerikai akcentus? Ezzel kellett beszélnem, ami kihívást jelentett számomra, és balszerencsémre az egyetlen betű, amit nehezemre esett kimondani, az épp az „o” volt és a karakterem épp „Oh”-ba lesz szerelmes. (nevet) Úgyhogy ahányszor azt kell mondanom, hogy „Oh”, pánikolni kezdek. De egyébként jó dolog volt, és mindenki elégedett volt velem, mert mindenki (itt annyira gyorsan beszél, hogy egyszerűen nem értem, mit mond) „Mondd a szöveged! Mondd a szöveged!” Nagyon király volt, hogy segítettek, hogy annyira amerikainak hangozzak, amennyire csak lehet.” 

Azért ezt az interjút választottam először, mert egyrészt éppen éjjel van és fáradt vagyok, másrészt ez a legrövidebb, így ezt tudtam a leggyorsabban lefordítani, harmadszor pedig A kezdet kezdete volt az, ahol szépségével minden férfinézőt lenyűgözött. Engem legalábbis tutira:) 

Először majd a többi youtube-os interjúja kerül sorra, aztán következnek a nyomtatott formában megjelent nyilatkozatai is. Itt pedig aki ért angolul, megnézheti az eredeti nyelvű beszélgetést:

• A neve a Grand Canyon egyik sziklaképződményétől ered. Mikor az édesanyja terhes volt vele, a Temple házaspár meglátogatta ezt a híres amerikai látványosságot és az egyik részén minden egyes óriási sziklát valamilyen templomnak (temple=templom) neveznek; ők pedig pont a Juno-templomon álltak. [Juno Zeusz feleségének, Hérának római megfelelője.]
• 159 centiméter magas.
• Ereiben némi skót vér is csörgedezik, édesanyja oldaláról nemesi származásúnak vallhatja magát.
• Piercing van az orrában. (Már nem hordja.)
• A bal oldalán, középtájon van egy tetoválása, egy idézet (Learning to Fly, az azonos című Tom Petty számból, ami az egyik kedvenc dala), valamint az egyik csuklóját egy szívecske díszíti. Ezen kívül a hátán is van egy ábra.
• Négy éves koráig az Egyesült Államokban élt a család, aztán költöztek vissza Angliába.
• Bentlakásos intézményben végezte el a középiskolát, így az ebben a környezetben játszódó négy filmje abszolút testhezálló volt számára.
• Szenvedélyes dohányos, saját elmondása szerint sehová nem megy anélkül, hogy ne lenne cigaretta nála. Állítólag napi 30 szálat szív el...
• Rendkívül érzelmesnek vallja magát.
• Jelenleg a szintén színész Michael Angarano a párja. (2017-es megjegyzés: Már nincsenek együtt.)
• Juno 2009 óta Los Angeles-ben él, néhány rajongója sajnálja ezt, mert lassan kezdi elveszteni természetes angol akcentusát.
• Egy alkalommal a FunnyOrDie weboldalon látható „vicces” szkeccsek egyikében is szerepelt. [Most néztem végig, gyakorlatilag értékelhetetlen.]
• Eredetileg fehérnemű-tervezést tanult, azt mondja, ha nem színész lett volna, akkor női alsóneműket tervezne. Ezt az álmát még most sem adta fel („Szerintem a Juno remek név egy női alsónemű-kollekcióhoz.”). Szabadidejében akár órákig is képes alsóneműket tervezgetni, azt mondja, ezt csinálja kikapcsolódásként.
• Saját elmondása szerint három és fél évesen döntötte el, hogy színészkedni akar. Tizennégy volt, amikor először önállóan próbálkozott, a szülei kezdetben szkeptikusak voltak, aztán viszont mindenben támogatták, hogy elérhesse az álmát.
• Kis híján ő lett Luna Lovegood a Harry Potterben, de végül vesztett Evanna Lynch-csel szemben.
• Két videoklipben is szerepelt, az egyik a Kid Harpoon Milkmaidje, a másik a Plushgun Just Impolite-ja.
• A Sötét Lovag: Felemelkedésben a hivatalos közlések szerint egy utcán felnőtt gothami lányt, Holly Robinsont alakítja, aki a Macskanő segédje, ám sem Juno, sem semmilyen más forrás nem erősítette meg ezt. A találgatások jelenleg is folynak: van, aki arra tippel, hogy a Christopher Nolan-féle Batmanek alapjául szolgáló Frank Miller-képregényekben megjelenő női Robin lesz; de vannak olyanok is, akik azt rebesgetik, hogy Harley Quinnt kelti életre, aki Joker bosszúszomjas szeretője. Már csak alig több mint két hét áll rendelkezésünkre a további spekulálásra… (Végül mégiscsak egyszerű Holly lett...)
• Egyik interjújában azt mesélte, hogy egy korai kapcsolata azért ért véget, mert jobban kedvelte Byront Shelley-nél.
• Jó viszonyt ápol Milla Jovovich-csal, Emily Browninggal, Emma Roberts-szel és Jeremy Dozierrel.
• Ellenzi az erőszakot, támogatja a bárminemű másság elfogadását.
• Kedvenc zenei stílusa a grunge és a '70-es évek rockzenéje.
• Nem tud se biciklizni, se autót vezetni, de kismotorral már közlekedett.
• Létezik egy The Juno Temple Handbook nevű apró könyvecske, ami róla szól, ám sajnos ez itthon nem jelent meg, a beszerzése pedig borzasztóan sokba kerül, így nem tudom, mi van benne.
• Édesapjával együtt rendszeres látogatója a Glastonbury Zenei Fesztiválnak.
• Nagyon kedveli az ékszereket, saját kollekciójának egyik legkedvesebb darabja egy gyűrű, amit a nagymamájától kapott a 21. születésnapjára.
• Sokszor használja fel saját emlékeit a karakterei érzelmi állapotának megjelenítéséhez.
• Kedvenc zenekarai: Nirvana, Smashing Pumpkins, Cranberrys, No Doubt, Spacemen 3 és egy csomó régi rockzenekar (pl.: Iggy Pop, Blondie).
• Újságírói kérdésre válaszolva egyszer azt mondta, hogy a kedvenc országa Franciaország.
• A példaképének tekinti Marilyn Monroe-t, Bridget Bardot-t, Michelle Williams-et, Kate Winsletet és Cate Blanchettet.
• Előszeretettel káromkodik:)
• Egyszer megcsókolt egy másik lányt, üvegezéskor (később aztán még többet, többször is).
• Egykor rajongott Gary Numanért és a The Bloodhound Gangért.
• 8 évesen már Oscar Wilde-ot olvasott.
• Két iskolai színdarabban is fellépett, ezek egyikében dinoszauruszt játszott, saját készítésű jelmezében:) 
• Azt mondja, hogy nyakán van egy nagyon látványosan mozgó verőér, ami miatt nem tud hitelesen halottat játszani.
• Amikor L.A.-be költözött, volt olyan, hogy extravagáns ruházata miatt hajléktalannak nézték, valaki még aprót is adott neki:D
• Tiniként leginkább rapzenét hallgatott, kedvencei Dr. Dre, Eminem és az N.W.A. voltak. 
• Az első CD, amit vásárolt, egy Dr. Dre lemez volt, a The Chronic.
• Kedveli a The Kinks zenéjét; egy időben oda volt a '80-as évek techno-popjáért.
• Nagynénje az angol Kommunista Párt főtitkárja volt.
• Los Angeles-en belül Los Felizben él.
• 2017-ben azt mondta, kedvenc szerepe Jamie a Bakelitből.
• Nagyon fél a pókoktól.
• Nem iszik sört, inkább citromlével és szódával dúsított vodkát választ, ha teheti. 

