Juno Temple Rajongói Oldal

Az első magyar Juno Temple rajongói oldal! A Minden ami Juno menüpont alatt minden fontos dolgot megtudhattok róla, az Interjúkban vele készült eredeti nyelvű, általam magyarra fordított beszélgetéseket olvashattok, a Hírek-rovatban pedig a vele történő, éppen leginkább aktuális eseményekről tájékozódhattok. Angol nyelvű anyaoldal: junotemple.us

Rovatok

Tévésámán többi oldala

Friss topikok

Újra vörösen

2021.07.18. 09:23 Tévésámán

Friss hírek:

- Jön a The Offer, egy 10 részes minisorozat, amely a Keresztapa megszületését mutatja be, a producer szemszögéből. Számos remek színészt kértek fel a szereplésre: Miles Teller (Whiplash), Paul McCrane (Romano doktor a Vészhelyzetből), Colin Hanks (Narancsvidék), Matthew Goode (Watchmen), Dan Fogler (Fanboys), Burn Gorman (Trónok Harca) és persze Junot is, aki a főhős titkárnőjét alakítja majd. Ez a hajszín a képen valószínűleg nem emiatt lehet...

- Ms. Temple újfent egy sorozatban kapott szerepet, amit megint az AppleTv csinál, ez a Mr. Corman, Joseph Gordon-Levitt projektje. A sztori egy általános iskolai tanárról szól, akinek mindennapjaiban összekeveredik a fantázia a valósággal. A bemutató alapján nem tudom, mit gondoljak róla. Juno a főhős ex-feleségét játssza.

- A Crooks című akciófilm egyelőre sehol sem tart, de elképzelhető, hogy a hajszín ennek szól. 

- A Ted Lasso, ami valamiért pillanatnyilag a világ legjobb sorozata, új évaddal jelentkezik jövő hét péntektől. Én továbbra se értem, mire van ez a nagy felhajtás, de annak örülök, hogy Juno mostanság nagy népszerűségnek örvend miatta. 

Szólj hozzá!

Címkék: hírek

Juno a címlapon, hírek

2021.03.21. 08:56 Tévésámán

"Megkésve bár, de törve nem", itt egy rövid beszámoló arról, hogy a legutóbb általam látott Juno-rövidfilmről, a Bastardről készített elemzésem kikerült a blog.hu címoldalára. Sajnos ameddig kint volt, addig elfelejtettem, hogy meg kellene emlékezni róla, mostanra meg már a címlap frissült és mások vették át a helyét. Azért az emailt, amiben megerősítik az eseményt, be tudom mutatni (Painttel vágtam ki, azért ilyen ronda, de a lényeg látható):

cimlap.jpg

Ez a "film" egyébként egy érdekes, de nyilvánvalóan direkt provokáló ötlet felületes megoldásaként született, szóval annak ellenére, hogy kb. 10 éve meg akartam nézni, nagy csalódást okozott. Ellentétben az elsőre taszítónak tűnő Palmerrel, ami egész jó, csak mégsem kiemelkedő. Közben a Ted Lasso, Juno legutóbbi sorozata három Critics' Choice Awardot is bezsebelt, de egyiket se Ms. Temple kapta, pedig a Twittert olvasgatva szó szerint mindenki odavan az alakításáért. Elvileg mostanság készül a második évad, meglátjuk, milyen lesz. Lassan befejeződnek a munkálatok a Crooks-on is, amiről egyelőre még nincs pontos elképzelésem - benne van a lehetőség, hogy jó legyen, csak nyilvánvalóan el fogják barmolni, mert most az a divat, hogy rossz filmeket csináljunk...

Végül egy kellemes hír: Bármi is történt Junoval 2020-ban, kilábalt belőle, most ismét a régi önmagára hasonlít. Tudom róla, hogy a magánéletéről alig beszél, csak mégis valakinek rá kellett volna kérdeznie, mégis mi történt? Szóval most már újra jól néz ki:

palmer_juno_temple_interview_2021_1080p_0010.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: hírek

Juno Új-Zélandon

2020.11.29. 22:15 Tévésámán

Már két külön forrás is megerősítette, hogy Juno éppen Új-Zélandon van. Az imdb szerint a Palmer című filmdráma elkészült, most a Crooks munkálatai folynak - talán ezért van ott? Egyelőre csak egy Tweet és ez a nem túl jó kép jelentik a bizonyosságot - utóbbi konkrét helyet jelöl meg, az előbbi készítőjével viszont hiába vettem fel a kapcsolatot, semmi reakció sem jött...

Szólj hozzá!

