Juno Temple Rajongói Oldal

Dobpergés, a közönség lélegzet-visszafojtva várakozik, Tévésámán pedig ismét előhúz egy Dirty Girl-interjút a cilinderéből:D Nem akarok senkinek se az agyára menni, csak most már lassan 3 napja nem aludtam (eleget), ezért a fáradtság miatt esett a választásom erre. Meg aztán, már lassan csak olyan klipek maradnak, amikben azokról a mozikról beszél, amiket még nem láttam tőle és ezeket majd akkor szeretném megnézni, ha már túl vagyok az említett alkotásokon. 

Az alábbi interjú a Dirty Girl premierjén készült: 

(Ezt az elején nem nagyon értem, zaj is van, meg nem tudom kivenni a szavaikat sem. A lényeg, hogy arról a feltűnően kék, csillogó cipellőről beszélnek, ami Juno lábacskáin van.) 

Helló! Nagyon tetszik a cipőd, olyan (valamilyen). 

J: „Hát nem tök jó? De sokkal (feladom, fogalmam sincs mit mond), inkább (megint valami). (Ha minden igaz, akkor a színéről beszélnek.) Ugye? 

Pontosan! Pompásak! (szóljon, akinek erről a szóról egy magyar teleregény ugrik be;)) 

J: „Köszönöm! Ez Miu-Miu bébi!” (nevet, a lábbelije márkáját mondja, ez egy ágazata a Pradanak) 

Szóval mennyire vagy izgatott, hogy megoszthatod a filmet a közönséggel? 

J: „Nagyon izgatott vagyok, már éppen itt az ideje, hogy ez a „gyerek elinduljon világot látni”. Tudod, ez a történet, amit Abe (Silvia, a rendező) elmesél nekünk, annyira szép, és ő olyan egyedien láttatja a világot és… Nem tudom. Nagyon büszke vagyok rá (a filmre), és izgatott vagyok, hogy a világ elé tárhatjuk.” 

Mesélj nekünk a karakteredről! 

J: „Ő egy bátor, szabadszellemű kis petárda. (nevet) És egy őrületes utazáson megy keresztül a játékidő alatt, kezdetben nagyon félreértett, igencsak egyedül van… A többi lány a sulijában eléggé elítéli és mindenfélét suttognak róla, a fiúk pedig szexuális szolgáltatásokat várnak tőle, aztán találkozik egy kvázi őrangyallal, Clarkkal. És találkoznak és kialakul közöttük egy lenyűgöző kapocs a közös utazásuk során, együtt kivirágzanak és kibújnak a csigaházaikból, és megtanulják, hogyan legyenek büszkék önmagukra, hogy hogyan álljanak ki önmagukért és… Ez egy igazán csodálatos film a barátságról és arról, hogy sose ítéld meg a könyvet a borítója alapján!” 

Most arról beszélj, hogy hogyan képes Abe ilyen jól összepárosítani a vicces és a szívhez szóló jeleneteket! 

J: „Ez nagyon fontos, mert Abe … Tudod, van egy igen fontos mondanivalója ennek a filmnek a srácok felé, akik meg nem értettnek érzik magukat, nem képesek beilleszkedni, nagyon nehéz számukra a középsuli, meg a tinédzserkor időszaka, és… Azt hiszem jobban megérted, jobban elhiszed az egészet, ha humoros formában tálalják, hiszen ha valami rossz történik veled az életben, megpróbálsz nevetni rajta és túllépni. Szóval a kombinálása az… extrém komédiának… vannak részek, amik nagyon viccesek, meg olyanok, amik összetörik a szívedet, és ezek kombinációja teszi olyan hitelessé a sztorit. Abe az egyik leginkább szenvedélyes ember, akivel valaha együtt dolgoztam, szinte családtaggá vált számomra és nagyon büszke vagyok, amiért ma itt lehetek ezzel a filmmel.”

Nagyon köszönöm! 

J: „Én köszönöm!” 

Érezd magad nagyszerűen ma este! 