Juno Violet Temple brit színésznő, 1989. július 21-én született az Egyesült Királyságban. Filmes család sarja, édesapja a punk-kultúra híres dokumentaristája, Julien Temple; édesanyja Amanda Pirie producer. Van két öccse, Felix és Leo. 

Négy éves korában Julien levetítette neki Jean Cocteau A szép és a szörnyeteg című filmjét és a kis Juno ekkor határozta el, hogy színésznő szeretne lenni. Első szereplése édesapja Vigo című munkájában volt, négy évvel később, ám a jelenetei a vágószoba padlóján végezték. A Vigo kritikailag és pénzügyileg is megbukott, így talán nem járt rosszul, hogy kimaradt belőle. Julien viszont még egy lehetőséget adott neki, így a soron következő rendezésében, a Pandaemoniumban bukkant fel először a vásznon, sajnos ez sem lett sikeres.

Következő megmérettetése az Egy botrány részleteiben volt, ahol kezdőként Judi Dench és Cate Blanchett oldalán próbálhatta ki magát. Első igazán nagy sikere ezután jött, a Vágy és vezeklésben, ahol szőke tincseit vörösre festették és így ő lett a konfliktust kiváltó Lola Quincey. 

Az újabb évek négy Angliában játszódó mozit hoztak, ezek mindegyikében egy-egy bentlakásos iskola növendékét alakította: St. Trinian’s – Nem apácazárda, Vadócka, Cracks (Merülések) és St. Trinian’s 2: A Fritton arany legendája. A legelsőből szintén nagyrészt kivágták őt, mert karaktere, Celia, drogos; ám a folytatásban megváltoztatták és környezetvédőt csináltak belőle. Bár mindkét St. Trinian’s-ben csak mellékszereplő, extrém frizurája miatt sokan megjegyezték már ekkor. A Vadóckában Emma Roberts egyik szobatársát, az ügyetlenkedő Drippy-t keltette életre; a meglepően komoly és mellbevágó Cracks-ben pedig az úszócsapat kapitányát, Dit (ejtsd: Dáj). Ezekben az alkotásokban többek közt Eva Green, Natasha Richards, Rupert Everett és Colin Firth voltak a partnerei. 