Címkék: hírek

Ted Lasso avagy Juno újabb gólt lő az amerikai tévézés hálójába

2020.11.10. 13:35 Tévésámán

358.jpg

Úgy két hónapja a semmiből érkezett ennek a valaminek a bemutatója, amiről az sem volt világos, hogy sorozat vagy film lesz-e. Semmiféle hírverést nem csaptak körülötte addig, utána viszont annál inkább – az iránta támadt érdeklődést jelentős mértékben emelte a címszereplőt alakító Jason Sudeikis. Nekem személy szerint nem sokat mond a neve, egyedül a Maisie Williams-féle A szeretet könyvét tudom hozzá kötni (ami sajnos félresikerült). De hát kit érdekel Sudeikis úr, ha az egyik főbb szereplő Juno?

A történet nagy vonalakban annyi, mintha áthelyezték volna A nagy csapatot Angliába, ahol a Gépállat SC receptje szerint a baseballt felváltja a futball (mármint az igazi). A recept olyannyira hasonló a Major League-hez, hogy ismét egy nő a csapat tulajdonosa (Hannah Waddingham, a Trónok Harca „Szégyen!”-t kántáló apácája), aki a fiktív AFC Richmond focicsapathoz egy amerikai foci edzőt szerződtet. Ez Ted Lasso, a mérhetetlenül optimista, jólelkű pasas, aki vajmi keveset ért a sporthoz, de annál jobban tud kedvesnek lenni. A széria viszont mégsem arról szól, hogy megnyeri-e a Richmond a bajnokságot, ehelyett a hangsúly a karakterekre, ezek egymás közti viszonyaira meg a humorra és a drámára helyeződött.

happiness.jpg

Ez Juno karrierjéében az első olyan alkalom, amikor a stáblistában utolsóként, a megtisztelő „with” szócskával emelték ki – ez általában a leghíresebb szereplőknek jár. Karaktere Keeley Jones, aki látszólag a tipikus buta szőke, de valójában sokkal több ennél. A Ted Lasso fontos vonása, hogy leszámol egyes sztereotípiákkal, másokat megerősít – Keeley-nek megvan a magához való esze, ugyanakkor megtestesíti a 2020-ra már sajnos teljesen elfogadott „a semmiért kapok pénzt”-típusú embert. Ahogy egy helyen mondja: „arról vagyok híres, hogy majdnem híres vagyok.” Lásd még: Berki Krisztián (az ogre, nem az olimpiai bajnok), Gáspár Győző, Párizs Hilton, stb. A figurát biztosan direkt Junonak írták, a rengeteg káromkodás meg a szexről szóló duma a valóságban is jellemzi őt, a korábbi szerepeitől eltérően viszont ez a lány boldog, jól érzi magát, szóval semmi nyoma benne a depressziónak.

Szpojler itt

Ms. Jones a sorozat kezdetén az egyértelműen Christiano Ronaldoról mintázott Jamie Tartt (Phil Dunster) barátnője, azonban a pozícióváltások miatt új behatások érik. Az egyik ilyen Ted, aki rajta keresztül szeretne hatni az önimádó, ám kétségtelenül nagyon tehetséges Jamie-re; a másik az említett tulajdonosnő, Rebecca, aki akarva-akaratlanul összebarátkozik vele. Ők ketten rádöbbentik Keeley-t az addigi kapcsolatainak sivárságára, a lány pedig szakít Tarttal, aztán lassan összemelegedik a csapat kiöregedő kapitányával, a mogorva Roy Kenttel (Brett Goldstein). A kialakuló szerelmi háromszög remek poénforrás, egyben bemutatja, hogy a valóságban sokkal kesze-kuszább a párok élete, mint a a romantikus filmekben. Keeley és Jamie szétmennek, de a pasasnak hiányzik a lány, akinek tetszik a rejtélyes, mocskosszájú, mindig dühödtnek tűnő Roy, ő azonban fél belemenni a kapcsolatba. Szóval megy az adok-kapok.

Szpojler vége

eh_kinda.jpg

A Ted Lasso angol-amerikai koprodukció révén keveri a két nép szórakoztatóipari termék-előállítását, ennek két nyilvánvaló példája a nem vicces „humor” elegyítése a valódi poénokkal, illetve a megkerülhetetlen, ám valamennyire mégis visszafogott politikai korrektség. Nézzünk pár példát az elsőre: A második epizódban Ted és a Nick Mohammed által alakított Nate beszélgetnek. Utóbbi elsüt egy rasszista szóviccet, mire Ted megkérdezi: „azon nevetsz, ami nem vicces?” Nate válasza: „nem vagyok biztos benne, mi a vicces és mi nem az”. A poén oké, nem fogod halálra röhögni magadat rajta, viszont itt aláhúzzák azt a kifordított helyzetet, ami az angolszász országokban zajlik: Az igazi humor offenzív, mindig megsért valakit (gondoljunk csak a cigányviccekre!), ám a mostanában gát nélkül ömlő politikai korrektség miatt tilos olyan viccet mondani, ami sérthet egy kisebbséget. Ennél fogva vagy olyan „viccek” vannak, amik a fehér férfiakon csattannak (lásd erre Nate visszatérő ócsároló megjegyzéseit az egyik vékony dongájú fehér focistára) vagy olyanok, amik valójában nem viccesek, de ezeken kell nevetni (ilyen bármelyik amerikai vígjáték az elmúlt 10 évből).