J: „Juhú! Köszi, te is!” 

Azt hiszem, nem mondott semmi olyat, amit az előző három interjúban nem hallottunk volna:D De nem baj, ezúttal is a szándék a fontos. 

Itt az eredeti videó, nézzétek meg, milyen csinos benne:

Most úgy 5 napig semmire nem lesz időm, szóval ezúttal csak egy fél perces kis interjúmorzsa fordítására vállalkoztam. Azért is ezt választottam, mert még nem láttam a filmet, amiről beszél és a tegnap éjjeli fiaskó (lásd: 11. interjú) reménykedem, hogy ennyi idő alatt nem lő le egyetlen poént se:)

Mint látható, ez úgy látszik egy dvdről van:O De úgy, hogy a film még meg sem jelent! Az öt kis soundbite együtt kb. 3 és fél percet tesz ki, most a legelsőt nézhetjük meg, mert egyelőre csak ennyit mutattak meg a Junohoz kapcsolódók közül. 

(A karakteréről, Dottie-ról beszél.) 

„Sosem játszottam még Dottie-hoz fogható karaktert. Játszottam már trailer-trash-t (lakóparkban élő aljanép, kb.) ezelőtt, úgy értem, pusztán trailer-trash-t, de Dottie egy igazán különleges karakter, mert ő ez a lány, aki húszéves, de lehet bizonyos szempontból olyan, mint egy tizenöt éves, vagy egy másik szemszögből akár nyolcnak is lehet nézni. Baromira gyerekes, de ugyanakkor borzasztóan koraérett is, és...„ 

Hát ez ennyi. Tényleg nem sok, de azt hiszem érzitek, hogy a szándékom a lényeg:)

Videó itt, kis angol nyelvlecke:

Ja és még valami: Kezd kicsit idegesítő lenni, hogy van valami youtube-blogger-sztárocska, akinek Juno a kedvenc színésznője, emiatt pedig mindenki most már ővele azonosítja, pedig közük nincs egymáshoz és eléggé zavar, hogy ennek a senkinek több a rajongója, mint Temple-nek, pedig ő már letett valamit az asztalra… De elég a morgolódásból, jöhet az interjú: 

Figyelem! Juno itt nem fogja vissza magát, így én sem finomítottam a szövegen, szóval az alábbi beszélgetésben a hölgy elégé szókimondó, erre tessék felkészülni! A helyszín egyébként a Sundance Filmfesztivál, ahová a Little Birds és a Kaboom miatt is meghívott volt. 

A legutóbbi premiereden a rendeződ, Elgin James (a Little Birds rendezője) Mick Jaggerhez hasonlított. Ez igen találó, hiszen apukád Mickhez hasonló kaliberű zenészekkel dolgozott együtt. Szerinted mit értett ez alatt konkrétan? 

Juno: (Mi van a hangjával? Mintha be lenne gyulladva a torka:() „Tök szuper, hogy Elgin rocksztárnak gondol. Imádnék rocksztár lenni, csak most éppen lefoglal a színészet. (nevet) Különben szerintem arra gondolt, hogy milyen nagyszerű kapcsolat alakult ki közöttünk. Olyan, mintha a bátyám lenne, de tényleg, ennél jobban nem is szerethetném. Az életem sokkal jobb lett, mióta ő is a része… Ezzel arra gondolt, hogy hajlandó vagyok kockáztatni. Úgy értem: basszameg, ha meg kell csinálni valamit, hogy egy film jó legyen, akkor megteszem. Szerintem ezért hasonlított egy rocksztárhoz. (Ebben a szakmában) Szükséged van arra, hogy megbízz valakiben annyira, hogy megtedd érte ezeket az extra dolgokat és azt gondolom, ő is meg én is szívesen a vonat elé ugranánk a másikért.” 

Két évig együtt dolgoztatok, hogy összehozzátok ezt a filmet, ugye? 

Juno: „Igen, rengeteg időt öltöttünk együtt.” 