Közben részt vett egy igazi szuperprodukcióban, A kezdet kezdetében; ahol Michael Cera Oh-jának szerelmét, Eemát játszotta. Ebben a filmben olyan neves sztárok mellett dolgozhatott, mint Olivia Wilde, Jack Black vagy Oliver Platt; a rendező a vígjátékok nagyágyúja, Harold Ramis volt. Bár A kezdet kezdete nem aratott sikert, a pénztáraknál mégis jelentőset kaszált és az aranyló hajú, zöld szemű lányt sokan szívükbe zárták, többek közt én is. 

Egy másik, sokkal komolyabb történelmi mozgóképben, A másik Boleyn lányban is felbukkant Juno, mint a törtető, akaratos Jane Parker; partnerei Natalie Portman, Scarlett Johansson és Eric Bana voltak. Diane Krueger fiatalkori énjét is eljátszotta a 2010. egyik legjobb európai filmjének választott, elképesztő hatású Mr. Nobody-ban; valamint mellékszereplőként megjelent a Ben Stiller nevével fémjelzett drámában, a Greenbergben és a kitűnő angol színjátszókat felvonultató háborús drámában, a Dicső ’39-ben is. 

A 2010-es évben aztán Temple kisasszony igazán belevetette magát a független filmek készítésébe. Kezdetnek két rövid alkotás, a Bastard és a Swerve jött; majd kapott két nagyobb szerepet is. Az első Gregg Araki Kaboom!-jában volt (magyar címe Nagy badabumm), ahol a szabados elveket valló Londont testesítette meg Thomas Dekker oldalán. Ez Juno első munkája, amiben szinte teljesen meztelenül jelenik meg. A Kaboom!-ot követte a ’80-as években játszódó, megható és izgalmas dráma/vígjáték/road movie, a Dirty Girl, ahol karaktere a középiskola rosszlánya, aki összeáll egy magányos, meleg sráccal, hogy együtt induljanak útnak múltjuk és önmaguk megismeréséhez. Az Abe Sylvia rendezésében készült Dirty Girlben Milla Jovovich, Mary Steenburgen és William H. Macy voltak a partnerei. Pénzügyileg egyik alkotás sem teljesített jól, ám mivel mindkettőben központi szerepet játszik a homoszexualitás, így mégis sikerült megtalálniuk a közönségüket. 

Jelenleg a Magyarországon is elérhető utolsó munkája a Paul W.S. Anderson által újraalkotott A három testőr, ahol az őskor és a századelő után Juno megjárhatta a felvilágosodás korszakát is, mégpedig Anna királynő, XIII. Lajos feleségének bőrében. Ekkor másodjára játszhatott együtt Jovovich-csal és először Orlando Bloommal, Mads Mikkelsennel, meg Til Schweigerrel. Ez a film is A kezdet kezdete sorsára jutott. 

Most éppen Juno Temple alábbi munkái várnak bemutatásra vagy hazánkba érkezésre: Henry (ebben csak mellékszereplő, semmit nem lehet tudni a műfaáról vagy a történetéről), Little Birds (két elszökött lányról szóló dráma), Killer Joe (a nyár nagy durranásának készülő független, vérben és fekete humorban bővelkedő bérgyilkosos mozi), Small Apartments (egy regény alapján elkészült krimi-vígjáték), Jack and Diane (vérfarkasos leszbikusokról mesélő horror-dráma). 

Előkészületi szakaszban vannak vagy éppen most kerülnek rögzítésre ezek a filmjei: A Sötét Lovag: Felemelkedés (erről még lesz szó), Lovelace (az azonos nevű híres pornószínésznő életrajzi filmje, főszerepben Amanda Seyfried), The Brass Teapot (független fantasy-dráma), Truck Stop (egy különös barátság története), Magic Magic (őrületről szóló horror), Maleficent (a Csipkerózsika sajátos feldolgozása Angelina Jolie és Elle Fanning főszereplésével), Wild Side (akciófilm, Nicholas Cage-dzsel), Girls’ Night Out (a mostani II. Erzsébet királynő és nővére, Margit hercegnő fiatalkorának egyik meghatározó estéjét mutatja be), A Girl And A Gun (romantikus akció-dráma). [Az utóbbi háromból csak a középső készült el, de Margit hercegnőt végül mégsem Juno játszotta.]

Hazánkban mindössze három munkáját mutatták be, a St. Trinian’s-t, A másik Boleyn lányt és A három testőrt, ezek mellett dvdn beszerezhető a Greenberg, a Vágy és vezeklés meg az Egy botrány részletei is, ám az összes többi filmje a magyar közönség előtt ismeretlen. [2016-ra a listát még meg lehet toldani a Demónával, a Fekete misével, a TDKR-rel és a Sin City második részével.]

Ezt az oldalt azért hoztam létre, mert úgy hiszem, hogy A Sötét Lovag: Felemelkedés után sokkal többen fogtok felfigyelni majd Junora és akkor lesz egy hely, ahol tájékozódhattok róla. [Sajnos ez a tipp nem jött be, összesen kevesebb mint két percet szerepelt...]