Lépjünk át a második dologra, lássunk erre is egy esetet: Visszatérő szereplő a névtelen futballista az utcán, aki egy néger lány. Mikor először látjuk, akkor megjelenik és lecselez egy kövér fiút a réten játszó iskolás csapatból – eleve életszerűtlen, hogy bárhol rúgják a bőrt a fiatalok, akik egész nap a a telefonjaikat bújják. Ehhez hozzájön, hogy a srác, akit lecseleznek, az fehér és férfi, ráadásul kissé túlsúlyos is; az, aki lecselezi, pedig egy agilis, fekete lány. Ugyanebben a részben (2.) a csajt még egyszer látjuk, ekkor iskolai egyenruhában, csak úgy megjelenik a semmiből a labdával, azt rugdosva szalad az emberek között. Totál hiteltelen. Aztán még kétszer járul elénk, egyszer ennek az epizódnak a végén, mikor megismétlődik az előző felbukkanása, csak most már késő este van (tök hihető, hogy egy 16 év körüli fiatal lány teljesen egyedül, a város közepén focilabdát rugdal); majd az ötödik részben ismét este, zuhogó esőben passzolgat Ted kisfiával.

this_is_crazy.jpg

Evezzünk más vizekre! Cikkem tárgya alapvetően vígjáték akar lenni, ennek ellenére az első két részben gyakorlatilag semmi vicces nincs. Furcsa módon manapság az összes sorozat első epizódja szar, ezt valószínűleg direkt csinálják, mert figyelik a nézőszámot. Ha nem kapcsolsz el, aztán később még megnézed a második részt is, azzal megerősíted bennük, hogy bármilyen szemetet eléd tolhatnak, te úgyis leülsz elé, ennél fogva a színvonal nem számít, csak a propaganda. Szerencsére a Ted Lasso a harmadik felvonástól beindul, itt már jönnek a nevettető poénok – például imádtam a karaoke-részt a segédedzővel (Brendan Hunt) vagy amikor Jamie megjelenik Keeley-nél és ott Roy nyit neki ajtót. Sajnos a széria második felére a poénokat feláldozzák a drámáért, egyre több a szívfacsaró dolog – viszont engem például sem Ted, sem Rebecca tönkrement házassága nem érdekelt.

A sok karakter, a konfliktusok, a dráma, az elbújtatott politikai üzenetek (God = she) meg a viccelődés között vajon marad-e hely a focinak? Hát, alig. A legtöbb meccsből semmit sem láthatunk, van olyan, amikor a csapat kimegy, aztán egy másodperccel később már jönnek vissza, csupa sárosan, izzadtan. A hangulat megvan, csak a sport hiányzik. A döntő meccs azért emlékezetes, ott már van egy kis akció, valamint érdemes még felidézni Jamie és a később érkező Dani Rojas (Cristo Fernández) kapufa-párbaját. A tényleges futballért kárpótol minket a rajongók meg a labdarúgás köré szerveződött kisváros lakóinak bemutatása, a kocsmai közös meccsnézés meg az új edzőt érő verbális inzultusok szinte mind kacagtatóan valódiak.

happy19_1.jpg

A valódiság ráillik a karakterek egy részére, ilyen Keeley, Jamie, Roy, a segédedző vagy a kocsmárosnő (Anette Badland), hozzájuk hasonló alakokkal a mindennapokban is találkozhatunk. Ted, Nate és Rebecca asszisztense, Higgins (Jeremy Swift) viszont fiktív kliséfigurák egy-egy kis csavarral. Sajnálatos módon a realitást sokban rontja, hogy mindenütt csak és kizárólag Apple-kütyük vannak (nem vicc, mindenki iPhone-t használ, még a gyerekek is, a fülhallgató Beatz, a szállodában mindenütt Apple-monitorok vannak, az összes laptop MacBook, a tévéken viszont letakarták a márkajelzéseket), a sztoriban rejlő fordulatokkal pedig az alkotók maguk alatt vágták ki a fát, vagyis se az egyik, se a másik megoldás nem lehet kielégítő a nézőnek (mondjuk ha nyer a csapat, az klisé, ha nem nyer, akkor meg csalódottak leszünk). A dráma meg a komédia között sem sikerült megtalálni a tökéletes egyensúlyt, egyes részek színtiszta drámák, máskor jókat röhögünk, egyéb alkalmakkor viszont azon törtem a fejem, hogy ez most humor lenne? Szóval ha viccesnek kell lennie, akkor se mindig az. Az érdektelen mellékszálak túlzott erőltetése – Rebecca exférjének (Anthony Head) szinte az összes jelenete – számomra még lejjebb húzták a színvonalat.