És mit csináltatok ilyen sokáig? (csak tippelek, hogy ezt kérdezi, maximum hangerőn harmadszor se értettem…) 

Juno: „Küldtek nekem egy forgatókönyvet, mert akartak csinálni egy kis teszt-szerűséget és elolvastam, aztán csak annyit gondoltam: VÁÓ! Aztán találkoztam Elginnel, egy órán át beszélgettünk, de lehetett volna öt óra is, mert tudod milyen az, mikor találkozol valakivel és hát, szerelem első látásra. Úgyhogy hátradőltem és azt mondtam: Oké! Benne vagyok! Csináljuk meg! Aztán úgy egy hét múlva felhívott az ügynököm, hogy „Nagyon szeretnék, ha szerepelnél benne, csak arra várnak, hogy kiválaszd a neked tetsző figurát.” És egyértelműen Lily alakja vonzott. Utána tök izgalmas volt, üldögélni egy kávézóban vele (a rendezővel), a kedvenc kávézómban, a hatvankettediken és dumálni erről a karakterről, életre kelteni őt és ő (Lily-re gondol, ha jól értem?) lett az egyik legjobb barátom.” 

Ha már róla beszélünk, ő elszökött otthonról, mint… Láttam a Dirty Girlt Torontóban és ő is elszökött otthonról, mint a karaktered abban a filmben. Szinte mindig olyan figurák bőrébe bújsz, akik (lelkileg) nagyon-nagyon össze vannak törve, vagy olyanokéba, akik nem szöknek el, de bajt csinálnak. 

Juno: „Igen, úgy gondolom, Danielle a Dirty Girlből és Lily a Little Birds-ből mindketten otthonról elszökött lányok, de teljesen másmilyenek. Danielle valójában nem is az, mert ő az apukáját keresi és vele egy boldog életet; Lily viszont nekivág a világnak, mert azt hiszi, hogy egy kibaszott felnőtt és bármit megtehet. És a világ megmutatja neki, hogy ez kurvára nem így van. Érted, a felnőttség nem véletlenül jön akkor, amikor és nem véletlenül vannak szüleid, akik vigyáznak rád, és… És ő elkövet egy óriási hibát, mert annyira naiv, nem is sejti, mi minden kerülhet az útjába. Danielle viszont nem annyira naiv ebből a szempontból, szóval, ő ellesz majd valahogy, ellesz majd, mert ő kurvára túllép majd ezen és minden rendben lesz vele, de Lily valószínűleg egy a lakókocsiparkban köt ki és egy kibabával. Ezért volt annyira izgalmas Lily-t játszani, mert ő egy… komplikált kis lény, annyira törékeny és kibaszottul feldúlt. Bocsi! (Semmi gond.) És ha találnék egy módot rá, soha nem engedném el magam mellől, kicsit olyan, mint Angelina Jolie az Észvesztőben, mert amint megismered ezt a karaktert, csak azt szeretnéd, hogy vigyázhass rá és jobbá tedd őt. Én valahogy így érzek Lily iránt, mert ő olyan, mint egy időzített bomba, ami bármikor felrobbanhat, és bizonyos szempontból nagyon ijesztő volt ez a szerep, mert tudtam, mi fog történni vele és tudtam, milyen döntéseket fog hozni, láttam a következményeket, amik egy újabb rossz döntés felé sodorják őt és… Ő minden rosszat magához vonz, és amikor jön az a borzasztó befejezési jelenet, amikor egyedül marad [Na, ezért nem néztem meg eddig egyetlen olyan interjúját sem, amiben olyan filmről beszél, amit még nem láttam… Hát most tessék, máris tudom, mi lesz a film vége -.-], (ezt itt nem bírom megérteni) és csak fekszik ott és arra gondol, hogy „ezt mind magamnak okoztam”. És ő egy tizenöt éves lány, aki borzasztóan egyedül érzi magát és rájön, mennyire elszúrt mindent, szóval emiatt is gondolom úgy, hogy ők ketten nagyon különböző karakterek, akik menekülnek valami elől, de Lily konkrétan nem megy sehová sem, azt se tudja, hová a picsába tart, csak ki akar jutni.” 