Összesítésben viszont a kitűnően megalkotott karakterek, a tehetséges színészek, a nevettető poénok meg a hangulat kárpótolnak minden másért. Külföldön óriási sikert aratott a Ted Lasso, és újabb jelentős lökést adott Juno karrierjének – ahogy a mellékelt képek mutatják, nagyon jól néz ki a sorozatban. Kár, hogy most már csak nagy mozik mellékalakjainak megformálójaként és tévés színésznőként tekintenek rá…

Nézd meg ezt a sorozatot, ha: szereted a focit, kedveled Jason Sudeikis-t, bírod az amerikai humort, az angolos viccek megnevettetnek, érdekel az igényes színészi játék, szívesen bámulsz kidolgozott férfi-felsőtesteket és rajongsz Juno Temple-ért.

Ne nézd meg, ha: Utálod a drámát, hidegen hagynak az emberi kapcsolatok, nem szívleled az indiaiakat/feketéket/nőket, nem érted az angol akcentust, ki nem állhatod az Apple termékeit.

Szólj hozzá!

Címkék: sorozat

Miről írjak most?

2020.10.07. 22:26 Tévésámán

Szólj hozzá!

Címkék: hírek

Little Birds - újabb Juno-sorozat, ami nem igazán jött össze

2020.09.05. 13:27 Tévésámán

little-birds_2.jpeg

Juno Temple-t egy darabig a független filmek királynőjének nevezték, ameddig csupa olyan mozi főszerepét játszotta el, amiről a legtöbb ember sose hallott. Aztán miután 2009-ben kiköltözött Los Angeles-be, elkezdett felbukkanni nagy hollywoodi mozikban, ám csupán mellékszereplőként – az újságírók még mindig imádják a neve mellé odaírni a Demónát, a Sin City 2-t vagy a TDKR-t, amikben együtt nincs összesen 30 perc játékideje… A nagy váltás Juno karrierjében a Bakelit volt, az első sorozat, amiben fontos, visszatérő szerepet kapott – annak ellenére, hogy ezt úgy hirdette ő maga is, mint az első sorozat-szereplését, a Drunk History című marhaságbeli dupla megjelenése megelőzi a Vinylt, igaz, azokban nincs szövege.

A Bakelitet sajnos elbuktatták, ezért egy évad után leálltak vele, Ms. Temple pedig visszatért a független filmekhez és a mellékszereplésekhez. Tavaly aztán ismét rá terelődött az érdeklődés a Dirty John című mini-széria miatt, amely egy megtörtént bűnügyet dolgoz fel. Vicces módon ez a sztori, ami a címszereplő halálával véget ér, mégis folytatódik ebben az évben, csakhogy a címén kívül már semmi köze nincsen az első évadhoz. (Ez egyébként most már egy megfigyelhető trend: Bármely adott sorozatnál a második évadnak semmi köze nincs az elsőhöz, ez alól az utóbbi két évből csak a Victoriát tudnám említeni kivételként.) Szóval a Dirty John igen sikeres lett (témája ellenére még egyik hazai sorozat-csatorna sem vetítette le), Juno meg kapott egy újabb felkérést, ismét mini-szériában kellett játszania. Ebből lett a Little Birds.

(Még egy apró adalék, mielőtt tovább lépünk: Ms. Temple már szerepelt egy ugyanilyen című alkotásban, ez a Kismadarak, amit a hazai tévé is adott.)

Aki megnézi cikkem tárgyának bemutatóját, az biztos lehet abban, hogy itt aztán minden lesz, amit a hollywoodi média urai látni akarnak: homokosok, szex fűvel-fával, perverzitás és jónéhány nem fehér főszereplő. Akkor vajon miért áll csak 6.2-n az imdbn (amikor vetítették, akkor 4.7 volt)? A válasz igen egyszerű: Nők. Ezt a szériát egy nő (Anais Nin) novellái alapján írta három másik nő (Ruth McCance, Stacey Gregg és Sophia Al-Maria, utóbbi arab, amit szintén nagyon szeretnek mostanában az álomgyárban), a rendező (Stacie Passon), a zeneszerző (Anne Nikitin), a vágó (Celia Haining) és a 11 producerből 5 szintén nő volt. A végeredmény magáért beszél…

Szerintem Penny Marshall halála óta az angol anyanyelvű országokban nem nagyon maradt tehetséges rendezőnő, ezt ékesen bizonyítja például a Lost Transmissions is, amiben nincsen történet, csak helyzet van. Ennek ellenére úgy kezelik a gyengébbik nemet, mintha korábban soha, semmilyen formában nem vehettek volna részt a filmgyártásban – ennél fogva ha a lábad között lyuk van, akkor most előnyt élvezel Hollywoodban. Viszont cikkem tárgya az Egyesült Királyság terméke – na, ott is vannak szép dolgok, elég csak megnézni, mi lett a Doctor Whoból… A lényeg annyi, hogy ez a sok nő összefogott és kaptak egy rakás pénzt, hiszen a szexuális szabadságról, az elnyomó férfiakról, az elnyomó fehérekről, a megbélyegzett homokosokról meg a szenvedő asszonyokról akartak csinálni valamit. Minden adott volt a sikerhez, a kész mű azonban felemás.

A Little Birds kiindulópontja az ’50-es évek, amiről itthon bizony a Rákosi-korszak és Sztálin elvtárs ugrik be, külföldön azonban más volt a helyzet. Az európai nagyhatalmak (ilyenek már végülis nincsenek) ekkor még jelentősebb számú gyarmattal rendelkeztek, az egyik ilyen a helyszínünk, a marokkói Tanger városa, ahol sajátos keveredése látható a kultúráknak (leginkább a helyi, az angol, az amerikai és a francia jelenik meg, de van ír meg egyiptomi szereplő is), változatos figurákkal a szegény tolvajon át a dúsgazdag grófnőn keresztül a fegyverkereskedőig.

A három legfőbb szereplő Lucy (J.T.), az amerikai lány, akit dúsgazdag apja hozzáad egy fiatal angol lordhoz, aki Tangerben él; Cherifa (Yumna Marwan) a szexuális aberrációkra specializálódott elit prostituált; és a francia titkár (Jean-Marc Barr), a város tulajdonképpeni (megszálló) ura. Mellettük adott még az említett nemes úr, Hugo (Hugh Skinner), az ő homokos szerelme, az emigráns herceg Adham (Raphael Acloque); a grófnő (Rossy de Palma); Lucy apja (David Costabile) és a mindentudó bárpultos (Matt Lauria). Nagyjából az ő interakciókból áll ez a hat részes sorozat, ahol mindenki valamilyen okból akar valamit a többiektől – a háttérben legtöbbször pénz, hatalom vagy szex állnak…

Hamarosan következnek az egyes epizódok kritikái!

Szólj hozzá!

Címkék: sorozat

Port.hu: Az oldal, ahol nem értékelik Junot?

2020.07.05. 09:42 Tévésámán

Amióta másik oldalamon A héten a tvben-listát összerakom, mindig kellett valamilyen forrás, amiből dolgozhattam. Eredetileg a Fejér Megyei Hírlap tv-műsor-mellékletét használtam, aztán, mikor az megszűnt, átnyergeltem a port.hura. (Volt még egy rövid kitérő valami másik oldallal, aminek már a nevére se emlékszem, csak arra, hogy nehezen navigálható és tele van reklámokkal.) 

A port finoman szólva is hiányos. Azt csinálják, hogy valaki valahol ír két mondatot (vagy huszonötöt) egy filmről, azt bemásolják, a tartalmát nem ellenőrzik, aztán az imdb-ről az első öt-tíz nevet kimásolják, hozzátesznek egy linket, pár semmitmondó képet és kész. A felhasználók sokszor maguk írják be, miről szól az adott alkotás, aztán van úgy, hogy ez kerül bele a hivatalos adatlapba. A moderátorok még a civilizált formában írt kritikákat se kímélik, amennyiben azok a liberális "értékeket" merik kifogásolni (lásd: homoszexualitás); a felhasználók egy része pedig vaktában pontoz anélkül, hogy legalább két szót odaböfögne a komment-szekcióba arról, miért is adott mondjuk 10/10-et a The Most Hated Woman In America című förmedvényre. 

Juno Temple-nek van port.hus adatlapja, ahol a legfrissebb fotói is 2010 körüliek, a filmográfiájából pedig a mai napig hiányzik az Egy botrány részletei, a St. Trinian's, a Vágy és vezeklés, A kezdet kezdete, A Sötét Lovag: Felemelkedés, a Greenberg és a Sin City: Ölni tudnál érte. Mindez azért vicces, mert az itthon be nem mutatott Lost Transmissions, Dirty John, The Most Hated Women In America és Small Apartments benne van, illetve a még el sem készült Crooks is. 

juno_port1.png

A mai napon valamiért azt tapasztaltam, hogy az eddigi képeit letörölték és egyetlen olyan fotó maradt róla, ami a Gyilkos Joe-ból való, ám alig látszik rajta az arca. Kíváncsi vagyok, ennek mi az oka? Ezen kívül érdekes végignézni, hogy az adatlapján szereplő művek hány pontot kaptak a magyaroktól:

Demóna: A sötétség úrnője 6.7
Lost Transmissions 7.0 (én adtam)
Tébolyult 6.6
Színlelők 2.2
Aljas John 9.0 (én adtam)
Az óriáskerék 6.9
The Most Hated Woman in America 10
Bakelit 8.1
Távol a világ zajától 8.2
Jelzőfény 7.0
Fekete mise 7.2
Egyszer Len 4.8
Meadowland 5.5
Demóna 7.6
Szarvak 6.8
Rémálom-sziget 3.8
Délután is jó! 5.3
Lovelace 7.2
Dollár, kanna, szerelem 7.2
Small Apartments 2.0
Kismadarak 7.9
Gyilkos Joe 6.3
A három testőr 6.5
Nagy badabumm 4.9
Dirty Girl 9.0 (én adtam)
St. Trinians - A Fritton arany legendája 6.1
Mr. Nobody 8.7
Merülések 8.1
A Dicső 39 7.0
Vadócka 8.3
A másik Boleyn lány 8.6
A zölddel jelöltekkel nagyjából egyetértek, a kékeket feljebb, a vörösöket lejjebb húznám. 
Szóval az a kérdés, hogy hagyjam-e ezt így, vagy írjak nekik a pótlásról? Még eldöntöm...