Te magad huszonegy vagy és Lily tizenöt. Ezt tavaly forgattátok? 

Juno: „Aha. Tavaly…  úgy kora tavasszal.” 

Értem. Szóval most már szeretnél végre felnőtt szerepeket játszani, vagy szeretsz így visszamenni az időben? 

Juno: „Tudod, mi az érdekes? Mindenki azt hiszi, hogy tizenhat vagyok.” 

Igen! Igen, megértem. 

Juno: „De kaptam egy szerepet, amiben egy huszonegy évest alakíthatok. IGEN!” 

Melyikre gondolsz? (Juno gesztikulál, vigyorog, vagyis nem mondhatja el, nyilván a titokzatos Batman-mozis szerep az…) Oké, bocsi. 

Juno: „Szeretek tinédzsereket játszani, mert a szívemben még mindig gyermek vagyok. Tudod, érdekes, ha ebben a szakmában vagy, mert annyira felnőttnek és annyira hozzáértőnek kell lenned bizonyos dolgokban, miközben totálisan gyerek maradsz, mert egy csomó ember segít neked mindenben, és ez egy ilyen fura ellentmondás, hogy felnőtt gyerek vagy. Nagyon érdekel a tinédzserkor, mert a saját tini-életem érdekes volt, keresztülmentem egy csomó különböző érzelmi állapoton, és ez egy olyan időszak az életedben, amikor azt gondolod, hogy „Mi a fasz történik velem?”, érted? És ameddig úgy érzem, hogy képes vagyok ezt eljátszani, addig el is fogom, mert az emberek könnyen tudnak azonosulni vele.” 

Eléggé a rivaldafényben nőttél fel, úgy értem, már gyerekként elkezdtél színészkedni. 

Juno: „Nem egészen gyerekként, de az első filmemben tizenhat évesen szerepeltem, vagyis igazából onnan indultam el… És tudod, eléggé megszállott vagyok abban, hogy szeretem folyamatosan megteremteni a saját, őőő izé, szituációimat és… Ez így tökéletes számomra, mert így állandóan a saját világomban élhetek, és szeretem ezt. Szeretem, mert tudom, hogy a valóság unalmas, sokkal izgibb egy kitalált valóságban élni.” (Nem értek két szót, amit mond, de ha tényleg ezt mondja, akkor a szívemből beszél, ez az én hitvallásom is!) 

Hány éves voltál, amikor közölted a családoddal, hogy ezt szeretnéd csinálni? (és most lefutjuk a kötelező köröket, amit már a Stromboban és a Craig Fergusonban is megtettünk…) 

Juno: „Tudom, hogy ez baromira megjátszottnak fog hangzani, pedig nem így szeretném. A szüleim egy ideig Los Angeles-ben éltek és van ez az elképesztően erőteljes emlékem kb. három és fél éves koromból, hogy volt egy hatalmas, csíkos heverőnk, én azon feküdtem, és apukám megmutatta nekem Jean Cocteau A Szép és a Szörnyetegjét, a La belle et la bete-et, és van benne egy jelenet, ez az egyik kedvenc mozim, és van ez a pillanat, amikor a Szörnyeteg… (egy női hang hallatszik: „Juno!”, ő odafordul, mosolyog és integet ennek a valakinek) … amikor a Szörnyeteg átviszi a Szépséget egy szobán és a (nő) ruhái átváltoznak. Emlékszem, azt gondoltam: Ez varázslat! Filmekben akarok szerepelni! Filmeket akarok csinálni! És aztán… végülis beleszülettem ebbe, a szüleim is ebben a szakmában dolgoznak, de próbálkoztam más dolgokkal is, fehérneműt akartam tervezni, imádom a fehérneműket, nagyon izgatnak a fehérneműk, mivel nő vagyok, ezért ez nem is csoda (valami ilyesmit mond), de mindig is színészkedni akartam. Amikor bejelentettem a szüleimnek, azt mondták, próbálkozz csak, munkanélküli és szánalmas leszel, de próbáld meg nyugodtan, menj, nézd meg hányan akarnak még színészek lenni, viszont azóta szerintem már úgy gondolják, hogy az isten is erre szánt engem!” 

Meglepő számodra az Államokbeli sikered? Múlt évben rengeteg független filmben szerepeltél és azóta úgy neveznek, hogy a független filmek királynője. 

Juno: „Alig hiszem el. Nem is… nem tudom… szóval… Eldobom tőle az agyamat! De imádok dolgozni, örökké ezt akarom csinálni! Szeretek független filmekben játszani, mert mindegyik olyan, mint egy nagy család, és minden alaklommal a szívem szakad meg, mikor egy-egy ilyen forgatás véget ér, de… Igazából nem is értem, mit tettem, hogy kiérdemeltem ezt a címet, nem is tudom, mit jelent. (Az eredeti kifejezés úgy hangzik, hogy „the indie it-girl”, ezt magyarul nem lehetséges igazán visszaadni, ezért szabadfordítást végeztem. Ezek után senki se higgye azt, hogy Juno buta, mert nem érti, mi az, hogy a független filmek királynője:D, mert igazából nem ezt a szókapcsolatot használják.) Jó érzés, hogy ezt mondják rólam, de én csak dolgozni akarok, minden időmet erre szeretném fordítani.” 

Most jön majd A három testőr 3D, amit nemrég fejeztél be. (Figyelem! Magyarországi tévépremier most vasárnap az HBO-n!) 

Juno: „Igeeeen! Deeee… igazából egy másik filmen dolgoztam most New Orleans-ban (sajnos ebben nem vagyok biztos, hogy melyikre gondol), ez előtte készült el….” 

És ez most számodra egy lehetőség, hogy betörj az élvonalas filmek világába, vagy csak egy nagyszerű szerep, amit el akartál játszani? (Anna királyné, a fiatal XIII. Lajos felesége a kérdéses figura) 

Juno: (erősen rázza a fejét) „Számomra ez inkább arról szól, hogy kikkel fogok együtt dolgozni és milyen a szerep. Úgy értem, Milla Jovovich az általam leginkább kedvelt emberek egyike, annyira kedves volt hozzám, és bármilyen lehetőséget megragadnék, hogy együtt dolgozhassak vele, és hát a francia királynét játszom! Mikor lesz lehetőségem megint királynőt játszani? (Hát, azért a koronahercegnő elég közel van a királynőhöz, lásd: Girls’ Night Out:)) Baromi izgi és annyira jó volt! Nagyon felüdítő volt a sok komoly film után, amikben kurvára zavarodott kiscsajokat alakítottam, és aztán hirtelen jön ez az energiával teli királynő. És ez tetszik, szeretem ezt a változatosságot.” 

Meddig leszel itt a Sundayen? 

Juno: „Hát, ittmaradok egy darabig, asszem egész héten, mert FILMEKET AKAROK NÉZNI!” 

A Kaboommal is szerepelsz a műsoron, és (a f*szom se érti, mit akar itt kérdezni a srác, de most komolyan, csak a válasz alapján tudom megtippelni) 

Juno: „Nagyon elfoglalt voltam, egy év alatt öt filmben szerepeltem, ezért nem tudtam részt venni a Kaboom promóciójában, és ez a másik ok, amiért kurvára örülök, hogy itt lehetek, mert tök jó együtt lenni azokkal az emberkékkel, és a filmet megcsinálni is nagyszerű volt, és azóta egyikükkel sem találkoztam, úgyhogy…” 

Milyen érzés két filmmel is szerepelni a fesztiválon? 