Szólj hozzá!

Címkék: hírek

Juno színeváltozása

2020.06.14. 20:05 Tévésámán

Azt vallom, hogy a rajongás nem jelenti a feltétlen odaadást, az esztelen követést és a "mindegy mi az, ameddig X, addig imádni fogom"-ot, mert szerintem lehet rajongani valamiért úgy, ha kritikus vagy vele szemben. Jelen esetben pedig ezt alkalmazom egy személyre, aki a rajongásom tárgya. Valahol muszáj írnom erről a dologról és mivel ezt az oldalt gyakorlatilag senki se látogatja (a heti filmajánló szerkesztésén túl még én se), ezért ideális helyszín a "mocskolódásra"...

Szóval vannak gondjaim Ms. Temple-lel. Az első az, hogy az utóbbi néhány műve elég pocsék lett. A pályáján két igazi mérföldkő van, az egyik a Merülések, a másik az Away, a kettő közt is születtek azért jó dolgok a szereplésével, de az Away óta elindult a mélyrepülés... A Színlelők és a Demóna 2 propaganda, az elsőben még a sztori is szar, csak a közepe érdekes, ahol Juno szerepel, senkit se lehet megkedvelni a szereplők közül és még a vége se értékelhető. A másodiknál legalább a történet jó, csak a tálalás nem tetszett, de azért még így is sokkal emészthetőbb mint mondjuk a The Most Hated Woman In America, ami a Színlelőkhöz hasonlóan kedvelhetetlen szereplőkkel, erőteljes propagandával és a pofádba tolt politikai mondanivalóval operál. Az óriáskerék unalmas, viszont Ms. Temple nagyon szép benne, a színvonal minden tekintetben elég magasan van benne és talán csak a Kate Winslet iránti ellenszenvem vetül ki az egész alkotásra. A Tébolyult kétségkívül elég durva, kellemetlen élmény, pláne Juno karakterének sorsa szempontjából; a One Percent More Humid vágatlan verziója pedig jó lenne, ha Julia Garner meg a teljes hozzá fűződő mellékszál eltűnne belőle. Az egyetlen dolog, amibe tényleg nem tudok belekötni, az a Meet Cute című rövidfilm, aminek az eleje kicsit szar, de utána marhajó és vicces lesz. Ennél az értékelésnél az a fő gond, hogy az Away-t semmi sem közelíti meg, de mindig újra azt várom...

A második gondom a következő alkotásainak sora, mert igazán talán csak a Crooks lehet jó, ha ugyan egyszer elkészül, a Little Birds valószínűleg propaganda, a Palmer meg igazán unalmasnak ígérkezik

A harmadik a külseje. Vessetek egy pillantást az elmúlt 3 évre:

comparison.png

Lassan, de nyilvánvalóan megcsúnyult. Sajnos ezt ki kell mondani, valami nem oké vele, aggasztó mértékben lefogyott, a szemöldöke szinte eltűnt és az arca csupa éles vonallá vált. Lehetséges, hogy beteg vagy direkt csúfította el magát - a tippem az említett Little Birds, talán ezért a szerepért változott meg ennyire (vagy a hollywoodi szépségideált követi). 

Az utolsó pedig a politikai szerepvállalása. Liberális beállítottsága mindig nyilvánvaló volt, de sosem használta sem az interjúit, sem a közösségi médiát arra, hogy politikai üzenetet közvetítsen (a feminizmusról szóló néhány kis képe meg kijelentése nem azt a feminizmust hirdeti, ami most odakint dívik, legalábbis ezt érzem). Az más kérdés, hogy a filmjeivel megtette ezt, csakhogy ez a szakmája, valamiből meg kell élnie. És mivel azok, akik nincsenek kondicionálva, láthatják, hogy az amerikai filmipart irányítók ugyanazok, akik a mostani polgárháborús viszonyok kirobbantásáért/fenntartásért felelősek (Nem hisztek nekem? Emlékezzetek csak vissza, hogy a ma már elfelejtett Trónok harca szereplői hogyan hirdették a migráció nagyszerűségét! Miért lett Batwoman transzszexuális? Miért lett Negative Man homokos? Stb.), ezért az is nyílt titok, hogy aki munkát akar kapni Hollywoodban, annak az ő szekerüket kell tolnia. Juno nyilván ezért hirdeti, hogy a fekete életek számítanak (a fehérek nem), ahogy az összes többi színész, bőrszíntől függetlenül. 

Lehetséges, hogy mindez megváltozik majd. Ha lecseng ez a hülye vírus, megint lehet filmeket forgatni, talán a Palmer meg a Little Birds korántsem lesznek annyira pocsékak, és talán Ms. Temple is visszanyeri korábbi angyali külsejét. És talán nem hisz teljes szívvel a liberális propagandában sem. 

De lehet, hogy minden egyre csak rosszabb lesz. Mindenesetre én kitartok mellette, akkor is, ha szar filmekben kap csak szerepet, szócsővé válik és nem lesz olyan szép, mint 2016-ban. Viszont nem fogok egyetérteni vele és ha a mozijai trágya színvonalúak, akkor ezt le fogom írni.

Majd meglátjuk. 2021 talán változást hoz...

Szólj hozzá!

Címkék: hírek

Frissítés 2019

2019.08.07. 09:53 Tévésámán

avenues_2017_1080p_webrip_x264-rarbg_2079.jpg

Ahogy korábban leírtam, ez az oldal azért 90% inaktív, mert immár két éve én vezetem a nemzetközi Juno-oldalt, ami igen sok időt elvesz. Miután magyar kistestvérének a látogatottsága sohasem érte el a 100/napot, meg valószínűleg nem is fogja, ezért már csak az aktuális, a tévében vagy a moziban vetített Juno-filmekről számolok be rajta itt jobboldalt.

Egy pici frissítés azért kell most, két dolog miatt. Az első, hogy bekerült a filmográfiába az Avenues, a második, hogy októberben érkezik a mozikba a Demóna 2. Sajnos Ms. Temple mindkét alkotásban csak mellékszereplő, viszont a másodikat már most nyomatják, tehát elképzelhető, hogy pénzügyileg sikeres lesz. Az előző rész végülis azért kapta a kritikusi dicséreteket, mert fantasy-be oltott feminizmus volt (a szárnyak levágása = megerőszakolás, a gonosz egy fehér férfi, Csipkerózsika nem ébred fel a herceg csókjától, stb.), ez pedig itt nyilván még erősebb lesz, meg aztán jön egy fekete tündér is. Semmi értelme ennek a mozinak, de a propaganda terjesztésére jó lesz.

Még egy hírecske: Juno újabb minisorozatban főszereplő, ez a Little Birds (van már egy ilyen című filmje), ami egy kevesebb mint 10 részes erotikus széria. Neki ez testhezálló, majd meglátjuk, milyen a végeredmény, viszont ez és az év elején befejeződött Dirty John elindították őt a sorozat-színésznői karrierjén. Vicc, hogy a számos mozgóképes főszerepe után mégis ezek miatt lesz igazán ismert...

Szólj hozzá!

Röviden: Dirty John, avagy Juno sorozat-színésznővé avanzsál

2019.04.17. 18:38 Tévésámán

checking_your_post.jpg

(Emlékeztetőül: Azért nem születnek már új bejegyzések, mert a nemzetközi oldalon folytattam a munkát.)

A minisorozat elvileg azt jelenti, hogy csak 10 vagy még kevesebb része van, de gyakorlatilag ez a fogalom azt takarja, hogy ténylegesen egy történetet akarnak elmesélni, aminek van vége. A csak simán sorozatoknak nevezett valamiket olyan hosszúra nyújtják, amennyire csak lehetséges (a Barátok közt már majdnem a 9000. résznél jár), nincs egy igazi történet, amit el akarnak mesélni, csak minél több részt szeretnének kipréselni a gyáraikból. Ezért van az, hogy a legtöbb évad vége egy cliffhanger, vagyis olyan, mint amikor a Dallas-ban Jockey látszólag meghal, aztán a következő évad elején kiderült, hogy csak a tükörképét lőtte le… 

A Dirty John minisorozat, ami egy valóságban megtörtént esetet dolgoz fel, tehát van eleje és van vége, lehetetlenség belevinni olyasmiket, amik nem estek meg a tényleges életben, mert egy kivételével még az összes érintett beleszólhat; ezek alapján feltételezhető, hogy az alkotóinak szándéka nem annyira a kaszálás volt. Valamennyire mégis, hiszen az esetet már feldolgozta egy nagyon sikeres egyesült államokbeli podcast (olyan rádióműsor, amit bármikor meg lehet hallgatni), tehát kérdéses, hogy mennyire volt szükség egy élőszereplős változatra. (Ha elmondom, hogy közben csináltak egy egész estés dokumentumfilmet és a moziváltozat is készül, akkor érthetővé válik, hogy most még le lehet húzni pár bőrt erről a sztoriról. Egyszerűbb, mint kigondolni valami eredetit…) 

Nagy vonalakban annyi történik, hogy a címszereplő John Meehan (Eric Bana) abból él, hogy kihasználja a nőket, és ehhez minden eszköz adott számára. Most a horgára akad egy nagy hal, a dúsgazdag özvegy Debra (Connie Britton), akit elsőre sikerül az ujja köré csavarnia. Azonban az új áldozat lányai, a szókimondó Veronica (Juno Temple) és az éretlen Terra (Julia Garner) megérzik, hogy John veszélyes, és megpróbálják kirángatni az anyjukat ebből a kapcsolatból. 