Juno: „Eszméletlen! Kicsit túl sok is, mert olyan sokáig vagy fent és olyan korán kell kelned! (nevet) Reggel felteszem magamnak a kérdést: melyik filmről is fogok ma beszélni? Áh, oké, megvan. Remek különben, ez a sok ember, mindenki annyira izgatott, hogy itt lehet és ez pozitív energiát sugároz, mindenkit izgatnak a filmek. És nekem ez az első alkalmam, úgyhogy kirobbanó élmény számomra, és minkét filmemre nagyon büszke vagyok, pedig nagyon különböznek egymástól. Igazán megtisztelő, hogy itt lehetek, szuperkirályság!” 

Remek! Ennyi lett volna, köszönöm és gratulálok! 

Juno: „Én is köszönöm, nagyon köszönöm!” 

Hát, a végére kicsit velem is elszaladt a ló, átragadt rám a leányzó útszéli stílusa, meg aztán hajnali fél kettő van:D Ilyenkor már azt írom le, ami először eszembe jut. Szóval, a videóval kapcsolatban két megjegyzésem van: Az első, hogy baromi rossz helyet választottak a beszélgetéshez, az akusztika borzalmas és folyamatosan ugatnak a háttérben; a második, hogy milyen érdekes, hogy egy független magazinnak a független filmekről adott interjúban mennyire szabadszájúan lehet fogalmazni. Egyetlen másik interjújában sem hallottam őt káromkodni, de itt árad Junoból az öröm, érezni lehet, mennyire jól van, és ez mindenképpen tetszik! Bevallom őszintén, most néztem meg először ezt a klipet, és nagy munka volt lefordítani, de megérte. Remélem, nektek is tetszik. 

Szuperhallással és nagyszerű angol nyelvérzékkel megáldott rajongóknak itt az eredeti videó:

Remélem, még nem unjátok a Dirty Girlt:) Ahogy az előző ehhez kapcsolódó videó esetében, itt is a főszereplő párost (Junot és Jeremy Doziert) kérdezik. 

(Itt gondolom az a kérdés, hogy miről szól a sztori?) 

Juno: „Igen, ez egy olyan dolog… Azt hiszem…. A középiskola egy ijesztő szakasza az életednek, mert mindenkivel ki akarsz jönni, még a gondolattól is irtózol, hogy valaki ne kedveljen, de valójában a lényeg az, hogy soha nem fogsz tudni mindenkivel kijönni. Még ha kilépsz a nagybetűs életbe, akkor is lesznek emberek, akik nem fognak szeretni. És… és, ennek a történetnek a lényege az, hogy ha megtalálod azt a valakit, akivel igazán jól kijössz, akkor maradj vele, mert mellette nagyszerűnek érezheted magad és tényleg megtanulhatod szeretni önmagad, és ez… Mindenki tudja, hogy tinédzsernek lenni nehéz. Mindegy hogy egy hatalmas középsuliban tanulsz, ahol akár el is lehet veszni, vagy egy pici középsuliba jársz, ahol mindenki ismeri egymást, mindig keresztülmész majd nehéz dolgokon, amik felidegesítenek, de ha van egy „bajtársad”, akkor könnyebben megbirkózhatsz az olyasmikkel, mint mondjuk, hogy összetörik a szívedet. Az összetört szív szar dolog, tényleg az, és még ha veled van a legjobb barátod, akkor sem múlik el a fájdalom, de istenem, sokkal könnyebb lesz elviselni! Meg még egyéb ilyen apróságokra gondolok.” 

Beszéljetek a film humoros oldaláról! 

Juno: „Ő vicces! (Jeremy-re mutat és nevetnek) Arra gondolok, hogy az egyik dolog, amiért olyan jó a film, az a dráma és a komédia váltakozása. (Jeremy: „Mint egy hullámvasút.”) Szerintem ettől lesz hihető és ez közelebb is hozza a karaktereket a nézőhöz, mert vannak a szomorú pillanataik, aztán a vidám pillanataik, meg a boldog perceik, és ettől valóságosak lesznek. Tudjátok, egy karakter csak akkor lehet valóságos, ha sebezhető, mert mindenki sebezhető bizonyos esetekben, ha kimutatja, ha nem.” (a végét nem egészen értem) 

Jeremy: „A humort nem a poénos végszavak meg a hasonló dolgok jelentik benne, hanem inkább a való élet problémáiban gyökerezik, és valami olyasmi, ami mindenkit érint. Ez egy igazán vicces film.” 