hold_it.jpg

Férfiként teljesen érthetetlen, amit Debra tesz. Kétszer is visszamegy Johnhoz, még akkor is, amikor már régen nyilvánvaló, hogy a pasas veszélyes. Ezen kívül ötször (!) volt férjnél és mocskosul gazdag, de se biztosítása, de riasztója, se fegyvere, se semmi, amivel megvédhetné magát, meg az elkényeztetett lányait. A helyzetet csak tovább rontja az őrülethez közeledő vallásossággal bíró nagymama; a jogi képviselők és a rendőrség tehetetlensége és az, hogy a rosszfiú bizony rendesen körülbástyázza magát, mindenre fel van készülve. A 8 epizód alatt nem túl kedvező képet festenek az Egyesült Államok társadalmáról, és a nőkről se igazán; plusz szerintem képtelenség megérteni a hősnő motivációit, lehetetlenség megkedvelni

A tulajdonképpeni pozitív női hős Juno karaktere, akit odakint vígjátéki elemnek szántak, miközben ő a legnormálisabb a központi alakok közül. Mindig rendkívül divatos, teljesen tisztában van önmagával és átlát mindenkin; de a „poénos” az benne, hogy simán beszól bárkinek, ami a szívén, az a száján, ám korántsem vulgáris. Nos, én nem tartottam ezt egy vígjátéki elemnek, de hát amerikai se vagyok. (Róluk még annyit, hogy legalább 20 olyan üzenetet olvastam a Twitteren, ami szerint az USA-beli nézők képtelenek voltak felismerni, hogy Veronica az Juno, csak mert lefogyott és kiegyenesítették a haját. Ennyi történt és már nem jöttek rá, hogy ő az-.- Mások a hangjára panaszkodtak, de arról aztán tényleg nem tehet.) Juno egy kivételével az összes részben szerepel, van ahol csak egy jelenettel, máshol kettes számú főszereplővé növi ki magát. Talán a legjobb vele kapcsolatos szekvencia az utolsó epizódban az Uberes üldözés. Ki kell emelnem, hogy ezúttal egy meglehetősen normális leányzót alakít, akinek semmiféle olyan baja nincs, mit az átlagos Juno-figuráknak, sőt, kifejezetten pozitív, már-már hősiesnek nevezhető alak. Mindenki más is jól játszik, ahogy ezt már mondtam, de egyiküket se lehet kedvelni: John egy drogos pszichopata, Debra tesze-tosza, a nagymama bolond, Terra egy elkényeztetett kislány. 

Ami miatt mégis jó volt nézni a Dirty Johnt, az a magas színvonalú színészi játék. Junotól ez alapvetően elvárható, és állítólag Connie Britton is pozitív megítélésnek örvend odakint (bevallom, nekem ez volt az első találkozásom vele); Eric Bana viszont mindenkit lemos a színről. Ezen kívül Julia Garner itt sokkal jobb, mint a One Percent More Humidban (ahol szintén Temple kisasszonnyal együtt játszik) és jobban is néz ki, pedig csak hosszabb és egyenesebb a haja. Pár rész részei igen szórakoztatóak, például a legutolsó vagy az az előtti felvonás elején a zenés montázs Johnnal; illetve az a pillanat, amikor a férfi a kórházban fekve rájön, hogy a nő tudja, amit tud. Na, az ott tényleg egy fenomenális jelenet, csak az arcok, a tekintetek beszélnek. Sajnálatos, hogy egy átlagos, mozikba kerülő filmben ezt a szintet még csak meg sem közelíti senki… 

regal_juno1.jpg

A sztori bizonyos részekben érdekes, máskor nem annyira. A legtöbbször az epizódok fele-negyede a múltban történik, a többi a jelenben. John múltja nagyon izgalmas, láthatjuk, hogy hogyan és miért lett olyan, amilyen; Debra családjában pedig megesett egy gyilkosság – megdöbbentő végkifejlettel. Ami a jelenben zajlik, az a legtöbbször logikával megmagyarázhatatlan, ezért kissé értelmetlen, de valószínűleg a hölgy-nézők jobban tudnak azonosulni vele, mint én. Ajánlani azért mégsem ajánlanám, mert ennél sokkal érdekesebb és magasabb színvonalú dráma-szériákat is lehet találni (pl.: Victoria), de ha rajongsz Junoért vagy Eric Banáért, akkor megéri végignézni.

És Temple kisasszony karrierje továbbra is ezen a téren épül, egy újabb minisorozat, az erotikus Little Birds főszerepét bízták rá. (Korábban már szerepelt egy ugyanilyen című filmben.)

1 komment

Címkék: sorozat

süti beállítások módosítása