Juno: „És a forgatókönyve is az! (Jeremy: „Igen, így van, óriási a forgatókönyv!”) Abe (Silvia, a rendező) rengeteg nagyon vicces szöveget írt bele.” (Jeremy felidéz belőlük egyet, nem emlékszem erre a poénra, pedig kétszer is láttam.) 

(Junohoz) Tényleg nagyszerűen tudtad visszaadni a déli akcentust! Mesélj arról, hogyan sikerült!

Juno: „Fura dolog, de a déli akcentust nagyon könnyű elsajátítania egy angolnak, mert az egész dialektus a toroknak meg a szájnak kb. ugyanabban a zónájában helyezkedik el…. Ezek ilyen technikai dolgok… És… de én azt gondolom… Tudjátok, rengeteg csodálatos déli ember vett körül, így ha elrontottam a szöveget, rögtön segítettek. Meg ott volt még az Abe-bel való beszélgetés, tudjátok, Abe rengeteget segített nekem megérteni, hogy milyen lehetett egy fiatal déli lánynak a ’80-as években, aki nem bírt beilleszkedni.” 

Zárásként beszéljetek a zenéről! 

Jeremy: „Szerintem a zenének borzasztóan fontos a szerepe ebben a filmben, főleg Clark (Jeremy karaktere) számára, akinek Melissa Manchester egyfajta ikon, így rengeteget tanulmányoztam a betétdalokat. Tényleg nagyszerű volt, hogy Abe mindig tudta, melyik jelenethez melyik dalt fogja használni, ezért adott nekünk egy válogatás-lemezt ezekből a számokból, amik így igazán meghatározták a játékunkat az adott jelenetekben, megadták hozzájuk az alaphangulatot.” 

Juno: „Így van, a zenét már három héttel a forgatás előtt megkaptuk, úgyhogy a muzsika addigra már rögzült az agyunkban és ez csodálatos volt. És ott van még az a vicces tényező, hogy Clark óriási Melissa Manchester-rajongó, Danielle (Juno figurája) viszont inkább a hair-metalért rajong, mint mondjuk a Whitesnake.” 

Jeremy: „Megfigyeltük, hogy akik a ’80-as években születtek, azok azonnal felismerték ezeket a számokat, és imádták őket, így már alapvetően pozitívabban álltak hozzá a filmhez, ami fantasztikus.” 

Juno: „Aha, a lábukkal dobogták a klasszikus ritmusokat.” 

Jeremy: „És közben énekelték a szövegeket. Volt olyan vetítés, ahol szó szerint énekelt a közönség.” 

Juno: „Igen, tényleg! És az is tök jó, hogy ha ezeket még kombinálod a koreográfiáinkkal, amiket előadtunk rájuk, akkor úgy érezheted magad, mintha egy másik korban lennél. Ez baromi jó!” 

Jeremy: „Bizony, rendkívül szórakoztató.” 

Imádtam a filmet.(Én is:D) 

Jeremy: „Óh, köszönjük!” 

Ti, srácok, meg az alakításiatok annyira jók voltak és (Jeremy-hez) nem tudom elhinni, hogy még csak ez az első filmed. 

Jeremy: „Nagyon köszönöm.” 

Juno: „Ugye, hogy mennyire jó a srác?” (ezt se értem, mert beleröhög:D) 

Most már talán mindent tudunk erről a moziról. Még mindig van egy interjú belőle, de az több mint fél órás, így nem fogom lefordítani, túl sok munka lenne. A lényeg az, hogy nézzétek meg a Dirty Girlt, már csak emiatt a két remek fiatal tehetség miatt is érdemes! 

A videót pedig itt lehet megtekinteni: